Draco szinte a nappal egy�tt �bredt, �s �gy sietett ki �gy�b�l, mintha kergetn�k. Este, ahogy elhagyta a f�rd�t berontott szob�j�ba, ahol is k�t doboz cigarett�t sz�vott el. Kinyitotta a k�tsz�rny� ablakot, �s hagyta, hogy a cs�p�s leveg�, megtiszt�tsa a doh�nyf�sttel �titatott helyis�get, no meg az elveivel hadban �ll� sz�n� – r�zsasz�n - k�ddel elbor�tott elm�j�t. Alapj�ban v�ve j�l �rezte mag�t, hiszen borzaszt� kellemes �rz�s j�rta �t a test�t, mikor karjaiban tartotta a l�nyt, mikor �rezte a k�zels�g�t, �s persze a viszonz�s buja �r�me is fel�bredt hossz�, m�r-m�r kil�t�stalan �llapot�b�l. Elvigyorodott. Granger megint �sszekusz�lta a gondolatait, �s azzal p�rhuzamban, hogy beesett a f�rd�be, lerombolta a h�napok �ta gondosan �p�l� k�rtyav�rat, melyet Draco finom�tgatott, hogy egyre magasabbra �p�tse az ingatag sz�llakb�l �ll� j�t�k v�rat, egyszersmind k�zelebb ker�lj�n a boszork�hoz. Behajtotta az �veget. Hiszen senki ne l�ssa, hogy � tan�cstalanul j�rk�l a sz�z napsugarak f�ny�ben, mik�zben egy h�rom m�ter vastag malter �llv�ny m�g�tt a boszorka, - aki Draco, Malfoyos meg�t�l�se szerint mindennek az oka – nyugodtan alszik, sz�ke mardek�rosokat �ltetve az ideiglenes kispadra.
- Ha rajzoln�k egy vill�mot a homlokomra k�nnyebb lenne? – k�rdezte mag�t�l, elvigyorodott, majd Potterr�l esz�be jutott valaki, akit halad�ktalanul fel kellett keresnie, konzult�ci�s okokb�l.
Halkan kinyitotta a szobaajt�t, majd ugyanolyan nesztelen l�ptekkel megindult a f�rd� illetve a konyha fel�. Csal�dottan n�zett kock�s b�gr�je p�rj�ra, mely most nem Hermione kezei k�z�tt pihent az asztalon, hanem a szekr�nyben �llt, �resen. Am�g a k�v� lef�tt, a fi� megmosakodott, �s miut�n h�romszor �ts�rolta a fogait, keservesen felnevetett, hiszen a mentolos k�v�t, m�g az anti-maradi, halad�szellem� fak�rok is megvetik. Ahogy csillapodott a h�feh�r fogak tubusbaz�rt, f�l-szil�rd �llapot� titk�nak hat�sa, �gy t�rt vissza Malfoyba is a sz�n, aki egyre nagyobbakat kortyolt az �breszt�b�l. Felkapta a Reggeli Pr�f�t�t, �s elhagyta a h�zat. A monoton utca v�g�re �rve hoppan�lt, majd Melanie ablakban l�g� tini szomsz�dainak nagy �r�m�re, meg�rkezett a boszorka h�z�hoz.


- Szia Mel, besz�lhetn�nk?
- Draco! – vigyorodott el a l�ny �s meg�lelte �rkez� bar�tj�t. – Persze! Na mi van Hermion�val? – somolygott m�g mindig a boszorka.
- T�nyleg ennyire egyoldal� vagyok…? – k�rdezte mag�t�l, no meg mosolyg� bar�tn�j�t�l, bazsalyogva a sz�kes�g.
- � dehogy – legyintett g�nyosan Melanie, majd hellyel k�n�lta Malfoyt. – Sz�val, mi t�rt�nt?
- Elcsesztem – mondta a fi�, majd l�tva a k�rd� tekintetet belekezdett a mes�l�sbe – Teh�t… - s�hajtott – tegnap elvesztettem a fejem…
- Elmondtad neki, hogy szer…? – kezdte, �m a sz�kes�g belev�gott a szav�ba.
