- Mi... micsoda? - hallom Dumbledore d�bbent hangj�t. Nem akarja elhinni.
- Igen, �n tettem – v�laszolom keser�en, szemles�tve.
- Mi�rt? - ezt m�r Lupin k�rdezi.
- Miattad – n�zek fel�. L�tom, mindenki szeme elkerekedik, m�g Nefarius is k�v�ncsian v�rja az t�rt�netet. - Mert azt hittem halott vagy. Azt mondta meg�lt t�ged. Bossz�t �lltam. Ennyi.
Nem hisznek a f�l�knek. Az aurorok elk�pedve tekintenek r�m. M�r biztos meg fogom kapni a cs�kot.
�rzem, hogy Nefarius elereszti a nyakam. Hirtelen j�tt az enged�kenys�ge, arra sincs id�m, hogy feleszm�ljek. Maga el� tart, mint egy pajzsot. Ak�rcsak �n a boszork�nyt. M�g mindig nem t�rt mag�hoz...
- �, sz�val a kis szerelmed miatt �lt�l. Milyen meghat�! - mondja a v�mp�r cinikusan. �rzem a f�lemig v�r�s�d�m. Nem csak �n, Lupin is. De ezen most senki sem mosolyog. Nincs ok a vid�ms�gra.
- Nos, d�nt�tt�l v�gre? Velem j�ssz? - suttogja a f�lembe. �rzem forr� lehelet�t a nyakamon, amit�l kir�z a hideg.
- Csak egyet �rulj el nekem – mondom neki. - Mi�rt kellett meg�ln�d a sz�leimet?
Nem l�tom, de tudom, hogy elvigyorodik. Beteges. Az�rt is v�laszolni fog. Hogy m�g jobban k�nozzon.
A t�bbiek fesz�lten figyelik kett�s�nket. Idegesek. �n is az vagyok.
- Nem tudom, egyszer�en �gy hozta a kedvem. Olyan sz�p, tavaszi id� volt. Egy csal�d piknikezett, �n meg �hes voltam. Te t�nt�l a legfinomabb falatnak. Persze a sz�leid pr�b�ltak ellen�llni, de hi�ba. Er�sebb �s gyorsabb voltam. Eml�kszem, ap�d r�m k�ld�tt egy �tkot, miut�n megk�stoltalak. Ha akkor nem csin�lja, tal�n �letben is hagytam volna �ket. Ezzel a kis meggondolatlan var�zsig�vel a hal�lba k�ldte any�dat is �s saj�t mag�t is.
- �s engem mi�rt nem �lt�l meg? Mi�rt hagytad, hogy �gy kelljen le�lnem az �letemet?
- Nem volt sz�vem egy olyan aranyos kisgyerekkel v�gezni. Meg azt�n finomnak t�nt�l. K�s�bbre akartalak meghagyni, de j�ttek azok az �tok aurorok. Pedig �gy sajn�ltalak otthagyni a f�ben, v�resen, hal�lk�zeli �llapotban. A szolg�m lehett�l volna. Csak, sajnos, annyira le voltam gyeng�lve, hogy t�ged m�r nem b�rtalak elcipelni, �gy ott maradt�l.
- Jobban j�rt�l volna, ha meg�lsz – suttogom.
- Igen, �s mi�rt?
- Mert egyszer �gyis v�gezni fogok veled.
- K�v�ncsian v�rom azt a percet – mondja, s apr� cs�kot lehel a nyakamba.
A h�nyinger ker�lget, s ezt � is tudja. Ut�lom, ha hozz�m �r, ut�lom, ha csak meghallom a hangj�t.
�lvezi, hogy rosszul vagyok t�le.
- Engedje el! - ki�lt megint Remus. Nem adja fel. H�l�val tartozom neki.
- D�nts! Most! - hallom a parancsot f�lem mellett.
M�rlegelek. Vagy vele megyek, vagy meg�l, vagy az aurorok kapnak el. Negyedik lehet�s�g nincs. �s nem akarok meghalni.
Fels�hajtok.
- Veled megyek – mondom, hogy mindenki hallja. Gy�l�l�m magam. Az �let ut�ni v�gyam mindenn�l nagyobb.
Behunyom a szemem. Aludni szeretn�k, hogy elfelejtsem ezt a r�m�lmot, amit �letnek nevez�nk.


