38. Egyess�g

 

 

- Elt�nt, Malfoy! Legal�bbis… szinte teljesen elhalv�nyodott…
. Nott, te vagy a huszadik, aki ezzel j�n ma. �n is �szrevettem. De azt hiszem, a Nagyurat nem zaklathatjuk ilyen jelent�ktelen �gyekkel. Minden bizonnyal tudja, hogy mi mi�rt t�rt�nik.
- �s ha valami sz�rny�? M�rmint a Nagy�rral?
- Ha j�l eml�kszem, halhatatlan. Ha pedig m�gsem… ap�ink is t�l�lt�k… T�bbs�g�k legal�bbis… Mi is kimagyar�zn�nk magunkat, ha kellene. De kor�ntsem �ll fent eff�le eshet�s�g…
- Ha m�gis… ki�lln�l mellett�nk? – Felnevetek.
- �n? Mi�rt pont �n?
- Te vagy a S�t�t Nagy�r els� embere, ne is tagadd!
- �pp ezaz! Mindenki tudja! Melyik miniszt�riumi adna az �n szavamra?
- El�g j�l sz�nokolsz, �s k�nnyed�n meggy�z�l mindenkit mindenr�l! Ha azt mondod, a s�rk�nyok simogatnival� �l-�lebek, mindenki el fogja hinni!
- M�gis kit takar az a „mellett�nk”?
- Ap�mat, engem, Rebecc�t…
- Dirone-t?
- Igen… tudod, kedvelem…
- M�r a te �gyadat l�togatja? – k�rdezem cseppet sem k�v�ncsian a v�laszra.
- Az eny�met, ha m�sn�l nem kaphatja meg azt, amire v�gyik…
- K�rd az ap�d, vagy Becca apj�t, hogy mentsen ki a kutyaszor�t�b�l, Nott, ha abba ker�lsz. Nekem erre nincs id�m. Viszont j� lenne, ha nem emlegeted a Nagy�r buk�s�t, mert a v�g�n megtudja, �s megb�ntet. �s mit sz�l majd a kis Becca, ha a leg�jabb �gyas�t kiher�lt�k?
Felnevetek, �s ott hagyom. Let�rdelek Nicolette �gya mell�. Megfogom a kez�t. V�gigsim�tok az alkarj�n. Val�ban szinte elt�nt a S�t�t Jegy. Visszah�z�dott, �s �pphogy csak l�tszik. Olyan, mint egy lekop�f�lben l�v� mugli gyermek-tetov�l�s…
Engem is zavar, bosszant, furdal, �rdekel. De nem rettegek. B�rmi lesz is, ak�rmi, nem �rdekel. Csak Nicolette sz�m�t…
Egy hete adtam be neki a szert, az�ta nem kelt fel. Egyetlen egyszer sem t�rt mag�hoz. De nem is lett rosszabbul. Abban a statikus semmilyens�gben lebeg napok �ta.
Felkelek mell�le, intek a h�ziman�nak a sarokban, hogy figyeljen r�, azt�n homlokon cs�kolom �t, �s elindulok kifel�.
- Draco… - hallom eg�szen halkan Nicolette hangj�t. H�trap�rd�l�k.
- Nicolette?!
- Az �n vagyok – suttogja. Intek a man�nak, hogy t�vozhat. Nicolette �gy�hoz l�pek, le�l�k a sz�l�re.
- Jaj, Nicole… annyira… siker�lt!
- Csss… �gyes vagy! – mondja rekedtes hangon.
- Vince is seg�tett…
- Neki is h�l�s vagyok… Jaj, Draco, de j� l�tni t�ged… mindent! – Kezd lassan visszat�rni a hangja. – Hallok, l�tok, �s…
Fel�l, �s �t�leli a nyakamat.
- Szeretlek.
- Ha mondjuk… negyvenk�t �vesen t�d�gyullad�som lenne… - kezdi. Nem �rtem a hirtelen t�mav�lt�st.
- Az m�g sok� lesz. De minden bizonnyal azon lenn�k, hogy meggy�gy�tsalak. De hogy is j�n ez ide?
- L�ttam k�peket a j�v�b�l… egy… vagyis k�t lehets�ges j�v�b�l, �s… van a Malfoy-k�ria kertj�ben sz�k�k�t?
- �h, van… de ez…
- Nem sz�m�t. Szeretsz?
- Szeretlek.
- K�sz�tesz nekem egy er�s�t� f�zetet? – B�lintok.
- Hozok egyet. – Elindulok, de ut�nam sz�l.
- �s ut�na is szeretsz majd? – Felvonom a szem�ld�k�m.
- Szeresselek? – Kac�ran elmosolyodik, �s biccent.
- Szeress!