- Nem! Csak megcs�koltam.
- �s ezt mi�rt kell gy�szk�nt felfogni? – h�zta fel a szem�ld�k�t – J� elismerem furcsa lenne, ha cig�nykerekezn�l, meg ugr�ln�l �r�m�dben, de az�rt ez t�lz�s…. Olyan vagy, mint egy im�dkoz� s�ska,… aki lenyelt egy pingvint. Mi�rt kell neked �lland�an fekete-feh�rben lenned? – z�d�totta a mut�ci�n �tesett Dracora, sz�ntelen meg�llap�t�sait a l�ny.
- Khm…j�, - h�zta fel a szem�ld�k�t, majd eg�szs�g�gyi aprop�b�l lepillantott v�gtagjaira, melyek szerencs�re m�g mindig nem utaltak bizonyos rovarok bizonyos testr�szeire - akkor m�sfel�l k�zel�tem meg… - s�hajtott – Elment zuhanyozni de nem b�rta megnyitni a csapot, ez�rt sz�lt nekem. Azt�n besz�lgetni kezdt�nk, vagyis � le�lt a k�d sz�l�re �n meg n�ztem… - valaki elpirult – V�g�l becs�szott a k�dba, �n meg kih�ztam, �m am�g � felj�tt, a t�r�lk�z�je leesett r�la…
- �s nem b�rtad t�rt�ztetni magad, mi?
- Pontosan – morogta – Most mi a fr�szt csin�ljak?
- El�sz�r is ne v�gj ilyen k�pet. M�sodszor, szerintem fogd a h�vre… Biztos meg�rti, hogy pasib�l vagy…
- Granger?
- Igen. B�ke jobbot fog ny�jtani, ha nem provok�lod. Hidd el.
- Aha fel�m ny�jt egy f�st�l�, id�z�tett vagy egy �les b�ke jobbot…
- Jaj, azt hittem leszokt�l a paranoid k�pzelg�seidr�l – fintorodott el – Ink�bb azt mond meg, hogy visszacs�kolt-e.
- Igen. – felelte mire a boszorka elmosolyodott.
- �s mi van Potterrel? – v�ltott t�m�t Draco, aki egyre t�bbsz�r �ll�totta meg a mondatok forgalm�t azzal, hogy folyamatosan azt �v�lt�zte a sereghajt� sz�sor, hogy „piros a l�mpa”.
- Hogy? Te meg err�l honnan tudsz? – k�rdezte szint�n v�r�s �br�zattal Melanie.
- Alacsony, fekete, mindketten ismerj�k, �s folyamatosan j�r a sz�ja…
- Ja – b�logatott a l�ny – Semmi.
- Hogy hogy?
- Tudod, � m�g mindig szerelmes a Weasley csajba… - vont v�llat.
- Egy�tal�n, hogy foghatott meg benne b�rmi is? – bukott ki Malfoyb�l, a szok�shatalma, �s persze a g�nyos mivolt.
- N�zd, ha az �leted h�romnegyed�t egy Matt-kaliber� szem�llyel t�lt�d el, akkor egy id� ut�n m�r egy kutya is el tud b�v�lni – vigyorgott a l�ny.
- Aprop� Matt! � sz�ba sem j�het?
- Mint pasi? – h�zta fel a szem�ld�k�t Mel.
- T�lem beillesztheted kutya form�ci�ba is, de f�lek azzal nem jutn�nk el�re…
- Matt helyes ez t�ny, de… abb�l biztos, hogy nem s�lne ki semmi j�, ha mi ketten egy�tt lenn�nk.
- Mi�rt?
- Nem besz�ln�nk valami m�sr�l? K�rlek!
- Igazs�g szerint nekem lassan mennem kell – mondta, majd nyomat�kot adva szavainak megindult az ajt� fel�.
- Szia – �lelte meg ism�t bar�tj�t.
