A szobor m�g�l kukucsk�lok ki. Sehol senki, egy �rva pisszen�st sem lehet hallani. �vatosan kil�pek a rejtekhelyem m�g�l. L�bamba bele�ll a g�rcs, de most ez nem �rdekel. Botladozva sietek. Mindegy, hogy hova, csak el innen. Messzire, olyan messzire, amilyen messzire csak lehet.
Folyos�kon fordulok be, s remegek az idegess�gt�l. Ha elkapnak v�gem van.
N�ha meg�llok f�lelni, s figyelek, hogy k�zeleg-e valaki. Nagyon r�m�lt vagyok. Hal�losan rettegek.
Mit tettem? Ez�rt a fejemet fogj�k k�vetelni az emberek.
M�r nincs messze a bej�rat. L�pteimet megszapor�tom, s lassan m�r rohanok. Nem gondolkozok, csak menek�l�k, mint az �llatok.
Kettes�vel ugrom �t a m�rv�nyl�pcs� fokait. Nincs messzire! Megmenek�lhetek!
Sz�vem vadul ver, s el�nt a rem�ny, hogy nem fognak elkapni.
M�r az el�csarnokon rohanok kereszt�l, amikor lef�kezek. Ott �llnak. Aurorok. M�g�ttem az iskola di�kjai kivont p�lc�kkal, el�tt�k a tan�rok.
- Jada Cruor, letart�ztatom sz�nd�kosan elk�vetett ember�l�s v�dj�val. K�rem, j�jj�n vel�nk a M�gia�gyi Miniszt�riumba – mondja egy alacsony, barna haj�, sebhelyes arc� f�rfi. Orr�b�l hi�nyzik egy darab.
Dacosan felkapom a fejem, s szembe n�zek a f�rfival.
- Sz�val meghalt? Meg�rdemelte – mondom.
- Ne nehez�tse a helyzet�t, kisasszony – mondja, s k�zelebb l�p. �n viszont eggyel h�tr�bb.
- K�rem, Mordon. Hallgassuk meg �t is – hallom magam m�g�tt Dumbledore hangj�t.
- Sajn�lom, uram, de ez most nem lehets�ges. El�bb a Miniszt�riumba kell vinn�nk t�rgyal�sra. T�l nagy b�nt k�vetett el.
- �n viszont addig nem engedem el, am�g meg nem hallgattam! - csattan fel az igazgat�.
Szembefordulok vele, s egy olyan Dumbledore-t l�tok, akit m�g sohasem. Szemei vill�mlanak, s eg�sz megjelen�se fenyeget�st t�kr�z.
- Gyere, Jada – int fel�m kez�vel.
- Ne tegye – emeli fel a p�lc�j�t az auror.
Felm�rem a terepet. Nem tudok a szabadba menek�lni, hiszen el�llj�k az utam. Fel a m�rv�nyl�pcs�n sem, hisz ott is �llnak. A pince csapda. Onnan nincs ki�t. A konyha fel� sincs.
Fels�hajtok, s teljesen szembefordulok a di�kokkal. R�m�lten h�k�lnek h�tra. Tudom mi�rt. Arcom fekete a r�sz�radt v�rt�l. Ittam. Mindet kisz�vtam.
Nincs m�s megold�s, vissza oda ahonnan j�ttem.
Elmosolyodok.
- Nem Dumbledore professzor, nem fogok besz�lni. Soha nem fognak elkapni. Senki sem. Ha v�laszt akar, keress�k meg Nefariust – mondom, de m�g nem teszek semmit.
- Nefariust? - �rtetlenkedik McGalagony – Hogy ker�l � a k�pbe?
- M�gis mit gondol, tan�rn�? - k�rdezem, de nem v�rok v�laszt. �n sem folytatom tov�bb. Elmosolyodok. Lily Evans felsikolt. Malfoy szeme elkerekedik, Lupin r�m�lten n�z r�m. Az a mogyor�barna tekintet... Csal�dotts�got t�kr�z. Meg�rtem.
Mosolygok, pedig nincs mi�rt. Az �letem �sszeomlott, mint egy k�rtyav�r, amit egy kisebb szell� is elpuszt�that.
Azt�n m�r nem mosolygok, csak vicsorgok, s nyelvemmel v�gignyalok a fogsoromon. Szemfogaim hatalmasok, s penge�lesek.
Futok. Visz a l�bam el�re. Gyors vagyok, K�r�l�ttem minden elmos�dik.
Hangok. Sikolt�s, r�m�let. Azt hiszik, t�madok. Pedig csak menek�l�k.
M�r a m�rv�nyl�pcs� tetej�n �llok. Mellettem becsap�dik egy �tok a padl�ba. Visszan�zek. Az aurorok k�zelednek futva.