Kezem-l�bam sz�tvetve fek�dtem nyitott szemekkel az �gyon. �lveztem, hogy v�gre t�li sz�net van, s otthon lehetek. D�lel�tt 10 �ra lehetett, m�gsem keltem m�g fel. Egyszer�en j�l esett addig pihennem, am�g tudtam. Nem kellett az �r�k miatt agg�dnom vagy, hogy k�sz van-e a h�zim. Nem kellett dolgozatok f�l�tt g�rnyednem. Pihentem. J�l esett. Csak az volt a bibi, hogy marh�ra nem tudtam mit csin�lni. Unatkoztam. Majd bele�r�ltem, �gy unatkoztam. Hi�nyoztak a t�bbiek. Persze, ezt soha be nem vallottam volna.
F�z�san h�ztam vissza a l�bam a takar� al�, kiss� huzatos volt szob�m.
- Jada! - hallottam nevel�any�m hangj�t, amint a f�ldszintr�l kiab�lt fel – Jada! Ideje lenne felkelned! M�g a f�t is fel kell d�sz�teni!
- Csak m�g egy kicsit pihenek, anya! - ki�ltottam vissza.
Anya... igen, nekem �k voltak a sz�leim. Term�szetesen az igazi sz�leimet nem felejtettem el, de m�gis �k neveltek �veken �t. �s �gy viselkedtek velem, mintha az �des gyermek�k lenn�k. Meg�rdemelt�k, hogy any�nak �s ap�nak sz�l�tsam �ket.
- Jaj, te l�ny – hallottam apa hangj�t is, de tudtam, hogy mosolyog. Nagyon szerettem �ket.
�ppen a h�tamra fordultam �t, amikor az ablakomon valami halkan kopogott.
�rdekl�dve kaptam fel a fejem. Egy gy�ny�r�en �polt aranysz�n� macskabagoly �lt a p�rk�nyomon, tollaira h�pelyhek ragadtak.
Kiugrottam az �gyb�l, az ablakhoz siettem, majd beeresztettem a post�st. K�zben meg�llap�tottam, hogy odakint vagy m�nusz 20 fok lehet, mik�zben mindent ellepett a frissen esett, vak�t�an feh�r h�.
A bagoly illedelmesen le�lt az ablakom el�tt �ll� �r�asztal sz�l�re, majd felemelte az egyik l�b�t. Kicsit izgatottan bogoztam ki a csom�t, k�v�ncsi voltam, hogy ki k�ldhet nekem levelet.
Az �gy sz�l�re telepedve olvastam a levelet, amit gy�ngybet�kkel �rt valaki. M�r a sem �rdekelt, hogy pizsam�ban �l�k a nem �ppen t�lf�t�tt szob�ban.

„Kedves Jada!
El�sz�r is Kellemes Kar�csonyt �s Boldog �j �vet! Miel�tt elfelejten�m...
Rem�lem j�l telik a t�li sz�net, s nem haragszol m�r r�juk."