- K�sz, hogy meghallgatt�l, nem lehetek valami kellemes t�rsas�g ilyenkor. Malfoy, nyavalyog, �s m�g vigyorog is k�zben – nevetett Draco �s sz�n�szi tehets�g�t felmutatva hidegr�z�st sz�nlelt. – Azt�n ne legyen semmi Potteres poszter a lak�sodban! �s nem felm�szni vill�mh�r�t�ra! – mondta komolynak sz�ntan a mardek�ros, mire Mel, j�t�kosan kil�kd�ste �t a k�sz�b�n k�v�lre.

*

Hermione �s Draco eg�sz h�tf� d�lel�tt tartott�k a t�z m�teres t�vols�got, eg�szen addig, m�g a konyh�ban �ssze nem futottak. A k�z�tt�k l�v� viszony, m�g az iskol�ban alkalmazottn�l is hidegebbre sikeredett, �m Draco nem tehetett semmit, arra kellett v�rnia, hogy boszorka l�pjen valamit. Meg is t�rt�nt. Hermione majd bele�r�lt a n�ma egym�s ker�lget�sbe, �gy egy alkalmas pillanatban odal�kte a fi�t a h�t�h�z, � maga pedig szembe �llt vele.
- Mi�rt? – v�gott bele mondand�j�ba �lesen.
- Hogy mi�rt cs�kolt�l vissza? – k�rdezte �s a helyzethez k�pest kaj�nul elvigyorodott – Na l�tod ezt �n sem �rtem. – r�zta a fej�t, majd sz�rke szemeit a boszorka egyre er�sebben elpirul� arc�ra emelte.
- Mi�rt cs�kolt�l meg? Hogy jutott egy�tal�n eszedbe? Bar�tok vagyunk nem? – sorolta a k�rd�seit Granger, szokatlanul fesz�lt hangnemben.
- N�zd Hermione, te egy okos �s gy�ny�r� l�ny vagy. Mellesleg meztelen�l �llt�l el�ttem, �s ha minden igaz �n meg f�rfi vagyok. Elkapott a h�v! – csapkodott a fi�, akit megint csak p�r sz�ll v�lasztott el att�l, hogy �jra hatalm�ba ker�tse a boszorka �ltal bel�le kiv�ltott v�gy.
- De… - kezdte, majd keservesen csapott egyet a h�t�re, mire Draco felh�rd�lt, �s arr�bb �llt – ne kapjon el a h�v, ha velem vagy abban a helyzetben! – sik�totta k�ts�gbeesetten a l�ny, mik�zben saj�t eldeform�l�dott mondat�n j�t fintorgott mag�ban.
- Weasley-nek lehet parancsolni, de a v�gynak nem… - vont v�llat a mardek�ros, majd kioldalazott a konyh�b�l – Sajn�lom – morogta v�g�l, mire Hermione besietett a szob�j�ba.
„Bocs Draco, nem akarlak megint skizofr�ni�ra k�sztetni, de te egy akkora h�lye vagy, hogy hagytad elmenni”. Sz�lalt meg egy piszok hang a sz�kes�g fej�ben, melyre a v�z tulajdonosa csak elvigyorodott �s �lvezettel belesz�vott cigarett�j�ba.

*
- Granger besz�ln�nk kell! – mondta Draco - mihelyst a boszorka (a nap folyam�n m�r m�sodszor) kimer�szkedett szob�j�b�l - �s r�gt�n a siet� sz�ps�g ut�n eredt.
- Nem, nem kell – mondta h�tra se n�zve a Hermione.
- M�r pedig meg fogsz hallgatni – jelentette ki elsz�ntan a sz�kes�g �s egy hatalmas l�p�ssel be�rve �t, megragadta a l�ny kez�t �s mag�hoz ford�totta az ex-griffend�lest.
- Eressz el Malfoy! – sziszegte d�h�sen, karjait jelk�pesen megr�ngatta, b�r � is �rezte, hogy Draco egy�tal�n nem szor�tja.
- Am�g nem hallgatsz meg, addig nem – suttogta a boszorka arc�ba, mik�zben egyre k�zelebb h�zta mag�hoz Hermion�t.
