Val�sz�n�leg a Tekerg�k T�rk�p�t abban a percben vizslat� var�zsl�nak a szemgoly�i m�r val�s�ggal pin-pongoztak Dumbledore Professzort figyelve. Az igazgat� fel-al� j�rk�lt az otthonos irod�ban, m�g a szokottn�l is rosszall�bb tekinteteket hagyva maga ut�n a k�pekb�l ki-kiles� emberek �ltal. Bizony�ra nyomaszthatta valami, de hogy mi, azt csak is � tudhatta, �s a l�that� gondolkod�s nem is engedett m�s k�vetkeztet�st levonni, mint, hogy egyel�re nem is sz�nd�kozott b�rkivel is megosztani a probl�m�t.
V�g�lis helyet foglalt a k�nyelmes el�g sz�les karf�val rendelkez� sz�kben �s egy hatalmas s�haj k�s�ret�ben lehunyt szemmel folytatta az egekbe sz�k� t�preng�st.

*

- De anya! Mi�rt nem lehet? – tette fel az egetrenget� k�rd�st imm�r t�zedszer Ron.
- Az�rt, mert ma rengeteg Rendtag j�n ide, �s neked nem kviddicsezned k�ne, hanem seg�teni nekem az �telek el�k�sz�t�s�ben.
- De h�t… - kezdte lemond�an – Anya ennyi kaja m�g az eg�sz var�zsl�t�rsadalomnak is sok lenne – h�z�ng�tt a v�r�s fi� – Mit kell m�g csin�lni? Egy sz�zhuszonnyolcadik tepsi r�test?
- Ronald Weasley – kezdte kem�nyen – Tudod, hogy rettenetesen szemtelen tudsz lenni, ha nem �red el amit akarsz? – h�zta fel szem�ld�k�t az asszony, �m kedves mosoly ez�ttal is kiv�ltotta „f�lelmetes” k�lsej�t.
- K�szi – vigyorgott a fiatal fi�, �s mire anyuk�ja feleszm�lt m�r csak a suhog� j�t�kos-tal�rt l�tta elillanni.
Mrs. Weasley fej�t cs�v�lva n�zte, ahogy m�r kor�ntsem „gyerek” fiai, m�g mindig milyen �nfeledten k�pesek a leveg�ben repkedni, �k�rk�dni. �m nem �m�lkodott sok�ig, hiszen szent�l hitte, hogy amit id�ig elk�sz�tett kor�ntsem elegend�, �gy neki l�tott egy �jabb s�tem�ny alap elk�sz�t�s�hez.
Az nap este, val�ban sokan �rkeztek a hajdani Black h�zba; eg�szen idegen var�zsl�kt�l kezdve, az egykori �vfolyamt�rsakon �t a Roxfortban tan�t� tan�rokig, mindenki tisztelet�t tette, �gy val�sz�n�s�thet� volt, hogy egy fontos dologra fog sor ker�lni.
K�rbe�lt�k a Mrs. Weasley szorgos �s �gyes kezei �ltal sz�pen megter�tett, �telhalmokkal ellepett asztalt, �s ki-ki besz�lget�st kezdem�nyezett mellett �l� rendt�rs�val.
- Szerintem mindenki itt van, minden Rendtag – m�regette az el�tt�k rekordgyorsas�ggal megjelen� t�meget Harry.
- De vajon minek? – suttogta maga el� Hermione, amit bar�tja l�that�an nem hallott.
- Ja nem Malfoy nincs itt. M�g j�, hisz nem is rendtag, m�g csak az k�ne, hogy � betegye ide a l�b�t – morgol�dott mag�ban a fi�.
- Mi van Malfoyjal? – k�rdezte bamb�n a boszorka.
- Mond csak Hermione, hol j�rsz?
- Bocs figyelek, csak halkan besz�lsz – mosolygott a l�ny, majd az ajt�ban �ll� Dumbledore-ra emelte mogyor�barna tekintet�t.
Harry csak legyintett �s csatlakozott Hermion�hoz.
- K�sz�n�m, hogy ilyen sz�p sz�mmal elj�ttetek! – kezdte Dumbledore. – A mai napon egy igen fontos dolog miatt gy�lt�nk ide. Egy �j szem�ly l�p ma be a Rendbe, akinek kil�t�vel el�g sokan tiszt�ban vagytok, �m hogy �t�llt a mi oldalunkra azt kiz�r�lag Miss. Granger �s j�magam tudtam ez id�ig.
