Egy életre megtanultam, hogy ha Alice Watson, Kira Jenkins és Lily Evans szobatársa vagy, ne is számíts arra, hogy kialszod magad. Ugyanis az én drága barátnőim hajnali fél hétkor egy pohár vízzel ébresztettek, mondván, hogy le fogom késni a reggelit ami 8-kor (ismétlem 8-KOR!!! ) van.
Kicsit kótyagosan felkeltem, megmosakodtam, megfésülködtem (ezért legalább egy hatalmas dícséretet kellett volna kapjak, mert nem szokásom), aztán pedig felöltöztem. Ennél a résznél direkt figyelembe vettem, nehogy belegázoljak az én kedvenc mardekárosaim lelkébe, így farmert, adidast, tréningfelsőt és a kedvenc Nike-s csuklószorítómat vettem fel. Mindezt rekordidő alatt, mert a lányok még pizsomában szaladgáltak. Tehát leültem az ágyam szélére és vártam, hogy az én szemem fényei megtalálják a ruhájukat, ami nem igazán ment nekik... nem csodálom... akkora rendben én se kapnám meg...
Mikor már meguntam a siránkozásaikat (,,Nem látta valamelyikőtök a bugyimat?” vagy ,,Hol van az a hülye fogkefe?”) levonultam a klubhelyiségbe. Ott lehuppantam egy fotelbe, és vártam, hogy megjöjjenek az én rendmániás barátnőim.
Már elkezdtek szállingózni a griffendélesek, de a normális emberkék még alucikálnak... feltéve ha nincsenek megáldva olyan szeretnivaló szobatársakkal, mint én. Ezért is lepett meg, hogy a fiúk lépcsőjén a Tekergők jöttek lefele.
- Szia Jeny! - köszönt Lupin, aki szemlátomást legalább olyan éber mint Lilyék. De szerintem Black meg Potter is olyan állapotban van mint én, mivel alig tudják nyitva tartani a szemüket. Pettigrew meg alvajárt.
- Sziasztok! - köszöntem vissza, de nem tudtam elfolytani egy ásítást - Ti hogyhogy fel vagytok már kelve? Épeszű emberek még ilyenkor alszanak - fejtettem ki véleményemet, mire Black elvigyorodott.
- És te? - kérdezte vissza - te is fent vagy. Vagyis újabb hülyével gazdagodott a Griffendél!
- Á, nem, csak Lilyék mellett lehetetlen megmaradni... pláne ha nyakon öntenek a legszebb álmodban egy pohár vízzel - feleltem lazán, de Black és Potter arca elsötétült -Mi van? Csak nem Lupin is ilyen szép ébresztőt tartott? - vigyorogtam gonoszul, ugyanis úgy tűnt telitalálatom van – Lilyvel találnál - mondtam Lupinnk, és közben figyeltem Potter reakcióját. Habár úgy tűnik még nem jutott el hozzá, de ahogy vettem észre nem is fog, mert Lupin elkezdte őket a portrélyuk felé terelni. Közben még küldött felém egy vigyort, amit én is viszonoztam, aztán visszamerűltem az édes semmittevésbe. Aztán egy nyugodt negyed óra után megérkeztek Lilyék és elindultunk kajálni. Kicsit furcsán éreztem magam itt. A Durmstrang kisebb volt, és most mind olyan érzésem van, hogy el fogok tévedni. A Nagyterembe érve csalódottan láttuk, hogy csak a Tekergők mellett van üres hely, de hát éhen miattuk nem halok alapon megindultam feléjük. Ledobtam magam Potter és Lupin közé, így Lily Potter és Black közé került, Kira Lupin elé és Alice Pettigrew és egy másik griffendéles közé (amit azt a piros arcából kikövetkeztettem Frank Longbotton mellé). Kira és Lupin egyből szemezni kezdtek, én meg nekiláttam egy nagyon tápláló reggeli elfogyasztásához, ami történetesen egy vajaskenyérből és egy csésze teából állt. Imádom.
- Evans, eljössz velem egy randira? - hallottam Potter hangját. Szerencsétlen... csak neki rossz. A válasz úgyis nem...