---

A v�llamra hajtja a fej�t. Annyira j�l esik.
- Ez hi�nyzott a legjobban – dorombolja Nicolette. Elpirul. – M�rmint… �gy a v�lladra…
- Nekem is hi�nyzott… - mondom nevetve. – De nekem m�s is…
- Ne rontsd el a pillanat romantikus mivolt�t!
- Nem rontom el. Szebb� teszem. – Megcs�kolom.
- T�nyleg nem rontod… Csodaszert alkottatok. – M�r hozz�szoktam a hirtelen v�lt�sokhoz, v�llat vonok.
- Egy h�t kellett hozz�, hogy meggy�gy�tson.
- De meggy�gy�tott. Ez a l�nyeg.
V�gigsim�t a v�llamon, a karomon, eljut az alkaromig. Persze a bal kezemet simogatja, hogy is lehetne m�sk�pp? Sz�p lassan megjelenik az arc�n az �rtetlens�g kifejez�se, �s r�m pillant.
- Nem vetted �szre, hogy elt�nt e tied? – k�rdezem.
- Az eny�m? M�rminthogy… m�rmint… nekem is… �n is hal�lfal�…? – Most �n h�kkenek meg.
- Nem eml�kszel? Nem eml�kszel r�, mikor megkaptad a Jegyet?
- De. De arra is eml�kszem, hogy n�sz�tra ment�nk, ahol… Volt n�h�ny v�zi�m is.
- A Jegy val�s�gos. K�z�nk tartozol.
- De most mi�rt? - A szemem el� tartja a karj�t. Apr� cs�kot nyomok a vil�gossz�rke rajzocsk�ra.
- Nem tudom. Majd a Nagy�r elmondja, ha t�r�dn�nk kell vele.
- Semmi dolgod nincs, ugye?
- Semmi. Elraboltalak a k�rh�zb�l. Vagy tudj�k, hogy �n voltam, �s azt hiszik, gy�szollak, vagy nem tudj�k, de akkor is azt hiszik, hogy gy�szollak…
- Te? Sosem ejten�l k�nnyeket senki�rt!
- N�ha �n is ejthetek n�h�nyat. P�ld�ul egyszer h�rom�vesen, mikor elvett�k a j�t�ksepr�met… egyszer 16 �vesen, mikor azt hittem, nem tudom teljes�teni a r�m b�zottakat… �s egyszer akkor, mikor azt hittem, hogy az egyetlen n�, akit valaha szerettem, halott.
- De senki sem l�tott, igaz? Egy�bk�nt pedig mi�ta vagyok n�, �s nem pedig kisl�ny?
- M�g mindig kisl�ny vagy, de haladjunk sorban! Els� alkalommal l�tta az ap�m. M�sodik alkalommal Harry Potter, a nagy kiv�lasztott… Harmadszorra pedig a legjobb bar�tom egyike: Crak �s az uram, Voldemort…
- Ezt nem hiszem el…
- Majd megmutatom a mereng�ben. De m�g nem fejeztem be! Kisl�ny vagy… n�ies, �s gyermeket v�r� kisl�ny…
- Ez abszurd… Gonosz vagy, Draco! – Elvigyorodom.
- Tudom. De olyan j� gonosznak lenni!
- Mutasd meg a k�nnyeidet! L�tni akarom, mik t�rt�ntek, am�g nem voltam �bren. Megmutatod?
- Egy felt�tellel. – Nicolette fels�hajt.
- �s mi az a felt�tel, j� uram?
- Nos, kisasszony… el�sz�r megmutatja nekem, mit csin�lt Flench-csel… azt�n megmutatja nekem, hogy miket �lmodott. Rendben?
- H�t… J�l van.
- Nicolette… ugye semmit nem titkolunk egym�s el�l? – Habozik.
- Draco… l�ttam dolgokat… olyan dolgokat… �lmodtam olyasmit, amir�l nem sz�vesen besz�ln�k, vagy mutatn�k k�peket, mert…
- Amit l�tt�l a Fekete V�r �tk�nak egyik hat�sa. Nagyj�b�l egy nap telik el ezek k�z�tt az �lmok k�zt, k�zvetlen a hal�l bek�vetkezte el�tt. De az ellenszer meghosszabb�totta ezt az id�szakot… Term�szetes, hogy a j�v�k�pek k�zt akadt j�, �s rossz is. B�zz bennem annyira, hogy megmutatod �ket, rendben?
- B�zom benned.
- Nincs titkolnival�nk egym�s el�tt?
- Nincs!
- Akkor mehet�nk.