- Ugye nem – j�tt Ron k�ts�gbeesett hangja – Csak Malfoyt ne!
- Draco, gyere be k�rlek.
A szik�r ki�ll�s� ez�stsz�ke tizennyolc �ves f�rfi eleg�ns l�ptekkel �rkezett meg a meg-megh�kken� rendtagok l�t�k�r�be; arc�n tekint�lyes kifejez�s �lt, sz�j�t alig l�that� mosolyra h�zta, mikor megl�tta az ajt�f�lf�nak d�lve karbatett k�zzel �lldog�l� Hermion�t.
- Mint az eml�tettem az ifj� kil�te nem sokatoknak okoz fejt�r�st, ismerj�k valamennyien. �m m�gis, adjuk meg a m�dj�t – mosolygott az igazgat� – �s a sz�kes�g fel� vetette a kez�t – Draco Malfoy.
Az eml�tett meghajtotta fej�t, majd udvariasan biccentett Pitonnak.
- Nem szoktuk az �j rendtagokat ilyen sok ember el�tt felvezetni, �m ez esetben ez elker�lhetetlen. Lucius Malfoy folyamatosan piszk�tja be fia „j� h�rnev�t”, �gy nem csod�lkozom egyik�t�k meglepett, m�r-m�r v�dl� tekintet�n sem. Viszont, ezeket a r�galmakat, kiz�r�lag bus�s p�nz�sszegeknek k�sz�nhet�en vetett�k pap�rra, �s nincs igazs�galapjuk. Ism�tlem, Draco nem gyilkolt meg senkit, legf�k�pp nem v�gzett azokkal az �ldozatokkal, akikr�l a Reggeli Pr�f�t�ban olvashattunk.
A szob�n �ltal�nos moraj futott v�gig, legink�bb a Weasley csal�d f�rfi tagjai adtak hangot nem tetsz�s�knek. Draco ugyanazzal a flegma eleganci�val �llt egykori igazgat�ja mellett, s arc�r�l sem t�nt el a szok�sosan fens�bbs�ges kifejez�s.
- Draco, �r�l�k, hogy imm�r te is k�z�nk tartozol – mondta ked�lyesen az id�s var�zsl� �s jobbot ny�jtott a fi�nak.
Malfoy elfogadta azt �s m�g egy halv�ny mosolyt is megengedett mag�nak. Elviekben ilyenkor mindenkinek oda kellett volna mennie a fi�hoz �s egyt�l-egyig gratul�lniuk illett volna, �m miut�n a k�t f�rfi keze sz�tv�lt, hi�ba volt Dumbledore – a t�bbiek fel� sug�rzott – v�rakoz� tekintete senki nem mozdult. Egyesek m�g mindig led�bbenve �lltak a t�ny el�tt, miszerint a nemr�giben h�romszoros gyilkoss� kiki�ltott, ex-mardek�ros, Malfoy imm�r rendtag �s mindennek tetej�ben �rtatlan.
Hermione azonban kif�jta a leveg�t �s oda�llt Draco el�, aki halv�nyan vigyorogva n�zett r�.
- Gratul�lok Malfoy – mondta sz�razon, b�r szem�ben fak� vid�ms�g csillogott.
Kezet fogott a fi�val. Hermione gesztusa – mely rengeteget jelentett Malfoynak – lavin�t ind�tott el, �s a t�bbi tag is sz�p sorban a sz�kes�ghez j�rult gratul�ci�juk k�zz�t�telek�nt. Egyed�l Ron �s Harry ragadt dacosan az ajt�f�lf�hoz, tekintet�kben fel lehetett fedezni mind azt a gy�l�letet, amit a mardek�ros ir�nt �reztek, �s ez esetben nem is nevezhet� �nz�s�gnek, hogy �gy n�ztek a Granger-l�nyra, mint egy �rul�ra.
A k�t fi� eln�zve Malfoy folyamatosan vidorabb� v�l� arc�t, a d�h�s �llapot egyre ink�bb fokoz�d� eredm�nyeit produk�lt�k, m�g v�g�l a szem�veges fi� kivontatta Weasley-t a h�zb�l. Hermione m�r csak a csuk�d� ajt�t l�tta, mely bar�tait takarta, �pp ez�rt futt�ban eln�z�st k�rt �s a k�t elvileg f�rfi ut�n iramodott.