- Nem - na mit mondtam?
- De csak egy randi, Evans!
- Akkor sem - csak nekem tűnik úgy, vagy Lilynek tényleg nem tesz jót ez az egész? Szegénykének az idegei tönkremennek.
Ezt az állapotot a közeledő McGalagony szakította meg (igen, már tudom a nevét... ), aki felénk közeledett az órarendekkel. Kiosztotta, és én is megkaptam az enyémet. Az első órám ha minden igaz átváltoztatástan a Hollóháttal. Remek. Már alig várom...
- Potter, majd tűzze ki a kviddicsválogatás időpontját - hallottam McGali hangját. Na itt kapok infarktust... Az nem lehet! Minden fej felém fordult, mivel félrenyeltem és most épp fulladozok. Segítsen már valaki!!! Az a valaki Lupin lett, mert megütötte a hátam, megmentetve az életemet. Én meg csak tátogtam, és mind mutogattam Potterre. Nem is néztek első nap mind hülyének... ez az én formám.
- Tetetete... - dadogtam értelmesen, miközben mutogattam össze vissza, és próbáltam elfogadni a tényt, hogy Potter a kviddicscsapat kapitánya. De mivel a szegény Potteren látszott hogy nem érti mi a bajom, megpróbálkoztam emberi nyelven megszólalni:
- Te vagy a kviddicscsapat kapitánya? - nyögtem ki, miközben igen értelmes pofát vághattam, mert bátortalanul, de bólintott. Jajj ne!!! - O... - fájdalmamba ennyi tellettt tőlem és a kezembe temettem az arcom.
Mit vétettem, Merlin?! Ha ennek a Casanovának kell majd engedelmeskedni, én nem tudom azt hogy élem túl. Azt hiszem még csak a csajok fogták fel mi bajom, mert meghallottam Lily hangját:
- Részvétem, Jeny - mondta, de a hangján hallottam, hogy vigyorog.... baráti összetartás...
- Mi a baja? - ez már Black volt. Ő is kábé annyit érthetett meg belőle, mint Potter.
- Nem fogja kibírni, hogy Potter parancsolgasson neki edzéseken. -kommentálta a helyzetet (megjegyzem elég gonoszul) Kira. - Ő is kviddicsezik - tette hozzá magyarázatként - a Durmstrangban is benne volt a csapatban. Meg tudlak érteni - ezt már nekem címezte, de hallottam a hangján, hogy élvezi a helyzetet. Legalább ő... te jóisten... még mindig nem tértem magamhoz, de azért kierőltettem magamból:
- Kösz - nyögtem, majd dühösen felkaptam a fejem. Mindenkinek a képén hatalmas vigyor volt, de főleg Potterén. Ha a kezem közé kapom letörlöm az biztos.
- Várunk a válogatáson, White – mondta - érdekes lesz...
Esküszöm ha Alice nem rángat el órára, nekimegyek. Még élvezi!!! De nem érdekel, nem rontja el a napom. Nyugalmat erőltettem magamra, és az átváltoztatástan teremhez már mosolyogva értem. Lilyék látszólag megállapították, hogy már nem jelentek veszélyt, úgyhogy már hozzám mertek szólni. Lecsaptam a táskámat az egyik középen levő padba és kényelembe helyeztem magam. Mellém Lily ült, elénk Alice és Kira, a hátunk mögé meg Potter és Black. Amikor észrevettek, összenéztek, és egy gonosz vigyort is kaptam. De most jókedvem volt, úgyhogy visszavigyorogtam. Talán mégse lesz olyan rémes velük egy csapatba lenni. Vagy mégis?... Mert abba biztos voltam, hogy bekerülök. Nem akarok olyan beképzelt liba lenni, de azért tudom, hogy mire vagyok képes, ha elhatározom magam. Mélázásomnak McGali vetett véget, mert megjött és elkezdett egy üdvözlő beszédet. Mielőtt még ráfigyeltem volna, körbenéztem: a
hollóhátasok a másik sorba ültek. Nekem egész szimpatikusak. Egy szőke hajú, kék szemű fiú kedvesen mosolygott rám. Merlin... ideálom a szőke haj és a kék szem... ráadásul még jóképű is. Azta...