Itt fels�hajtottam. Gondoltam, hogy Remus lesz az, aki bocs�natot fog k�rni t�lem.
Az iskol�ban az utols� het�nk el�g fesz�lten telt. Siriusszal az�ta sem b�k�ltem ki, nem tudta elfogadni az �ll�spontomat a v�mp�rokkal kapcs�n. Ennek hangot is adott, �n meg persze visszadum�ltam neki. Azt�n Evans is bek�p�tt Jamesn�l, hogy majdnem megt�madtam. Akkor Potter r�gott be. Hogy Lily sz�nd�kosan tette, azt nem hittem. Ink�bb csak kics�szhatott a sz�j�n.
De nem mondhattam el nekik, hogy mi is t�rt�nt igaz�b�l. Az a vil�gv�g�t jelentette volna.
De a vonat�t sem volt �ppen nyugalmas. Malfoy felb�torodott, �s j�l meg is �tkozott. Percekig csuklottam meg�ll�thatatlanul. A Tekerg�k meg nem seg�tettek. Sirius �s James ink�bb kinevetett, Peter a haverjaira val� tekintettel nem tett semmit, Remus... tal�n egyed�l � �llt ki mellettem. Azt�n meg egy b�z�lg� aj�nd�k v�rt a kup�mban. Kar�csonyi aj�nd�k a Tekerg�kt�l.
Fels�hajtottam �s tov�bb olvastam a levelet.

„Nem tudom, hogy Siriusnak �s Jamesnek mi a baja, de megmondtam nekik, hogy j� lenne, ha befejezn�k a s�rt�d�tt j�tsz�s�t. Persze, nem tetszett nekik, de r�m �ltal�ban hallgatnak. De az�rt ne haragudj meg r�juk, f�leg ne a f�z�tt b�kaszemek�rt. �k m�r csak ilyenek. Ilyen gyerekesek.
De hagyjuk ezt, majd, ha visszamegy�nk a Roxfortba megbesz�litek. Rem�lem.
Tudod, az utols� het�nk egy kicsit furcsa volt...”
Kicsit?
„... f�leg az SVK �r�ink. Az eg�sz oszt�ly �szrevette, hogy milyen j�l kij�ssz Dirusszal. A l�nyok hal�losan f�lt�kenyek voltak. Sokan viszont pletyk�lni kezdtek. Szerintem vigy�zz, mert m�g rossz h�rbe hoznak vele. Az nem lenne j� sem neked, sem neki, r�ad�sul �n meg szomor� lenn�k.”
Szomor�? Ez meg mi a fen�t jelent?
„De mindegy. T�mav�lt�s.”
Milyen gyakran v�lt t�m�t!
„Alig v�rom m�r a holnap est�t. Biztos j� lesz �s soha nem gondoltam volna, hogy egy mugli ilyet csin�l. Rem�lem majd �sszefutunk �s...”
Mi a fen�r�l besz�l? Mi lesz holnap este? Kar�csony els� est�je. �n akkor itthon leszek. Meg milyen muglir�l besz�l?
„... majd tudunk besz�lgetni, hogy nem zavarnak meg. J� �tlet volt ez a kis �sszej�vetel, b�r nem tudom, hogy a t�bbiek hogyan fognak reag�lni, amikor kider�l, hogy Enn��kn�l lesz. Amikor �n megtudtam, azt hittem, dobok egy h�tast. Gondolkoztam is azon, hogy nem megyek el, de azt�n eszembe jutott, hogy te is ott leszel, �gy ink�bb meggondoltam magam. Rem�lem nem lesz semmi botr�ny, b�r, ahogy kedves oszt�lyt�rsainkat ismerem, nem sok rem�nyt f�z�k ahhoz, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Az az egy biztos, hogy soha nem szerettem az ilyen partikat, de rem�lem nem fogok annyira unatkozni. F�leg, ha te is ott leszel.