A t�r m�sik oldal�n h�z�d� park egyik padj�n�l vette �ket �szre, nem �pp f�rfias viselked�st tan�s�tva. Hezit�lt, v�g�l m�gis odas�t�lt a h�z�ng� Ron �s a csendben tajt�kz� Harry-hez.
- Befejezted az �nnepl�st? – k�rdezte �lesen Weasley, mik�zben egy cigarett�ra pr�b�lt r�gy�jtani.
- Befejezted a sz�nalmas viselked�st, �s a duzzog�st? Mond csak Ron, h�ny �ves is vagy? 2? – v�gott vissza legal�bb �gy Hermione.
- Ha a v�delmed be akarod venni, azt az �lszent g�r�nyt, akkor az a te dolgod, de engem hagyj�l ki bel�le. Nem hiszek neki… - sziszegte a fi� �s egy m�sik m�dszerrel pr�b�lta f�st�l�sre b�rni a nikotin r�d v�g�t.
- �s szerinted ez �rdekel b�rkit is? – h�zta fel a szem�ld�k�t a boszorka – Dumbledore b�zik benne, sz�val ti is k�nytelenek lesztek – mondta Hermione �s felh�zta a kapucnij�t, ugyanis �jabb es� volt k�sz�l�ben, err�l j�l tan�skodott az a sok megbolygatott pocsolya.
- Mi�rt kellett gratul�lnod neki? Mit csin�lt � ami�rt mindenki �gy rajong �rte?
- Egy: Az�rt gratul�ltam neki, mert ezt �gy illik, kett�: senki nem rajong �rte.
- Illik mi? – morogta keser�en – �rdekes nem illik s�rv�r�nek nevezni az embert, � m�gis megtette nem egyszer – mondta �s egy fagyos pillant�st vetett a l�nyra.
- �risten Ron! – ki�ltott fel a l�ny �s seg�lyk�r�en Harryre pillantott, aki k�z�mb�sen meredt r�juk – Hogy lehetsz ilye… hogy hozhatsz fel ilyeneket? Majd ha Harry Voldemorttal fog �sszecsapni, akkor oda�llsz Tudjukki el� �s megmondod neki, hogy szerinted el�g gonosz dolog volt annak idej�n lem�sz�rolni a f�l var�zsl� t�rsadalmat, vagy mi? Juss m�r t�l ezeken! N�j M�r fel! Ron rendtag vagy az isten�rt! – tajt�kzott Hermione, akinek arc�t imm�r nem csak az egyre szapor�bb es�cseppek �ztatt�k.
- Te meg �rul� – mondta felszegett fejjel a v�r�s haj� fi�.
- Tudod Ron, egyre ink�bb r� kell hogy j�jjek arra, hogy benned nem lehet… csak csal�dni. – motyogta Hermione �s h�traarcot vett.
A m�g mindig meggy�jtatlan, b�r m�r el�gg� megdolgozott cigarettasz�l, pedig f�radtan landolt a park egyik pocsoly�j�ban.

*

Granger �t�zva cs�rtetett be a h�zba, ahol az elm�lt h�sz perc alatt, igencsak megfogyatkozott a t�rsas�g; mind�ssze Lupin, Dumbledore, Piton �s Malfoy tart�zkodott a nappaliban, ahov� id�nk�nt belibbent Mrs. Weasley is.
- � Miss Granger – sz�l�totta meg a l�pcs�t c�lbavev� l�nyt az igazgat�, mire � visszas�t�lt a t�rsalg� bolt�ves ajtaj�hoz.
- Igen? – k�rdezte fanyarul.
- Az el�bb olyan hamar kiviharzott, csak nincs valami baj? – �rdekl�d�tt finoman
Albus, f�lhold alak� szem�vege al�l megnyugtat� pillant�sokat k�ld�tt egykori n�vend�ke fel�.
- Nem nincs, csak… - s�hajtott – �h… nem �rdekes.
- Tal�n Miss Granger megmutathatn� a szob�dat – hangzott a fah�j illat� szob�ban Piton fagyos hangja.