- J�l van – adta meg mag�t – Mit akarsz mondani? – k�rdezte elrejthetetlen fintorokkal �vezve.
- Granger, – mosolyodott el – ha tudn�d milyen gy�ny�r� vagy, mikor �gy f�jtatsz, ak�r egy bika – r�zta a fej�t kaj�nul Draco, kiv�vva a l�ny m�g er�sebb ellenszenv�t, �s arc�nak l�ngba borul�s�t.
- Ezt akartad mondani? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel Hermione, aki l�that�an felb�torodott az im�nti b�k hallat�n.
Draco egy ideig n�m�n �llt a l�ny el�tt �s csak az arc�t f�rk�szte, �s b�r Granger bel�l megeresztett egy halv�ny mosolyt, orc�ira kiz�r�lag a fusztr�ltci�t engedte ki�szni.
- Ma… Malfoy, mit akart�l mondani? – k�rdezte v�g�l zavartan Hermione.
- Ja igen… - kezdte szokatlanul zavartan Draco – Ma j�n az �j lak�t�rsunk.
- H�t… ehhez nem kellett volna felt�tlen�l besz�ln�nk… Azt hiszem felt�nt volna… - jegyezte meg cs�p�sen a boszorka.
- Ez igaz, de m�sk�l�nben nem foghattalak volna k�zre… - vigyorgott szenvtelen�l az ex-mardek�ros �s f�jlalva ugyan, de enyh�tett az �lel�sen.
- Ezzel meg mit akarsz mondani? – h�zta fel a szem�ld�k�t a l�ny.
- Tal�ld ki! – vigyorodott el Malfoy, majd sarkonfordult �s visszas�t�lt a h�zba.
Hermione r�gott egy hatalmasat kertkapuba, majd kiv�gtatott az utc�ra, kezeivel l�zasan kutatva egy doboz ut�n, melynek tartalma t�z percen bel�l hal�lra lett �t�lve.
Id�k�zben a fi� egy�tal�n nem �rzett d�h�t vagy idegess�get, szinte boldog mosollyal k�v�lygott a meg�resedett a h�zban, mik�zben �jra �s �jra felid�zte mag�ban az el�z� este t�rt�nteket. Az, hogy k�v�nta Grangert, el�g r�g �ta nem sz�m�tott k�rd�jellel ell�tott mondatnak, hogy mi�ta �sszek�lt�ztek k�t m�terrel j�rt a f�ld f�l�tt, �nmaga el�tt ny�lt titokk�nt lebeget( Ne feledj�k, hogy n�ha felv�rtez�dik bizonyos mennyis�g probl�m�kkal, mint p�ld�ul, h�ny Draco lakik benne) az viszont, hogy f�lig szerelmes a boszork�ba, eddig nem k�pezte a s�ti r�sz�t, m�ra azonban a legf�nyesebb cseresznyek�nt csillogott a hab tetej�n a t�ny. Elvigyorodott, majd a szokatlanul �tszellem�lt arc h�g�t�val val� ler�ncig�l�sa ut�n, elsietett a f�rd�be.
Hamarosan Hermione is meg�rkezett, aki Draco hasonlat�t nem megc�folva, m�g mindig f�jtatott. Hallotta a motoszk�l�st a mosd�b�l, �gy ink�bb le�lt az ablakp�rk�nyra, azonban p�r perc n�zel�d�s ut�n, igen csak nehez�re esett megkapaszkodnia, ugyanis a sokk mely g�rk� m�dra csapta agyon Grangert, nem hagyta a tov�bbi relax�l�st. Az udvarra benyitott a harmadik k�ldet�sben r�sztvev� szem�ly.
Hermione felpattant �s kiv�gtatott a konyh�ba, kattan�sig beh�zva az ajt�t.
- Csak �t ne! – suttogta a csendbe.
�men!

*

Draco a haj�t egy durva sz�vet� t�r�lk�z�be d�rzs�lgetve jelent meg a nappaliban, ahol nem kis meglepet�s v�rta.
