Hermione, aki a s�t�t jegy eml�t�sekor hagyta el az irod�t, �pp az egyik parkra n�z� folyos�n ballagott, mikor megl�tta a f�ben hever�sz� Dracot. El�sz�r azt hitte, k�pr�zik a szeme, de miut�n felismerte a hamis�thatatlan ez�st�s f�rt�ket, nem k�telkedett tov�bb. Els� gondolata az volt, hogy, sarkon fordul �s elmenek�l, de mikor felcsengtek benne a fi� szavai nem tudott megmozdulni. V�g�l egy m�ly l�legzetv�tel ut�n a park fel� vette az ir�nyt.

Mikor ki�rt ism�t megtorpant, de �gy �rezte, musz�j besz�lnie a fi�val.
- Malfoy?! – kezdte a v�rtn�l ellens�gesebb hangon.
- Granger? – k�rdezett vissza a fi�, aki m�g idej�ben levakarta a l�ny �rkez�s�vel kiv�ltott mosolyt.
- Mit csin�lsz itt? Vagyis…
- Granger ne tegy�l �gy, mintha nem tudn�d, hogy Dumbledore-hoz j�ttem. Szerintem azzal is tiszt�ban vagy, hogy akadt egy kis megbesz�lnival�nk.
- H�t… tegy�k fel, hogy �gy van… - motyogta zavartan a l�ny.
Igaz�b�l nem sz�m�tott, arra, hogy Draco majd h�sszerelmesk�nt fog viselkedni, de m�gis rosszul esett neki a fi� m�g a szokottn�l is mogorv�bb magatart�sa.
- �s te? Mi j�ratban?
- Dumbledore hivatott.
- �s akkor most mi�rt csever�szel, ahelyett, hogy vele besz�lgetn�l?
„Na l�tod ez egy j� k�rd�s” – gondolta mag�ban a l�ny.
- M�r besz�lt�nk… S�t j� is hogy sz�lt�l, elv�gre �n nem �rek r�” veled csever�szni”. Sz�val, ha megbocs�tasz – hadarta g�nyosan a boszorka �s elindult.
Fej�ben zsongtak a gondolatok. Tal�n mindenre sz�m�tott csak erre nem. M�g a „norm�lis ellens�gesked�sn�l” is rosszabb, ahogy �k jelen esetben viszonyulnak egym�shoz. Nem ezt v�rta �s bels�je szinte k�ny�rg�tt a fi�nak, hogy mondjon valamit. Nem akart �gy elmenni, elv�gre az�rt j�tt, hogy besz�ljenek, �s nem az�rt, hogy m�g iskolai �veiket fel�lm�lva essenek egym�s tork�nak, g�nyos hangv�telben.
- Granger! Ha m�r �gyis arra m�sz… - mondta Draco.
- Mit akarsz mondani, Malfoy? – k�rdezte enyhe g�nnyal.
- Mivel �n is v�geztem itt, ak�r mehetn�nk… egy�tt.
- T�lem – vont v�llat a l�ny �s elindult.
Draco sz� n�lk�l k�vette, �gyelve a tisztes t�vols�gra, amelyre ez�ttal nem a gy�l�let miatt volt sz�ks�g…
K�t �s f�l h�napja nem l�tt�k egym�st, �s b�r Malfoy tiltakozott az eg�sz ellen, egyre gyakrabban j�rt a kis s�rv�r� griffend�les a fej�ben. Mindent elk�vetet annak �rdek�ben, hogy ha csak egy kis id�re is de elterel�djenek a gondolatai Hermion�r�l. De persze ez nem siker�lt �s egyre elkeseredettebben pr�b�lt nem tudom�st venni a l�ny l�tez�s�r�l. �s most hogy �jra ennyire k�zel voltak egym�shoz, Draconak igenis uralkodnia kellett mag�n, de legf�k�pp a boszorka k�zels�g�vel bel�le kiv�ltott �rz�seken.
- Granger nem akarsz… mondjuk besz�lgetni?
- De. Persze.
- Sz�val mennyire diszkr�tek ezek az aurorok? – pr�b�lkozott rekedtesen Draco.
- Tess�k? – torpant meg a l�ny egy „ez most, hogy j�n ide” arc k�s�ret�ben.