- �h igen – sz�lalt meg �jra ked�lyesen Dumbledore – Hermione, k�rem, k�s�rje fel az ifj� Malfoyt �s mutassa meg neki, melyik szob�t k�sz�tett�k el� a sz�m�ra.
- Igen professzor – s�hajtott f�radtan a l�ny �s intett a sz�kes�gnek, hogy k�vesse.
Draco mint akit kergetnek �gy eredt a boszorka ut�n, hogy m�g v�letlen�l se ker�lj�n t�le olyan messzire. Hangtalanul l�pkedett m�g�tt, nem egyszer n�zte v�gig a griffend�les igencsak form�s idomait, �s igen gyakran csapta meg �t a l�ny k�l�n�s f�szeres illata, melyr�l nem tudta meg�llap�tani, hogy eg�szen pontosan micsoda.
- Tess�k itt a szob�d – morogta g�piesen – J� �jt – folytatta m�g sz�razabban.
- H� h� Granger! – hadarta a fi�.
- Mi van? – fordult vissza Hermione.
- Csak… sz�val k�sz, hogy nem hagyt�l ott… le�gni… - ny�gte ki Draco.
- Nincs mit – felelte sz�ntelen�l a griffend�les �s bes�t�lt a saj�t szob�j�ba
A sz�kes�g arc�r�l m�g mindig nem fagyott le az az eg�szen halv�ny mosoly, melyet meg�rkez�sekor �lt�tt mag�ra, lemond�an megcs�v�lta a fej�t �s benyitott a vend�gszoba b�kkfa ajtaj�n. A sz�m�ra el�k�sz�tett helyis�g eg�szen takarosan fogadta, hi�ba egy birtokon mindig megmutatkozik, hogyha arisztokrata csal�d tulajdon�t k�pzi/k�pezte. M�r pedig a Black fam�lia er�sen a gazdag �s pomp�s l�t fel� tend�l� arisztokrata k�r�kbe tartozott. S�hajtva elny�lt az �gyon, �s valami megmagyar�zhatatlan dolog hat�s�ra m�g mindig ott kucorgott az a tompa mosoly �ves ajkai sark�ban. Most, hogy m�r mindenki tud arr�l, hogy �rtatlan, s�t egyenesen Rendtag lett, egy m�zs�s k� gurult le a sz�v�r�l, mely eg�szen a h�zba l�p�s�ig szorongatta. F�radtan fordult �t a m�sik oldal�ra; ez a Potter. Mennyivel m�sk�pp viselkedik, ha vele van az az �t�d�tt Weasley is. Legut�bbi tal�lkoz�sukkor mind�ssze n�h�nyszor r�emelte v�szj�sl� tekintet�t, de nem sz�lt semmit; most meg… K�pesek az�rt balh�zni Grangerrel, mert gratul�lt nekem. Ez a l�ny is megg�rgyult, els�k�nt kezet fog velem annak ellen�re, hogy nem �n vagyok a legnagyobb piros pont az �let�ben. Sz�p gesztus – suttogta elhal�an a szoba csendj�be, majd �lomba zuhant.
Id�k�zben a duzzog� ex-griffend�les du� egyik fele nevezetesen Harry m�r visszat�rt a h�z �v�an meleg falai k�z� �s egy lend�lettel felcs�rtetett a l�pcs�n, majd j� hangosan bev�gta maga m�g�tt az ajt�t, melyre a szomsz�dban tart�zkod� Hermione azonnal felriadt.
A g�nd�r haj� boszorka f�radta g�rd�lt �t m�sik oldal�ra, mik�zben a fali�ra kitart� kattog�sa bejutott az agy�ba, �s egyre jobban ideges�tette �t.
- Mi�rt nem lehet tekintettel lenni m�sokra? – suttogta k�ts�gbeesetten a kellemes cs�ndbe, majd felt�p�szkodott az �gyr�l, a reggeli mogyor� barna szemek alatt h�z�d� s�t�tsz�rke karik�k majdani biztos birtokosak�nt �s kicsoszogott a folyos�ra.
A korom s�t�tben araszolt el�re a falszakasz ment�n, ahol is morg�an elh�z�d� festm�nyek hirdett�k rosszall�sukat, a l�ny tapogat�sa miatt. A nappaliba le�rve �lete tal�n egyik legki�br�nd�t�bb l�tv�ny�t l�tta: Ront, amit az a f�ld�n kuporog, nagyokat r�h�g �s kez�b�l csak nagy er�fesz�t�sek �r�n nem cs�szik ki a j�csk�n megh�zott boros�veg.
