31. Apa

- J� napot, McGalagony professzor! – mondom megt�rtnek t�n� hangon.
- Mr. Fainchak… Donald! Megkaptam a level�t. Mi a probl�ma?
- Neh�z err�l besz�lnem… Meggie n�ni… ap�m n�v�re… meghalt. N�h�ny h�napja nem hallottam r�la, de nem t�r�dtem vele, hiszen ritk�n tal�lkoztunk, �s sokszor z�rk�zott el a vil�gt�l h�napokra, hogy megtal�lja a lelki b�k�j�t… most viszont… megtal�lt�k a holttest�t… jaj, professzor…
- K�r egy te�t?
- K�sz�n�m… Az�rt j�ttem el �nh�z, mert szeretn�m hazavinni Nicolette-et. Csak n�h�ny h�tr�l lenne sz�… � is nagyon szerette Meggie n�nit �s…
- Term�szetesen hazaviheti. Azonnal idehivatom… Albus, k�rlek… Megtenn�d, hogy lem�sz a Mardek�r klubhelyis�g�ben l�v� portr�dba, �s idek�ld�d Miss Landa�t?
Dumbledore k�pe biccent �s elt�nik.
- K�sz�n�m, Minerva – s�hajtok felhagyva a professzoroz�ssal. – Nagyon h�l�s vagyok.
- Semmis�g, Donald, semmis�g. Igyon egy te�t, nyugodjon meg! Megv�rjuk Landau kisasszonyt, azt�n minden rendben lesz…

---

- Mi a fene van ezzel az eg�sz Meggie n�ni dologgal?
- Valahogy ki kellett hozzalak a Roxfortb�l.
- De h�t mi�rt? J�, nekem is hi�nyozt�l, de az�rt m�g… - L�tom, v�get nem �r� sz��radat k�vetkezik, amit nem sok� lehet megf�kezni.
- Kuss! – d�rrenek r� m�rs�kelt hanger�vel. – Munka van. A beavat�sod el�tt felt�tlen meg kell felelned egy feladatnak. Most van itt az ideje.
- Mi a dolgom?
- Egyel�re k�vetned kell engem. A t�bbi meg m�g r��r. Tudsz m�r hoppan�lni?
- Igen. De a vizsg�m m�g nincs meg, �s nem sz�vesen kock�ztatn�k a Roxfort el�tt. Hov� megy�nk?
- Hozz�m. Azt�n v�r a napf�nyes It�lia.
- Olaszorsz�g? – sikkant fel Nicolette. B�lintok.
- De l�gy elkeseredett! Most halt meg a nevel�d nagyn�nje!
- Ok�, ejtek p�r k�nnycseppet.
- El�g, ha kicsit halkabban �r�lsz… Na de siess�nk, mert le fog telni az egy �ra…
- Milyen egy �ra? – k�rdezi. Fels�hajtok, lassan tagoltan felelek.
- A f�zet hat�s�nak id�tartama egy �ra.
- �h, �rtem…
- Remek. Mindig is b�ztam benne, hogy van agyad…
- Menj a pokolba!
- Csak ut�nad, Cole! – Megborzong.
- Mi�rt h�vsz �gy?
- Kedves bar�tn�d, Minellya is �gy h�vott, nem? Tetszik.
- De Min csak egy bar�t… Te meg… h�t, te meg…
- Hagyjuk ink�bb, hogy mid vagyok! Menj�nk haza!
Kezembe cs�sztatja az �v�t. Hoppan�lunk.

---

�prilis 2.

