�g a S�t�t Jegy. Furcs�n �g. Nem �gy, mint akkor szokott, mikor a Nagy�r h�v. F�j �s m�g rosszabb. Feket�n dudorodik el� a b�r�mb�l, �s �letemben el�sz�r visszatasz�t�nak �rzem.
Hozz�nyomom a jeges whiskys�veget. Nem enyh�t semmit a hev�t� t�z�n. Megh�zom.
Hm, �gy mintha kev�sb� t�nne rossznak a helyzet…
Megn�ztem azt a bizonyos eml�ket. B�rmilyen sz�rny� is kimondani, Nicolette-nek volt igaza.
Minden bizonnyal �n vagyok az apa, csak t�l sok szappanoper�t n�ztem abban a kis id�ben, m�g volt telev�zi�m.
Elmentem Nicolette-�rt, de mire oda�rtem, a h�zunk �res volt, �s a szomsz�dban lak� id�s h�lgy azt mondta, hogy egy f�rfi – akinek a le�r�sa pontosan r�illik Crakra – m�r kereste �t. Megk�sz�ntem �s elj�ttem.
Crakn�l viszont nem volt senki. Gondolom, nem akart�k, hogy b�rki is r�juk rontson. Persze nem hib�ztatom �ket. Azt mondtam Nicolette-nek, hogy nem akarom l�tni �t t�bb�. �s nagyon j�l elvoltak Vincenttel. Szeretik egym�st, ami�ta csak ismerik. R�ad�sul terhes is. Ha Crak befogadja, esetleg feles�g�l is veszi…
Nos, �n hib�ztam, teh�t a legjobb, amit tehetek annyi, hogy hagyom �ket boldogan �lni, �s n�ha k�ld�k egy zs�k galleont nekik, amit �gyis visszak�ldenek…
K�s�n j�ttem r�, hogy sz�ks�gem van Nicolette-re. Gyerekkel egy�tt. Persze jobban j�rok, ha nem �lem bele magamat. Nem m�k�dik �gy semmi, mint a szerelmes reg�nyekben. Nem vagyok h�sszerelmes, hogy egy szeren�ddal, vagy vallom�ssal mindent rendbehozzak.
Sz�val m�r nagyj�b�l mindegy, mit teszek. Mivel olyan, mintha nem ismern�nk egym�st… sem jobb, sem rosszabb nem lesz semmi vele kapcsolatban…
M�g egyet kortyolok a whiskyb�l. Felizzik a Jegy. Ez�ttal a szok�sos m�don.
Fels�hajtok, �s megd�rzs�l�m kicsit, h�tha enyh�l a f�jdalom, de nem igaz�n v�ltozik semmi, azt lesz�m�tva, hogy m�r viszket is.
Keser�en felnevetek, �s dehoppan�lok.
Ez�ttal mindenki jelen van, aki sz�m�t, �gy hatalmas a k�r, �s hatvanh�rman �llunk benne. Crak �s k�ztem van egy hely. Az egyetlen nem megszak�t�sa a k�rnek.
A Nagy�r k�z�pen �ll, �s nem sz�l. Teljes csendben �llunk n�h�ny percig.
- Ti itt a k�rben t�bb�-kev�sb� h�s�ges szolg�im vagytok – kezdi Voldemort Nagy�r fennhangon sz�zat�t.
- Azok vagyunk…
- Legh�s�gesebb szolg�id, Nagy�r! – hallatszanak innen is, onnan is a csukly�k al�l.
- Csendet! A k�r�n k�v�l egyetlen hal�lfal�m van… ha m�g �l. Valaki, aki tegnap �jjel bebizony�totta, hogy � a legh�s�gesebb. Minden sz�m�t�som ellen�re utols� sz�mottev� cselekedet�vel teljes�tette a r�b�zott feladatot.
- De meghalt, nem igaz?
- M�g nem halt meg, Avery. B�r bizonyos, hogy meg fog… Egy hete lehet h�tra legfeljebb. Ti mind, akiknek a karj�n ott van a Jegyem, �rezhett�tek ma az elkeseredetts�gemet, tal�n a diadalomat is… Legh�bb hal�lfal�m, Nicolette Landau ma hajnalban v�gzett Harry Potterrel, de k�zben hal�los kimenetel� �tkot kapott. Azt akarom, hogy r�la vegyetek p�ld�t a j�v�ben! �letek �r�n is harcoljatok, ha kell! Most menjetek, �nnepelj�tek a v�gs� gy�zelmemet! Most, hogy Dumbledore evil�gi helytart�ja nem �l, megmutathatjuk, kik a hal�lfal�k! Crak, Malfoy! Veletek m�g besz�dem van!
- Igen, Nagy�r! – felel Vincent. T�rdre ereszked�nk. A t�bbiek vid�man, besz�lgetve t�voznak. Cs�pik a szemem a k�nnycseppek. V�gigfolynak az arcomon is. „M�g nem halt meg… B�r bizonyos, hogy meg fog… Nicolette Landau…” A pokolba! Mi�rt hagytam ott �t?! �ket! �n tehetek az eg�szr�l! Nicolette meghal, �s vele egy�tt a sz�ve alatt hordott gyermek is. Az �n fiam…
A k�nnycseppek el�rik a nyakamat. �ldom a csukly�t, hogy elfedi az arcomat. Draco Malfoyt �let�ben �sszesen ketten l�ttak s�rni, mi�ta bet�lt�tte a h�rom �vet. Keser�en elmosolyodom.