- Ron, meg vagy te h�zatva? – k�rdezte halkan mik�zben az ingatag fi� fel� k�zeledett.
- Menj innen! – ki�ltotta szenved�lyesen a fi� �s a s�t�tz�ld �veggel a boszorka fel� b�k�tt.
- Gondolod, hogy ez megold�s? – k�rdezte sz�nakozva Hermione �s m�sik ir�nyb�l pr�b�lt a fi�hoz k�zelebb ker�lni.
- Ig… -kezdte a fi�, �m egy vel�s csukl�s f�lbeszak�totta mondand�j�t – en.
- Na gyere, �llj fel! – mondta parancsol� hangon �s megpr�b�lkozott a var�zsl� felh�z�s�val.
- Nem! Hagyj�l! – ny�sz�rg�tt Weasley �s �jra sz�j�hoz emelte az �veget.
- Na j� el�g ebb�l – jelentette ki szigor�an a l�ny, �s el�kapva p�lc�j�t megsemmis�tette az �veget.
- H� – kezdte �m mondand�ja �jb�li elhal� csukl�sba fulladt – Ezt mi�rt csin�ltad? – k�rdezte v�dl�n �s k�k szemeit a fintorg� boszork�ra emelte.
- Maradj m�r cs�ndben! – utas�totta k�ts�gbeesetten Granger, �s nagy nehezen talpra �ll�totta a fi�t – Gyere!
- Nem … - … megyek veled sehov�! – �v�lt�tte k�t centir�l Hermione arc�ba.
Granger tekintet�t seg�lyk�r�en a plafonra emelte, majd elkezdte h�zni a var�zsl�t a l�pcs� ir�ny�ba.
- Mondtam m�r… -… hogy hagyj�l – vakkantotta spiccesen Weasley �s meg�llt.
- Az isten�rt Ron! Nem maradhatsz itt! Mi van, ha anyuk�d, vagy b�rki megl�t? Gyere m�r, a francba! – mondta halkan, �m ann�l hat�rozottabban Hermione.
- Nem! – ki�ltotta a fi� �s visszar�ntotta Granger karj�t.
- Elegem van ebb�l – s�hajtotta a l�ny �s egy felett�bb hasznos b�b�jjal, eln�m�totta a borg�z�s fi�t.
Ron kap�l�dz�t, �s l�that�an er�sen t�togott, viszont Hermione szerencs�j�re, am�g elveszett ment�lis tev�kenys�g�t pr�b�lta visszaszerezni, elfeledkezett a testi er�lk�d�sr�l, �gy a boszorka m�r eg�szen egyszer�en felvontatta �t a szob�j�ba.
Bevezette a var�zsl�t a f�rd�szob�ba, ahol is megengedte a j�ghideg vizet �s bel�kte al� r�szeg bar�tj�t, majd feloldotta a n�m�t� b�b�jt.
- Te nem j�ssz be? – k�rdezte illumin�ltan a v�r�s, majd megragadta Granger csukl�j�t �s ber�ntotta maga mell�.
Hermione halkan felsik�tott mikor a j�ghideg v�zzel �rintkezett, majd megpr�b�lta kir�ncig�lni karj�t a fi� szor�t�s�b�l. Ron a k�nek nyomta a csuromvizes l�nyt �s ajk�t az �v�re tapasztotta, amit�l Granger felb�torodott �s akkora pofont lekevert a fi�nak, hogy annak m�g szeme is megakadt egy pillanatra.
Am�g a fi� arc�t tapogatta Hermione kiiramodott a zuhanyt�lb�l �s m�rgesen visszan�zett Ronra.
- Soha t�bb� ne merd ezt megtenni! – ord�totta a k�tyagos tekintet� Weasley arc�ba.
- De �n szeretlek – motyogta spiccesen Ron, majd f�lig elcs�szott a vizes k�v�n �s t�rdelve tekintett a szint�n �t�zott Hermione barna szemeibe.
- Sz�nalmas vagy! – jelentette ki d�h�sen a l�ny �s kics�rtetett a szob�b�l, melynek ajtaj�t �gy bev�gta, hogy Harry szinte egyb�l fel�bredt �s j� sok�ig nem aludt m�g vissza.