Z�rom soraimat
Remus”

D�bbenten n�ztem a pergamenre. Milyen parti�l besz�l ez? �n nem kaptam semmif�le megh�v�st sem. Valamir�l nagyon lemaradtam.
Felugrottam az �gyr�l, felt�ptem a szob�m ajtaj�t, s leord�tottam a f�ldszintre.
- Anya vagy apa!
P�r m�sodperc m�lva apa jelent meg a l�pcs� alj�n.
- Mond, Jada!
- Mi kaptunk valami megh�v�st egy partira holnap est�re?
- Nem, nem tudok r�la – r�zta meg apa v�llig �r� barna hajkoron�s fej�t. - Sz�vem?
- Nem, biztosan nem – hallottam anya hangj�t a konyh�b�l.
- Mi�rt k�rdezed? - n�zett r�m apa.
- Nem fontos – mondtam, majd visszamentem a szob�mba.
A bagoly m�g mindig az asztal sz�l�n �lt, s nagy szemeivel k�vette l�p�seimet. Az asztal fi�kj�b�l kivettem egy, m�g bontatlan csomag pergament �s tollat, meg tint�t, v�g�l �n is �rni kezdtem.

„Kedves Remus!
Neked is Kellemes �nnepeket K�v�nok!
K�sz, j�l telik a sz�net, nem panaszkodom, szerencs�re nem kell tanulni, b�r, n�ha m�r hi�nyzik.”
Igen, ezzel m�g nem �rultam el, hogy hal�losan unatkozok.
„A dolgot Siriussal �s Jamesszel majd �n elrendezem, emiatt ne f�jjon a fejed �s ne rontsd el vele a vak�ci�dat. De az�rt h�l�val tartozom, hogy ki�llt�l mellettem. M�g ezerszer meg fogom k�sz�nni.
Nos, a Dirus-dolog. Csak nevetni tudok azokon, akik elkezdenek pletyk�lni. A tan�r �r volt olyan kedves �s kiseg�tett engem egy nagyon fontos dologban. Semmi egy�b... De mi�rt is menteget�z�m? Hiszen f�l�sleges. Z�r�jelben, ez nem neked sz�l.
�s most egy csom� k�rd�jel a fejemben. Milyen partir�l besz�lt�l? �n nem kaptam semmif�le megh�v�st semmif�le partira, se var�zsl�t�l, se muglit�l. Nem �lmodt�l v�letlen�l?�s mi van Enn�val? Nem �rtem...

Amint tudsz, �rj!
Jada”

�sszetekertem a pergament, felk�t�ttem a bagolyra, s kidobtam az ablakon. P�r pillanatig m�g n�ztem ut�na, majd mikor teljesen elt�nt a horizonton, becsuktam az ablakot.
N�h�ny k�nyv�n �tbucsk�zva, piszkos zoknikat megtaposva �rtem el a szekr�nyemig. Gyorsan fel�lt�ztem, majd leindultam valami harapni val� ut�n n�zni. Nem sz�m�tottam gyors v�laszra, ez�rt m�g ap�nak is seg�tettem feld�sz�teni a kar�csonyf�t.
Ann�l nagyobb volt a meglepet�s, amikor egy j� f�l�ra ut�n visszamentem a szob�mba, s a bagoly m�r a p�rk�nyon �lt. M�g arr�l is elfeledkeztem, hogy egy csom� t�lev�l �ll ki a kezemb�l.
Gyorsan beengedtem a baglyot, s k�v�ncsian kezdtem olvasni a levelet, mik�zben ujjaimmal az �r�asztal lapj�n doboltam.