- Mint már azt észrevették, új diák jött közénk. Miss White, legyen szives álljon fel és mondjon magáról pár szót. - te jó ég, hozzám beszél? Most mi a nyavalyát csináljak? Tudom már... előveszem a laza énem és inprovizálok.
- Hát... - kezdtem tökre értelmesen... megy ez nekem... - A nevem Jenifer White és a Dumstrangból jöttem. Szeretem a kviddicset - itt összevigyorogtunk Lilyvel, de mivel jó esély volt rá, hogy elneveti magát, csupa szeretetből bokán rúgtam. Erre fintorgott egyet, én meg ártatlanul folytattam - a párbajozást, Japánt meg mindent ami vele kapcsolatos - itt leálltam. Nem mintha nem lett volna mit mondjak, de félő, hogy kicsúszik a számon valami hülyeség. Például, hogy a szőke hajú kék szemű fiúkat is szeretem... 5 perc csend után McGali rámunt, mert az édes mosolygáson kívül nem csináltam semmit, és elkezdte mondani az RBF-ek fontosságát, én meg mint aki jól végezte dolgát ledobtam magam a padba.
Az elején még megpróbáltam figyelni, de valahogy nem jött össze. Mind azt a hollóhátas fiút figyeltem, de egyszer csak jött egy papírgalacsin. Végre. Már azt hittem elalszok. Na mi szépet akarnak velem közölni, nézzem meg...
Jó bemutatkozás volt - SB
Heh... ha levelezni akar, hát legyen karácsonya.
Nem kértem véleményt - JW
Milyen poszton játszol? - SB
Hajtó - JW
Hehehe... - SB
Mi van? - JW
Tapmancs barátunk is hajtó - JP
Az ki? - JW
Én - SB
Túlélem... - JW
Nana... honnan tudod hogy bekerülsz? - JP
Hülye kérdés, nulla pont - JW
Tényleg, honnan tudod, hogy nem jobb nálad valaki? - SB
Nálad is jobb vagyok, Black - JW
Lehetetlen - SB
Fogadjunk - JW
Ez érdekes lesz - JP
James, pofa be! Ha én nyerek, eljössz velem randizni, ok? - SB
Ok. Ha én, be kell ismerned, hogy jobb vagyok nálad. - JW
Aki több gólt lő a válogatáson, az nyer - JP
Rendben – SB, JW
Hülye vagy, Jeny - LE
Nyugi, nyerek - JW
Csak szólok, Siriust még senki se győzte le - JP
Épp itt az ideje - JW
- Maguk 4-en! – Oo... McGali észrevett - a bemutatkozást majd a szünetben, ha kérhetem Miss White!
- Rendben tanárnő - mondtam lazán. Csak nem leszek ideges ezért?!
Hála Istennek, Merlinnek, Zeusznak, Budhának meg még sok másnak, megszólalt a csengő.
Feltápászkodtam, majd a csajokkal együtt elindultunk az ajtó felé. Akkor lepődtem meg amikor az az aranyos szőke hajó srác megszólított.
- Szia! Simon Night vagyok - mosolygott rám. Te jó ég milyen szép szeme van... - tetszett a bemutatkozásod.
- Hát izé... köszi. Habár szerintem semmi extra nem volt benne.
- Dehogynem. McGali képébe vigyorogni, na az nem semmi.
- Aha - most megint vigyorogtam - Bocsi, most kell menjek, Lilyék már várnak. Remélem még beszélünk - intettem, majd elindultam a csajok felé, akik egy kicsit meg voltak lepődve, de nem mondtak semmit.
A következő óra bűbájtan volt a hugrabugosokkal. Ők is elég aranyosak voltak. Megint be kellett mutatkoznom. Aztán itt is végig hallgattam a vizsgák fontosságát, meg hogy a jövőnk múlik rajta. Nem értem mit kell izgulni.