---

- Bemegy�nk megint? – k�rdezi Nicolette.
- Az �lmok m�g h�travannak.
- Rendben.
A mereng� f�l� hajol. Nagyon lassan k�zel�ti fel� a homlok�t. Al�bukik az eml�kben, K�vetem.
Egy k�rh�zban vagyunk, eml�k-Nicolette �pp sz�l. Eml�kbeli m�som ott �l mellette, a kez�t fogja, csupa megnyugtat�t mond neki. Az orvos valamit s�g, azt�n eml�k-Nicolette fel�v�lt.
- Kisfi�k sz�letett – mondja az orvos. Eml�k-Nicolette els�rja mag�t.
Hirtelen egy s�t�t szob�ban tal�ljuk magunkat. Nicolette megszor�tja a kezemet. Eml�km�sa a sarokban �l, �s ny�sz�r�g, f�jdalm�ban.
- Draco… - sik�tja. Eml�k-Draco bel�p az ajt�n.
- Mi van, te ringy�?
- H�vn�l nekem gy�gy�t�t? Azt hiszem, sz�lni fogok.
- Nincs id�m r�d. Ha m�r felcsin�ltattad magad, legal�bb ne riny�lj!
- Draco!
- Nem hatsz meg! – Kis�t�l a szob�b�l, eml�k-kedvesem pedig els�rja mag�t.
- Engem meghatn�l, Nicole… - mondom. – �g�rem, k�rh�zban fogsz sz�lni.
- K�sz�n�m.
Eml�k-Cole a Malfoy-k�ria kertj�ben s�t�l, a sz�k�k�thoz megy, �s belen�z a v�zbe. Az eml�k-Draco meg�ll m�g�tte, besz�lnek p�r sz�t, azt�n j�n a cs�k.
K�vetkezik ugyanez a jelenet, csak itt ki van sz�radva a k�t, �s Nicolette arc�ra m�ly �rkokat v�gott a keser�s�g. Az eml�k-Draco fels�bbrend� mosollyal m�g�l�p, ord�t vele kicsit, azt�n a f�ldre teperi.
- Sosem… hallod, sosem teszek veled ilyet…
�t�lel, megcs�kolom.
- Szeretlek.
V�lt a k�p. Egy esk�v�re, ahol Nicolette halv�nys�rga ruh�t visel, �n pedig s�t�tz�ld, majdnem fekete szmokingot. Mindenki boldog, nevet, mosolyog…
Azt�n Nicolette a halv�nys�rga ruh�j�ban �ll az olt�r el�tt, sz�mtalan vend�ggel a h�ta m�g�tt, akik az �r�jukat n�zegetik t�relmetlen�l. R�m v�rnak, �s �n nem fogok odamenni. Ar�m arc�n k�nnycseppek j�tszanak fut�versenyt…
- El�g volt! �g�rem, hogy sosem teszek ilyeneket.
- Tudom, hogy nem fogsz.
- Egy�bk�nt h�l�s lehetsz Potternek. B�ntet�s volna, hogy l�thatod, hogyan folytat�dna az �leted, ha t�l�ln�d a Fekete V�r �tk�t. De �gy, neked: aj�nd�k.
- A hal�lr�l jut eszembe, hogy m�g meg sem k�sz�ntem neked igaz�b�l, hogy megmentett�l…
- Megk�sz�nted.
M�g p�r�gnek m�g�tt�nk az esem�nyek, de m�r nem figyel�nk r�juk. Csak �llunk az eml�kek k�zep�n, �s cs�kol�zunk.
Halk torokk�sz�r�l�s zavar meg Felkapom a fejem. Crak �ll mellett�nk, vigyorog.
- Bocs, hogy megzavarom az el�j�t�kot, de a Nagy�r hivat titeket.
- Szia, Vince! Neked is k�sz�n�m, hogy megmentettetek.
- Majd megh�l�lod. B�r azt hiszem, sosem kapok annyi h�l�t, mint Malfoy… - Ha lehet, m�g sz�lesebben vigyorog tov�bb. – De most siess�nk. A S�t�t Nagy�r t�relmetlen.
Fels�hajtok. Kil�p�nk a mereng�b�l.