Megint elrohanok. P�r m�sodperc m�lva m�r a harmadikon tal�lom magam. Cs�nd... K�r�l�ttem csak cs�nd...


Cs�nd volt mindenfele, amikor a harmadikon mentem b�ntet�munk�ra, mivel az �sszes di�k a nagyteremben vacsor�zott. �n meg �resen korg� gyomorral caplattam McGalagony irod�ja fel�. Nem sok�ra meg�rkeztem. Nem sok kedvem volt bemenni, ink�bb a klubhelyis�gben t�lt�ttem volna a p�ntek est�met a j� meleg kandall� el�tt, kezemben egy b�gre...
- Mit �lldog�l itt, Cruor? Menjen befel�! - hallottam a h�zvezet�nk hangj�t. Az irod�ja fel� mas�rozott.
Mint rendes kisl�ny, sz�t fogadtam, s bementem. Katon�s rend fogadott. M�g�tte nagyot csattant az ajt�.
- Nem tudok mit kezdeni mag�val, kisasszony. Olyan, mint az a n�gyes – mondta mik�zben le�lt az asztal�hoz.
- Az a n�gyes? - k�rdeztem.
- Black, Potter, Pettigrew �s Lupin – s�hajtott f�l f�radtan McGalagony.
- Lupin? Hisz � prefektus.
- De ez nem g�tolja abban, hogy felkavarja a Roxfortot. Na, l�ssuk a b�ntet�s�t – mondta, majd fel�llt az asztalt�l, egy kartot�kszekr�nyhez l�pett, s kivett bel�le k�t toronymagas pap�rhegyet.
- Nos, tess�k – csapta le �ket el�m. - Az eg�sz �ssze van keveredve. V�logassa sz�t ABC sorrendbe, �vsz�mok szerint! Nekem most el kell mennem. Val�sz�n�leg reggelig nem is �rek vissza. Addig nem t�vozhat, am�g nem v�gzett vele! �s tudni fogom, ha a parancsomnak ellenszeg�l!
Fel sem �bredtem elk�ped�semb�l, m�r nem is volt a szob�ban. Mi az, hogy tudni fogja, ha hamarabb elmegyek?! V�n boszork�ny...
Mindenf�le szitkokat k�ldtem magamban a tan�rn� fej�re, de azt�n magam el� h�ztam az egyik pap�rtornyot, s munk�hoz l�ttam. Nem sok id�re �lltam meg, csak annyira, hogy megn�zzem mennyi lehet az id�, vagy, hogy egy poh�r vizet igyak.
�jf�l k�r�l j�rhatott az id�, amikor v�geztem. Szemeim majdnem leragadtak, m�r ahhoz is alig volt er�m, hogy fel�lljak az asztalt�l.
A folyos�kat s�t�ts�g fedte, csak n�h�ny f�klya vil�g�totta meg a falakat. K�s�rteties volt elny�l� �rny�kom, s l�pteim visszhangja. M�r v�rtam, hogy az egyik sarkon egy sz�rnyeteg t�nj�n fel. B�r, m�soknak �n voltam a sz�rnyeteg.
�ppen befordultam, amikor egy cincog�shoz hasonl�t� sikolt�s hagyta el a sz�mat. A folyos� k�zep�n egy vil�g�t� szemp�r n�zett velem szembe. Nem ijedtem volna meg t�le, ha nem a sz�rnyeken j�rt volna az eszem. Azt�n �szbe kaptam. Hisz ez csakis Frics macsk�ja lehet, az a bizonyos Mrs. Norris!
Lassan kezdtem a h�tr�lni, a macska meg csak k�zeledett. Azt�n meghallottam a csoszog� l�pteket. Ez Frics lenne?
Itt volt az ideje szaladni. Hallottam m�r p�r dolgot az �reg gondnokr�l �s els� tal�lkoz�sunk sem volt valami sz�vder�t�.
Megfordultam, hogy fussak, de valami az utamat �llta. Sz�pen visszapattantam r�la, s majdnem a padl�n �lve v�geztem.
- Lumos! - hallottam egy hangot.
Dirus �llt el�ttem. Ezen a h�ten m�g nem is l�ttam.
- �, Jada! - mosolyodott el vid�man. - Mit keresel te itt, �jf�l ut�n? Ez�rt pontot k�ne levonjak t�led.
- McGalagony professzorn�l voltam b�ntet�munk�n, uram. Most v�geztem – mondtam, s idegesen n�ztem a h�tam m�g�. A macska m�g mindig nem t�g�tott.
- �rtem – b�lintott Dirus, majd � is �szrevette a macsk�t. - Jobb lenne, ha sietn�l a klubhelyis�gbe, miel�tt Frics ide�rne. Nem j� ilyenkor tal�lkozni vele. Tapasztalatb�l mondom.