Én pontosan tudom mi lesz a jövőm. Auror leszek, lesz egy nagy kertes házam és egy fiam. A többi meg nem érdekel. Úgy döntöttem talán körbe kéne nézni. Nem volt semmi érdekes. Az ülésrend egy kicsit felcserélődött, mert most Potter és Black ült előttünk, Alice meg Kira a hátunk mögött. A drága Tekergők valamin nagyon sugdolóztak, de nem nagyon törődtem velük. A professzor valamit nagyon magyarázott, de most úgy döntöttem be kéne egy kicsit pótolni a reggeli nem-alvásból. Vagyis a további fél órát átaludtam. Arra ébredtem, hogy Alice ,,finoman” kiráncigált a padból. Lily és Kira már elhúzott. Na mind1. Alice oldalán kitámolyogtam a teremből és elindultam bájitaltanra. Ezt valamiért nem bántam. Kiváncsi vagyok én kedves kicsi mardekárosaimra. Ettől eltekintve amikor megláttam őket előjött a vonatbeli dühöm.
Ajánlom nekik, hogy ne kössenek belém. Lefékeztem Lily és Kira mellett, és elkezdtük várni, hogy kinyíljon az ajtó és bemehessünk. Amikor megláttak a mardekárosok, összesúgtak, majd a fekete hajú lány vezetésével elindultak felém.
- Nézzenek csak oda kit látunk - szólalt meg az a kis... - a mi Durmstrangos fiúcskánk. Na mi van, ha nincs itt Potter és Black már nem is vagy olyan kemény?
Azta... ezek nem tudják kivel beszélnek...
- Fogd be Bella - szólt oda Lily
- Maradj ki ebből, Lily - mondtam halkan, majd megindultam Bella felé. - Valami bajod van? - vetettem neki oda.
- Igen - vágta rá - nem csípem a magadfajta - itt töprengő arcot vágott - lányokat.
- Én se a magadfajtákat - mondtam, de már csak két lépés választott el tőle. Most futott be Potter és Black. Egyből felfogták mi a helyzet, és már kaptak a pálcájuk után.
Ezt látva Bella elégedetten elmosolyodott.
- Mi van fiúcska, nem tudod megvédeni magad?
Itt szakadt el a cérnám. Megindultam felé, de Kira elkapta a karom.
- Jeny, ne csinálj hülyeséget!
- Puszta kézzel verem agyon - sziszegtem, aztán leráztam magamról a kezét, és a következő pillanatban már Bella vérző orral esett a hátra. Nem érdekel, hogy mindjárt itt a tanár. Megfogtam, a talárjától felrántottam, aztán a könyökömmel orrba vertem. Már mindenki minket figyelt, de nem törődtem vele. Még kapott két rugást a hasába, amikor kinyílt az ajtó, és elkezdtek befelé menni az emberek. Én is megindultam a terem felé, amikor megint megfogta valaki a kezem. Megfordultam, és Blackkel néztem farkasszemet. A tekintete komoly volt, és értetlenséget tükrözött.
- Mi volt ez? - kérdezte.
- Kiskoromban balett helyett karatét tanultam - sziszegtem.
Amit mondtam igaz volt, de most valahogy egyáltalán nem érdekelt ha hülyén hangzik. Bementem a terembe és ledobtam magam Lily mellé. Még mindig nem sikerült lenyugodnom, ezért Lily átölelt, én meg lassan visszanyertem önmagamat. Szétnéztem. A teremben még így is majdnem mindeki engem nézett. Nem érdekel. Ránéztem a tanárra.
Az még nem fogott neki az órának, hanem pakolgatott valamit az asztalán. Én is előhalásztam a könyvemet a táskámból, majd találomra felütöttem valahol és úgy tettem mintha olvasnék. Ez jó taktikának bizonyult, mert elfordultak, így végül csak én maradtam a gondolataimmal. Az a kis hülye nagyon felidegesített. Utálom, ha kétségbe vonják, hogy meg tudom védeni magam, vagy belekötnek, hogy, hogy öltözök. És mivel a drága Bella mindkettőt megcsinálta, érthető hogy kiborultam. Még vannak dolgok amik ki tudonak hozni a sodromból, de... Ez tényleg túlzás volt.
- Üdvözlök mindenkit az idei év első bájitaltan óraján ...