- H�t… p�ld�ul ha egy k�ldet�sen tal�lnak valamit, akkor azt az eg�sz aurors�g vagy mi el�tt kit�lalj�k? Sz�szerint?
Hermione �rtette a c�lz�st, �s igencsak megmosolyogta a t�nyt, hogy � maga tal�lta meg azt, amir�l nem is tudna, ugyanis az aurorok nagyon diszkr�tek.
- Nem. Err�l sz�sincs – r�zta a fej�t a boszorka.
- Helyes. Nem akarn�m a szob�m alaprajz�t valami Rendes embert�l visszahallani… - v�gta ki mag�t Draco, mikor r�d�bbent, hogy nem Pansyval besz�lget, hanem egy olyan emberrel, aki val�sz�n�leg �rt az ilyen rezd�l�sekb�l.
- Rendtag vagy? – h�kkent meg Hermione.
- M�g nem – jelentette ki hat�rozottan Draco �s az eddig – mag�hoz k�pest – der�s arc�t hirtelen k�kem�ny, �rzelemmentesre cser�lte. - �s egyenl�re nem is �ll sz�nd�komban azz� v�lni, de nem �rt ha tudod, hogy mostant�l el�g sokat fogunk tal�lkozni, ugyanis seg�dkezem, mint Draco Malfoy.
- Nyilv�n meg van r� az okod, de… mi�rt… csin�lod ezt? – ny�gte ki mag�b�l Hermione az egym�sra felhalmozott �rtelmetlen egym�shoz nem kapcsol�d� sz�kapcsolat - halmot.
- Aminek b�tran megy�nk, az nem siker�l, amihez gy�v�n fogunk beteljes�l – b�lcselkedett Draco, teljesen elgondolkod�ba ejtve a fiatal boszork�t.
A fi� egy ideig belen�zett Hermione szokatlanul bamba szemp�rj�ba, majd sarkonfordult �s kom�tos l�ptekkel tov�bbindult; de �ppen csak annyira, hogy a boszorka ha akarja, m�g be�rje.
- Ilyen mondatokkal, lehetn�l ak�r a Rend pszichol�gusa – sz�lalt meg �jra Hermione, mikor m�r ism�t Draco mellett haladt.
- Nem �ll sz�nd�komban ilyen bab�rokra t�rni… egyel�re azt sem akarom, hogy kider�lj�n ez az eg�sz. Nem tudom �rtes�lt�l-e r�la, de ap�m �pp hogy felhagyott a kutat�sommal. Sz�val �rz�sem szerint nem lenne tan�csos az els�sorban ellene harcolnom „Rend tag vagyok”- os kit�z�vel a tal�romon.
- �gy l�tom mindent le tudsz vetk�zni magadr�l, kiv�ve egyetlen dolgot…
- Ne k�rd t�lem, hogy Potteres poszterekkel tark�tsam a lak�som falait.
- �rtem m�r honnan f�j a sz�l…
- Igaz�n? Ja h�t persze Granger, te mindig is nagy �sz volt�l – Draco m�r szinte �rj�ng�tt.
- Az a bajod, hogy Harry, Ron, s�t egy csom� ex-griffend�les k�zt�k �n is a Rendben vagyunk, igaz? Hi�ba akarsz j�t tenni, viszolyogsz a gondolatt�l, hogy egy�ttm�k�dj ”V�zli patk�nnyal, ragy�sfej�vel �s a s�rv�r�vel”, ugye? – Hermione kikelt mag�b�l, a fi� viselked�se miatt. Draco ugyanaz volt, aki annakidej�n: cs�k�ny�s, g�g�s �s v�gtelen�l ellens�ges.
- Figyelj Granger! �n elhiszem, hogy aki griffend�les volt, az k�teless�g�nek �rzi seg�teni mindenkin, de nem kell fel�ll�tani r�lam ilyen meg olyan anal�zist. Val�ban nem rajongok a F�nix Rendj��rt, de m�g ink�bb r�hellem a m�sik oldalt… - mondta Draco szok�s�t�l elt�r�en ideges hangnemben.
Hermione m�r pislogni is elfelejtett, �gy megr�m�lt Draco �j viselked�si m�dj�t�l. Fogalma sem volt arr�l, hogy mi�rt akar egy�tal�n seg�teni nekik, ha ennyire �dzkodik a Rendt�l, t�l�k.