- Keljetek fel! – mondja Voldemort Nagy�r. Nem mozdulok. Nincs annyi er�m. Annyira rossz… Mi�rt szeretem ezt a l�nyt? Most nem f�jna, ha meg�rz�m azt az �rzelemmentess�get, amit ap�mt�l tanultam…
- �llj fel, Malfoy! – sziszegi a Nagy�r. Fel�llok. – Levehetitek azokat az ostoba csukly�kat. Ideges�tenek.
Crak r�gt�n engedelmeskedik. V�r�s az arca. Biztos neki is f�j. Tal�n majdnem annyira, mint nekem.
Lass�, vontatott mozdulatokkal h�travetem a saj�tomat. Engem b�mulnak mindketten. Egy pillanatig l�tni v�lem magam Crak szem�ben: tejfeh�r b�r, f�nyl� k�nnycseppek…
- Mi t�rt�nt Nicolette-tel, Nagy�r? – Hat�rozottan cseng a hangom.
- M�r �gysem seg�thetsz rajta, Malfoy! Mi�rt ilyen fontos neked?
- Az �n fiamat hordja… - s�hajtom. – Nagy�r! El kell mondanod, mi t�rt�nt, �s hol van most �! – V�r�s villan�s a szem�ben, k�nz� f�jdalom a testemben. Majdnem olyan, mint ami a sz�vemet mardossa.
- Nekem semmit sem kell, Malfoy!
- Ostob�n cselekszel, Nagy�r! Ezer Cruciatus sem �r fel azzal, amit most �rzek!
- Elviszlek hozz� titeket, Malfoy. Nincs mag�n�l, val�sz�n�leg nem is lesz. Neki m�r mindegy. De ti m�g l�thatj�tok, ha az seg�t �szhez t�rni.
- Mi a baja? – k�rdezem, de nem kapok v�laszt. Dehoppan�lnak mell�lem. Felizzik a S�t�t Jegy. K�vetem �ket.

---

Az �p�let el�tt let�rl�m az arcomat. Nem kell, hogy m�s is l�sson �gy.
Ir�ny a Szent Mung�. B�r r�g nem �gy h�vj�k. Az�ta, hogy a mi kez�nkben van. De az �j nev�t m�g mindig nem jegyeztem meg.
Bel�p�nk. F�j egy kicsit, hogy l�tnom kell �t �gy. De er�s leszek. Elv�gre biztos meg lehet menteni, ha akarjuk.
A Nagy�r egy terem el� vezet minket, ott meg�ll�t egy n�v�rt.
- Mondd el neki – R�m mutat -, hogy mi a baja a l�nynak.
- A Fekete V�r �tka. Nem tudok sokat r�la… - A Nagy�r megvillantja a szem�t, az �pol� folytatja. – Egy feler�s�tett, p�lc�b�l l�tt �tok. Jelenlegi ismereteink szerint, nincs r� ellenszer…
F�lrel�k�m, �s berontok a terembe. Bez�rom az ajt�t magam m�g�tt. Az egyetlen �gyon Nicolette fekszik. A feje be van k�tve, arc�n fekete foltok vir�tanak. A p�rn�ja fekete a rengeteg felk�h�g�tt v�rt�l. Elborzadva teszek �j p�rn�t a feje al�. Az �gya mell� t�rdelek. Megfogom a kez�t.
- Nicolette… Malaz�rra! Nicolette…
- Szia, Draco… - Felkapom a fejem. Mosolyog. – Azt hittem, nem akarsz l�tni t�bb�!
- Ostoba l�ny! Szeretlek!
- Pedig kisbab�nk lett volna… - suttogja.
- Mi az, hogy lett volna! Lesz. Fel�p�lsz, feles�g�l veszlek �s megsz�l�d…
- Aranyos vagy, Draco, de �n nem fogok fel�p�lni… - Friss v�rt k�h�g a p�rn�ra. Let�rl�m a sz�j�t.
- Mi�rt ne �p�ln�l fel? Ne l�gy pesszimista, Nicolette! Minden siker�l, amibe belekezdesz! Engem is megszerezt�l…
- Igen, de ez… hal�los…
- Seg�tek, Nicolette…
- Cssss… Sosem volt�l h�sszerelmes… nem is �ll j�l neked… �s nincs ellenszer… Nincs rem�ny… menj haza… �nnepeld Potter hal�l�t…
- De h�t…
- Nincs ellenszer… Draco, f�lek a hal�lt�l, de lassan belet�r�d�k, hogy ennyi volt… Te csak tedd, amit tenned kell…
- Elmentem �rted Olaszorsz�gba, de m�r nem volt�l ott… - mondom.
- K�sz�n�m – suttogja. A p�rn�ra hanyatlik. Lehunyja a szem�t �s nem nyitja ki t�bbet. R�m t�rik az ajt�t.
- Mr. Malfoy! Milyen viselked�s ez? Ispot�lyban van, nem j�tsz�t�ren!
- Nem j�hetsz ide t�bbet, Malfoy! Menj �nnepelni! – A Nagy�r a n�v�rhez fordul. – �ll�tsanak valakit az ajt�ba, �s ne engedjenek be senkit, m�g a l�ny �l. Induljatok!
- Igen, Nagy�r! M�ris megyek! – G�nyosan elvigyorodom �s dehoppan�lok.