Szia!
Kicsit meglep�dtem, hogy m�ris v�laszt kaptam. Nem is hittem, hogy ilyen k�zel lakunk egym�shoz. Vagy csak H�rusz, a baglyom a gyors.
Nos, most nekem vannak k�rd�jelek a fejemben. Nem tudtad? Enna �desanyja holnap est�re egy partit szervez, amire megh�vott mindenkit az oszt�lyb�l, s a sz�leinket. Hogy lehet, hogy te nem kapt�l megh�v�t? Kihagytak volna? Ne m�r! Pedig rem�ltem, hogy besz�lhet�nk egy j�t, s az els� t�ncot nekem adod.”
Ok�, itt olyan v�r�s lett a fejem, mint a p�rolt r�knak. Megr�ztam magam, s olvastam tov�bb.
„Nem hiszem el, hogy t�ged kihagytak. Tudod mit! Gyere el, mint az �n megh�vottam. Nem akarok egyed�l lenni eg�sz este. James Lilyvel lesz, Peter az aludni fog, Sirius meg Enn�nak fogja csapni a szelet. M�r el�re l�tom, hogy v�gig fogom unni az eg�szet. Gyere el, l�gyszi! Na j�, nem k�ny�rg�m, majd megl�tjuk mi lesz.
H�, de titokzatos valaki! �s nem �rulod el, hogy Dirus miben seg�tett ki? B�r jobban belegondolva, biztos, hogy nem fogod elmes�lni. Egy csom� titok �vez t�ged, tudod? Szeretn�k t�bbet megtudni r�lad, de ha nem akarod el�rulni, nem faggatlak. Tanultam a m�ltkori esetb�l, amikor Malfoy azt mondta, hogy Azkabanban volt�l. M�g m�ig nem fogtam fel, de akkor megk�rt�l, hogy ne faggat�zzam. Mint l�tod, tartom magam hozz�. Ha akarod, majd elmondod.

Remus”

�k�lbe szorult a kezem, mikor a lev�l v�g�re �rtem. K�tfajta �rz�s viaskodott bennem. Egy: m�reg, mert engem kihagytak a megh�vottak k�z�l. Kett�: �r�m, mert Remus a bar�tj�nak tekint. Vagy t�bbnek ann�l. H�rom (hopp�, ez m�r eggyel t�bb): zavarodotts�g, mert szerettem volna mes�lni neki magamr�l, m�gsem mertem. Szemt�l szembe nem. De tal�n most...
El�vettem egy tiszta pergament, megm�rtottam a tollat a tint�ban, s miel�tt gondolkodni kezdtem volna, megint �rtam.

„Remus!
H�t, ez a parti most nem fog �sszej�nni. Nem akarok �gy besurranni, mint egy tolvaj. Ink�bb nem megyek el. Rem�lem meg�rted. Pedig elhiheted, hogy sz�vesebben lenn�k veled, hisz m�r r�gen tal�lkoztunk. Mintha az az egy h�t r�gen lett volna, hihi.
Hogy �rtetted azt, hogy Sirius Enn�nak fogja csapni a szelet? Csak nem? Vagy ez is a fogad�sotok r�sze? Rem�lem, az�rt Sirius nem csin�l semmi butas�got, amivel megb�ntja Enn�t. B�zom benne...
Nos, azt hiszem Remus, ideje annak, hogy �szinte legyek. A legjobb bar�tomnak tekintelek, s nem szeretn�k titkokat k�zt�nk. Megb�zom benned, s rem�lem senkinek sem fogod ezt most tov�bbadni. A sz�leimen �s m�g egy-k�t emberen k�v�l ezt senki sem tudja.
Tudni szeretn�d mi�rt ker�ltem Azkabanba k�t h�tig? Most elmondom...”
Vettem egy nagy leveg�t, majd k�rm�lni kezdtem. M�r nincs vissza�t...
„Harmadikos koromig a Durmstrangba j�rtam, de azt�n eltan�csoltak, mert az oszt�lyt�rsaimmal nem j�ttem ki valami j�l. Mondjuk �gy. Azt�n a Beauxbatons-ba ker�ltem. Ott minden a legnagyobb rendben ment tavaly �vv�g�ig. Csakhogy valami t�rt�nt. Bet�rtek az iskol�ba. Nem tudom kik.”
Hazugs�g. Ezt viszont musz�j.
„Azt sem tudom mit akartak ott, de egyet tudok. Nem �lni j�ttek. Kerestek valamit vagy valakit.”
Sz�nd�kosan nem eml�tettem, hogy engem.
„Senki sem tudja, hogy mi t�rt�nt pontosan. �n kora reggel a folyos�n tart�zkodtam, mert egy levelet kellett elk�ldenem, amikor egy �les sikolt�st hallottam. Odarohantam. Csak egy testet tal�ltam a folyos� k�zep�n fek�dni. Halott volt, csak ezt akkor m�g nem tudtam. V�res lettem, mert megpr�b�ltam megmenteni annak a szerencs�tlen l�nynak az �let�t. L�legeztet�s. Mugli m�dszer, de hat�sos. Nem siker�lt. Azt�n a tan�rok is oda�rtek, s megl�tt�k, hogy csupa v�r vagyok. Azt hitt�k �n tettem. Elfogtak, h�vt�k az aurorokat. Kihallgattak, majd azonnal Azkabanba vittek. K�t h�tig tartottak fogva. �letem legrosszabb k�t hete. Legsz�vesebben meghaltam volna. Eml�kszem, a mellettem l�v� cell�ban valaki folyamatosan �v�lt�tt. Akkor �gy �reztem, hogy �lve el vagyok temetve. Egy id� ut�n m�r �n is vele �v�lt�ttem. Majdnem belerokkantam.
Azt�n kiengedtek, mondv�n, nincs bizony�t�k arra, hogy �n tettem. Eg�sz ny�ron a Mung�ba kellett j�rnom, mert r�m�lmai voltak.
Ennyi. Rem�lem nem tartasz gyilkosnak, s elhiszed, hogy nem �n tettem. Sajn�lom, hogy eddig nem mondtam el, de f�ltem. M�g most is f�lek.