- Bocs Granger, de most el kell mennem – d�nny�gte Draco – Majd tal�lkozunk.
Azzal a sz�kes�g dehoppan�lt Roxmorts f�utc�j�r�l.
Hermione k�vette p�ld�j�t, �s egy megh�kkent arc k�s�ret�ben elhagyta a kis helys�get.
A f�hadisz�ll�sra �rkezett, ahol meglep�en kev�s ember l�zengett; mind�ssze McGalagony �s Tonks �ltek a konyh�ban �s Fred aludt fent az egyik Weasleyek sz�m�ra fenntartott szob�ban.
- J� napot professzorasszony, szia Tonks.
- Hermione! Milyen hamar vissza�rt�l. Elmaradt a tal�lkoz�?
- Nem Tonks, csak… mindegy nem �gy alakult, ahogy gondoltam.
- Az ifj� Malfoy makacsabb, mint gondoln�… higgyen nekem, h�t kerek esztendeig oktattam – mondta McGalagony, de �gy mintha Hermion�nak teljesen idegen lenne a fi�
- Igen – mosolygott egy�tt �rz�en a boszorka �s felsietett a szob�j�ba.
Nem �rtette �nmag�t. Egy�tal�n mit v�rt � Malfoyt�l? Annyi �v nem mer�lhet a feled�s hom�ly�ba, �s egy ember, akit teljesen �rz�ketlennek neveltek, ennyi el��t�letre, gy�l�letre tan�tottak nem v�ltozhat meg. Mintha a mereng�ben tan�s�tott viselked�s, csak egy Malfoy testbe b�jtatott sz�n�sz lett volna, aki kell�k�pp felv�zolta Hermion�nak, hogy „ilyen lenne ha…”, majd mikor a l�ny m�r kezdett volna enyh�lni, elt�nt, mag�val r�ntva az ill�zi�t, amit Hermione a fi�r�l alkotott.
- Szia Hermione, na hogy ment? Ugye, hogy csak �tver�s volt, �s Malfoy nem is ment el? – �rkezett meg a legifjabb Weasley-csemete �s vele j�tt hamis�thatatlan t�ved�-k�pess�ge is.
- Szia Ron! T�vedsz, Malfoy besz�lt Dumbledore-val, s�t m�g velem is – motyogta Hermione sz�ntelen hangon.
- Komolyan? �s b�ntott? S�rtegetett?
- Miel�tt belelkes�ln�l, nem. – mosolygott a boszorka – Csup�n felvil�gos�tott, hogy az�rt, mert nem hal�lfal� �s a „feh�r oldalon” �ll, m�g nem fog hanyatt esni a Rendt�l.
- Ezt �gy mondta? – k�rdezte sz�jt�tva Ron.
- K�r�lbel�l.
- Milyen pof�tlan, rem�lem Dumbledore nem egyezkedett vele…
- Felesleges olyat rem�lned, amir�l tudod, hogy m�r megt�rt�nt – mondta Hermione.
- Na j�, l�tom nem vagy valami j� hangulatban – r�zta a fej�t a fi� – Most megyek, anya s�t�tt pog�cs�t �s �nfel�ldoz� mivoltam nyom�n le kell me�znom – vigyorgott a fi�, majd mag�ra hagyta a boszork�t.
Hermione v�gigny�lt az �gyon, �s �jra belemer�lt a t�preng�sbe. Alig egy h�napja t�rt ki a h�bor�, �s m�ris rengeteg �ldozatot k�vetelt. Csak, hogy a Hermione sz�m�ra „�rdekeseket” eml�ts�k, ott van Ginny, akin az egyik legels� �sszecsap�s alkalm�val ejtett hal�los sebet az id�sebb Parkinson. A legifjabb Weasley l�ny m�sf�l h�tig pr�b�lt�k visszahozni, de m�g a Szent Mung� gy�gy�t�i sem voltak k�pesek kik�r�lni. A l�ny t�vozt�val Hermione legjobb �s egyben egyetlen bar�tn�je, Ron h�ga �s Harry szerelme hagyta �ket magukra, �r�kre.