- Granger, nem l�ttad a… - kezdte elny�jtottan, mikor hirtelen egy �lel�st �rzett, �s csontjai ropog�sa jelentek meg paranoid k�pzelg�seiben.
- Draco! – �rvendezett a l�ny – �gy �r�l�k, hogy itt lehetek – vigyorgott a j�vev�ny.
- �hm… �n is �r�l�k… ���…
Malfoynak halv�ny fogalma nem volt, arr�l, hogy ki az a l�ny, aki ennyire �r�l neki. El�j�ttek ifj� Casanova id�szak�b�l k�pek, �m az idegenr�l egyetlen k�sza eml�kkel sem rendelkezett. Pedig… egy ilyen idegr�ncig�l� hang biztos, hogy megmaradt volna abban a hihetetlen�l j� eml�kez�k�pess�ggel rendelkez� sz�ke fejecsk�ben.
- Lavender Brown, kis butus… - kezdte legyintve, �m t�retlen lelkesed�ssel a boszorka – Sz�l�ts csak Lawe-nek – vetett m�g egy kih�v� pillant�st a sz�kes�gre, majd vissza�lt a kanap�ra.
- Brown, minden bizonnyal nagyon nagy seg�ts�get fog ny�jtani nek�nk – csengett Hermione hangja szokatlanul mardek�rosan, majd fintorokkal �vezett mondand�j�t lez�rva s�hajtott egyet �s le�lt az ablakp�rk�nyra, hogy azt�n onnan kitart�an f�rk�szni kezdje a szomsz�d h�z megrepedt eresz�t.
A nagy �dvrivalg�s �s a hal�lrar�m�lts�g okozta �llkoppan�s ut�n csend telepedett a t�rsas�gra. Malfoy valami�rt kellemetlen�l �rezte mag�t, �s a led�bben�s ut�n bek�vetkezett apr� rem�nysug�r – miszerint egy griffend�les j�tt a h�zba, ezzel b�k�t lopva az eddig a fesz�lts�gt�l sz�treped� k�z�ss�gbe – azonnal tovat�nt, ahogy a k�t ellenkez� nem� illet�re t�vedt a tekintete. A sz�ke ex-griffend�les olyan megvet�en pillantott Hermion�ra, hogy m�sf�l �ve m�g Draco is kezet fogott volna vele. R�ad�sul Granger a vezet�knev�n sz�l�totta egykori �vfolyamt�rsukat, ami pl�ne felett�bb aggasztotta a sz�kes�get.
- Draco nem mondod, hogy a kanap�n alszol? – affekt�lta a l�ny, mik�zben megcser�lte keresztbetett l�bait. A fi� mind�ssze egy f�lszeg v�llr�nd�t�ssal reag�lt (ekkor jutott el tereb�lyes elm��ig, hogy a l�ny �rkez�s�vel �jra �ssze kell j�nnie ex-kanap�j�val), mag�raszabad�tv�n az �j lak�t�rs leg�jabb k�rd�seit. – Figyelj, szerintem, hagyjuk meg ezt a cs�f, mokka sz�n� kapanap�t olyan tev�kenys�geknek, amiket �lve kell v�gezni. Azt javaslom, aludj n�lam, ott van �gy �s legal�bb nem g�mberednek el a tagjaid minden reggelre.
Malfoy nem reag�lt, csup�n mosolyra h�zta sz�j�t, halva a Hermion�b�l - a m�sik l�ny Biol�giai megfigyel�sek: az alv�s c�m� kisel�ad�sa k�vetkezt�ben – el�csalt nevet�st.
Granger olyan j� �z�en kacagott fel, hogy Draco egyre ink�bb megbizonyosodott arr�l, hogy a g�nd�r haj� boszorka m�r r�g�ta �zlelgette mag�ba, hogy nevessen-e vagy elfojtsa.
- K�sz… Bro… Lavender, de j� nekem itt. – biccentett v�g�l Malfoy.