- Itt vagyunk m�rcius v�ge �ta, �s figyelj�k azt a… c�lpontot… De meddig m�g? – fakad ki Nicolette.
- Egy j� hal�lfal� t�relmes – s�hajtom.
- �n t�relmes vagyok. De m�r egy h�napja szinte semmit sem tesz�nk. Ne mondd, hogy te nem unod!
- Unom, de t�r�m. Aj�nlom neked is. Nem neh�z, ha nem r�god magad vele.
- De h�t…
- Az sem �rt, ha megpr�b�lsz m�s elfoglalts�got tal�lni.
- Mi m�st? A semmi k�zep�n vagyunk!
- Igen. A semmi k�zep�n. Kettesben.
- �gy m�g unalmasabb, mintha lenne itt m�s is!
- Nicolette… annak idej�n az�rt nem j�tt�l, mert nem h�vtalak… Ne vedd s�rt�snek, de mennyire kell neked egy�rtelm�en sz�lni?
- Nem �rtem, mir�l besz�lsz!
- A „Nicolette, le akarok fek�dni veled!” egy�rtelm�?
- Gondolom az.
- Ok�. Akkor: Nicolette, le akarok fek�dni veled!
- Bocs, Draco, de most nem j�! – Felpattan, �s b� p�l�j�t usz�lyk�nt mag�val h�zva kilibeg a h�zb�l.

---

�prilis 16.

- Holnap reggel elkapjuk v�gre! – mondom.
- Remek! Akkor kor�n kell kelni. Fek�dj�nk le!
- Nem rossz �tlet… Egym�ssal?
- Draco! Ki akarom pihenni magam! Lef�rd�k a t�ban, azt�n aludni fogok!
- J�. F�r�dj le! Veled tartok.
- Nem!
- Mi a bajod? Ki�br�ndult�l?
- Nem! Szeretlek! Csak �ppen nem j� most…
- K�t hete folyamatosan nem j�. J�l eml�kszem?!
- Nem… igen! De �gysem �rten�d!
- M�gis beleszerett�l Flench-be? Vagy Crak? Peters?
- Nem! Dehogy! Csak �ppen…
- Mondd m�r, hogy mi van!
- Nem! Nem a te dolgod, �s nem is olyan dolog, amit k�nnyen meg�rten�l!
- Eleget tapasztaltam a vil�gb�l ahhoz, hogy t�bbet �rtsek bel�le, mint hinn�d!
- Persze. Aggyal tudn�d, hogy mir�l van sz�, de sz�vvel nem tudn�d elfogadni.
- El�g a maszlagb�l! Vagy mondd el, vagy gyere v�gre!
- Meg akarsz er�szakolni, Draco? – k�rdezi ny�lt �rtatlans�ggal.
- A pokolba! Legal�bb abban az �tokverte f�rd�sben hagy tartsak veled!
- Gyere, ha nagyon akarsz! Tudod, hogy mit �rzek ir�ntad, de ez az�rt most m�gis…
Odal�p hozz�m, �s megcs�kol. �pp csak �rinti a nyelvem az ajkait, �t�lelni sincsen id�m, m�ris elh�z�dik.
- B�ke van? – k�rdezem. R�m mosolyog.
- Igen… Egyel�re. Menj�nk!
K�z a k�zben, mint a tizen�vesek (ami az � eset�ben v�g�l is helyt�ll�) s�t�lunk le a t�hoz. Meg�llunk, leveszem az ingem. � nem mozdul.
- Gyer�nk!
- Majd ut�nad megyek… �g�rem. – V�llat vonok, �s marad�k ruh�imat ledob�lva a v�zbe vetem magam. Lassan � is vetk�zni kezd. A szemem sark�b�l figyelem.
Leveti a p�l�j�t, le a nadr�got, bennem pedig furcsa �rz�s t�mad, de k�zel sem az a gerjedelem, amit v�rtam, ink�bb valami gyan�f�le.
- Nicolette! – ki�ltok oda neki, mik�zben fel� kezdek temp�zni. K�rd�n r�mpillant.
- Igen?
- Mondd, k�rlek, hogy �letemben m�sodszor t�vedek, �s csak van p�r plusz kil�d, �s nem vagy terhes!
Keser�en felnevet, csak azut�n v�laszol. Akkor viszont olyat, hogy majdnem belefulladok a der�kig �r� v�zbe.
- Bocs�ss meg, de nem tehetem… apuci!