V�g�l a gy�sz keser� sz�j�z�vel t�rt nyugov�ra, de gondolatait sehogyan sem tudta lecsillap�tani, pl�ne nem ki�r�teni.

*

M�snap reggel csak �gy zsongott a feje a rengeteg elfojtott elk�pzel�st�l. Ny�g�sen kikecmergett az �gyb�l �s miut�n letekerte bok�j�r�l a leped�t, amelyet nyugodtan alv� term�szete miatt az �jszaka k�zep�n siker�lt felvar�zsolnia mag�ra; bel�pett a f�rd�szob�ba.
Mikor leandalgott a l�pcs�n ism�telten egy el�g lakatlan k�pet festett mag�r�l a m�skor mindig zs�folt f�hadisz�ll�s. Belibbent h�t a konyh�ba �s miut�n feltette forrni a reggeli k�v�j�t, csendesen dudor�szva le�lt az asztalhoz, hogy azt�n ott fellapozhassa a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�m�t. Laposakat pislogva �tsiklott a f�c�men �s ugyanolyan lend�lettel �tugrott p�r oldalon eg�szen egy nagybet�s r�szig, ahol el�llt a l�legzete.

Kett�s hal�lfal� gyilkoss�g!
Tegnap pirkadatkor �let�t vesztette a Miniszt�rium k�t kiv�l� alkalmazottja. Percy Weasley �s Celeste Stalk a miniszter jobb kezeik�nt dolgoztak a Miniszt�riumban. A fiatal, tehets�ges var�zsl�k holttest�t egy Leedshez k�zeli faluban tal�lt�k meg, f�l�tt�k pedig ott �ktelenkedett a koromfekete �gen a S�t�t jegy. Meger�s�tett forr�sokb�l �rtes�lt�nk az elk�vet�(k) val�sz�n�s�thet� kil�t�r�l. Draco Malfoy Neville Longbottom meggyilkol�sa ut�n, v�gzett egykori �vfolyamt�rsa – Ron Weasley – b�tyj�val �s Percy menyasszony�val is. Az aurorparancsnoks�g teljes er�bedob�ssal keresi az egykori Roxfortos Malfoyt. K�vetkez� sz�munkban igyeksz�nk meginterj�volni Albus Dumbledore-t, aki Draco Malfoy igazgat�ja volt.

Rita Vitrol

A sz�veg alatt k�t k�p hirdette Draco kil�t�t. Hermione elt�totta a sz�j�t, �s megfeledkezve az id�k�zben odavar�zsolt k�v�sb�gr�r�l felpattant az asztalt�l �s �tcs�rtetett a konyh�n eg�szen a nappaliig; h�tha akad ott valaki, aki meger�s�ti vagy c�folja az �js�gban olvasottakat. "M�r megint egy Weasley", " Molly belerokkan", "M�r megint egy Weasley", "Belerokkan"
A t�rsalg�ban egy lelket sem tal�lt �gy jobb h�j�n lerogyott az egyik kanap�ra �s heves gondolkod�sba kezdett. Gesztenyebarna haj�t idegesen h�zkodta, tekintet�t fel-al� j�rtatta a nappaliban. Nem hitte el, hogy Malfoy ilyet tett, azt meg pl�ne, hogy a g�r�nyke m�g mag�t Dumbledore professzort is �tverte. Idegesen t�rdelte ujjait, mikor �jra �s �jra �tfutotta mogyor�barna szemeivel az �js�got mik�zben fels�ajk�t harapd�lta. Meg�rj�tette a tudat, hogy egyel�re nem tehet semmit, hisz nem hagyhatja el mindenki a f�hadisz�ll�st �s jelenesetben nagyon �gy �llt a helyzet, hogy a boszorka t�voz�s�val elmenne az utols� ember is a h�zb�l. Tov�bb� – fiatal Rendtagok l�v�n – nekik minden esetben �rtes�teni�k kell vagy McGalagonyt, vagy Weasley-�ket. Rem�nytelen. M�r �ppen azon volt, hogy �rtes�ti valamelyik illet�kest, mikor kattant a z�r, �s Dumbledore professzor, valamint a „leg�jabb szerzem�ny” l�pett be a nappaliba, egyenesen Hermione l�t�k�r�be.