- H�t j� – pattant fel Brown – De ha esetleg meggondoln�d magad, az ajt�m nyitva �ll el�tted… - p�rd�lt meg a l�ny �s az eml�tett helyis�g fel� indult. – �ll�tsd le magad Granger! – vetette oda neki foghegyr�l, majd t�vozott.
Draco akaratlanul is elmosolyodott, �s egy kis h�j�n kimondta amit gondolt: „�n is �gy kezdtem…”.
- �hm… - pr�b�lkozott er�tlen�l a fi� – tudom, hogy f�jsz r�m,… de mi ez a fesz�lts�g k�ztetek? – k�rdezte �s az ablakhoz l�pett, ahol meglepet�s�re Hermione beh�zta a l�bait, mint egy helyet adva a var�zsl�nak, aki d�bbenten elvigyorodott, majd le�lt.
- Ut�lom – jelentette ki v�llat vonva.
- Azt l�tom… � sem sz�vlel, ahogy eln�ztem… - fintorodott el.
- A legcsek�lyebb m�rt�kben sem �rdekel, hogy mit gondol r�lam, vagy hogy mit �rez ir�nyomban.
- Granger, te nem szokt�l �gy haragudni senkire…Legfeljebb r�m – mosolyodott el - Valamit csak csin�lt, hogy m�r te is k�pes vagy �t ut�lni.
- Hatodik: Ronnal nem j�tt �ssze, egy h�tre r� m�r Brownnal volt. Hatodik nyara: Weasley h�z… Hetedik: Harry & Hermione egy p�r sztori, hetedik k�zepe: F�l �r�s sajn�lkoz�s.
- Hmm? – h�mm�gte a fi�, val�sz�n�leg az utols� pont okozta k�dre c�lozva.
- „Hermiiiii, n�zd, �n elismerem, hogy nem vagy egy sz�ps�g, de megtenn�d, hogy nem k�ldesz ilyen h�vogat� pillant�sokat Won-Won fel�?” – affekt�lta Hermione.
- Ezt sz�szerint tudod?
- Igen – b�lintott – Pokoll� tette az �sszes �vemet a Roxfortban, �s b�r gyerekesnek t�nik, �gy elmes�lve, t�nyleg pocs�k �rz�s volt. Erre Dumbledore r�mszabad�tja ezt a vihog� idi�t�t. Ha csakugyan tud mindent, ami a suliban t�rt�nik, akkor azzal is tiszt�ban van, hogy ki nem �llhatjuk egym�st – fortyogott - Ut�lom egyszer�en.
- Most gondolj bele, milyen rossz lenne, ha m�g velem is haragban lenn�l… - bazsalygott a sz�kes�g, aki �les esz�nek k�vetkezt�ben r�gt�n a saj�t jav�ra akarta ford�tani a harmadik szem�ly negat�v jelenl�t�t.
- Ha belegondolsz, k�t ember durrantotta ki a boldogs�g l�gg�mb�met a Roxfortban. Brown meg te…
- J� - b�lintott f�lszegen - tal�n fenn �llok ilyen t�ren a dobog�don, de valljuk be �szint�n, a h�rom legsz�vd�gleszt�bb f�rfi� list�don is szerepelek, hiszen egy h�sz kar�tos arany, akci�s madzagra felf�z�tt �rem l�g a nyakamban.
- Te, �ll�tsd le az �nbizalom n�vel� szed�s�t, mert nem el�g, hogy a s�lyos arany�remt�l megterheled a nyakad, de m�g a fejed is sz�trobban ennyi �nbizalomt�l… - vigyorodott el a l�ny.
- Hm… sz�val nem tagadod? – k�rdezte kaj�nul somolyogva Malfoy.
- K�ne? – h�zta fel a szem�ld�k�t Hermione.
Draco ism�t elmosolyodott, majd megindult a bej�rati ajt� fel�.
- Ezek ut�n, �n nem k�rdezn�m meg, hogy mi�rt… – motyogta halkan, sz�ntelen�l bazsalyogva, v�g�l kil�pett az udvarra �s boldogan szippantotta be az �prilisi leveg� tisztas�g�t.