Jada”

R�k�t�ttem a kiss� hossz� levelet a bagoly l�b�ra, s �tj�ra engedtem.
Hal�losan f�ltem Remus v�lasz�t�l. F�ltem, hogy meggy�l�l, gyilkosnak gondol, s elt�volodik t�lem. Mi is jutott eszembe, amikor meg�rtam?! Meg�r�ltem. Nem lett volna szabad.
A szob�mban korz�ztam. Csak j�rtam fel-al�, s f�ltem. Ujjaimat r�gtam, s m�r �sv�nyt v�gtam a sz�nyegbe. �letemben nem voltam m�g ennyire ideges. Belehaltam volna, ha Remus megut�l.
Meg fog gy�l�lni! Soha t�bb� nem fog hozz�m sz�lni, elk�ld majd a francba. Mi�rt is kellett meg�rnom?!
�r�knak t�nt az a f�l�ra mire meg�rkezett a v�lasz.
Remeg� kezekkel h�ztam be a baglyot, majd vettem p�r friss leveg�t, s a pergamen f�l� hajoltam. Nem volt hossz�.

„Sajn�lom, nem kellett volna megk�rdeznem. Egy lelketlen barom vagyok. Ez sz�rny�. Elhiszem, hogy nem te tetted, az auroroknak ki k�ne nyitniuk a szem�ket. Bolondok. Rem�lem nem szak�tottam fel r�gi sebeket. Tudom milyen az, ha titkolnod kell a dolgokat.

Remus”

Hal�los nyugalom sz�llt r�m. Annyira megk�nnyebb�ltem, hogy azt nem lehet elmondani. A k�, ami legurult, hatalmasat koppant. V�gre kimondtam, s ez b�kess�get hozott.
Kezem remeg�se abba maradt, s �jb�l penn��rt ny�ltam.

„Nem, j�l esett v�gre kiadnom magamb�l. De nem akarom, hogy ez legyen az egyetlen dolog, amir�l besz�ln�nk. Nem hiszem, hogy m�g egyszer el tudn�m ism�telni. A dolgokat meg n�ha el kell titkolni ahhoz, hogy nyugodtan tudj�l �lni. K�sz�n�m, hogy meghallgattad, ez esetben elolvastad �s meg�rtett�l.

Jada

U.I.: A legeslegjobb bar�t vagy a vil�gon. Szeretlek...”