B�lintottam, de miel�tt elindulhattam volna, meghallottuk a rekedt hangot.
- Most v�gre elkapok egyet! �gy rep�l majd innen, hogy �r�m lesz n�zni. �gyes vagy, kiscic�m... �, Dirus professzor – �rkezett meg a gondnok. Hangj�ba �r�m vegy�lt – Sz�val, elkapta. Egy szab�lyszeg�...
- Nem, Frics �r, t�ved. Miss Cruor n�lam volt b�ntet�munk�n. �ppen visszak�s�rem a klubhelyis�gbe. Egy �j tanul� k�nnyen elt�vedhet ebben a nagy kast�lyban, f�leg �jszaka.
- De... de... �jszaka... nem... - ny�gte Frics, s arca megny�lt. L�tszott rajta, hogy egy vil�g d�lt �ssze benne azzal, hogy nem r�gathat ki.
- Gyer�nk, Jada, menj�nk – l�k�tt h�tba a tan�r, majd az elk�pedt Fricset h�trahagyva a Griffend�l klubhelyis�ge fel� indultunk.
- K�sz�n�m, uram – mondtam, mikor m�r hall�t�vols�gon k�v�lre �rt�nk.
- Ugyan m�r, nincs mit. �n is voltam di�k, tudom milyen Frics. K�v�ncsi vagyok mikor megy majd nyugd�jba.
- Soha – jelentettem ki. - M�g hal�la ut�n is a di�kok ut�n fog rohang�lni.
Dirus vid�man felkacagott.
- Igen, ezt el tudom k�pzelni. Frics mindannyiunkat t�l fog �lni. M�g hal�l�ban is.
Nem sz�ltam semmit. M�r nem hallottam a szavait. Nem hagyott nyugodni valami.
- A tan�r �r nem f�l?
- Mit�l k�ne? - n�zett r�m �rtetlenkedve.
- H�t t�lem – hajtottam le a fejem.
- Nem, nem f�lek. Mivel nincs r� okom. Te nem olyan vagy, mint a v�mp�rok nagy r�sze. Te egyedi vagy.
- K�sz�n�m – mondtam megint, kiss� elpirulva, majd meg is �rkezt�nk a D�ma portr�j�hoz.
- H�t te meg hol csavarogt�l? - ripakodott r�m a R�zsasz�n B�lna. Ez a jelz� jobban illett r�. - Csak nem valami rosszat tett�l?
- Nem, kedves D�ma, err�l sz� sincs – mondta m�zes-m�zos hangon Dirus.
- �, h�t Maga is itt van, kedves Dirus? R�gen l�ttam - mosolyodott el a portr�, majd a ruh�j�t kezdte igazgatni. Nem teljesen norm�lis ez a n�...
- T�k�s derelye – mondtam gyorsan a jelsz�t, miel�tt a B�lna elkezdett volna Dirusnak �mlengeni.
- J�l van, j�l van, menj csak – mondta, s felt�rult el�ttem a klubhelyis�g.
- J� �jt, tan�r �r! - mondtam, mik�zben bem�sztam a portr� lyukon. A v�laszt m�r nem hallottam, mert a D�ma becsuk�dott m�g�ttem.
J� kedvem lett. Soha nem hittem volna, hogy egy tan�r ilyen j� fej lehet. M�g be sem k�p�tt, s�t ink�bb kimentett. Le voltam ny�g�zve.
Nem is figyeltem semerre sem, annyira lefoglaltak a gondolataim, amikben Dirust kit�ntettem a legjobb tan�r c�mmel, amikor hasra v�g�dtam. Megbotlottam egy puha, de m�gis kem�ny h�tizs�kban. Csak az volt a furcsa, hogy a h�tizs�k ny�g�tt is hozz�. De h�t v�g�l is egy var�zsl� iskol�ban voltam, mi�rt ne lehetn�nek ott ny�gd�csel� t�sk�k.
- Francba, ki hagyta ezt itt? - ny�gtem mik�zben felt�p�szkodtam a f�ldr�l.
- Mit ki hagyott itt? - k�rdezett vissza a t�ska. Olyan gyorsan ford�tottam a fejem a hang ir�ny�ba, hogy beleroppant a nyakam. Sziszegve kaptam a tark�mhoz, majd kicsit elt�tottam a sz�m. Lupin �llt n�gyk�zl�b velem szemben. Fej�t az egyik fotel al�l h�zta ki. Barna haj�ba porcic�k ragadtak.
- Egy t�sk�t. Azt hiszem felbuktam benne.
- Ja, az nem t�ska volt.
- Hanem?
- �n – mondta, s fej�t visszadugta a fotel al�.
- Te? - �lltam fel a padl�r�l, s �ltem bele a fotelba, ami alatt Lupin bujk�lt – Mi�rt hasalsz te a f�ld�n, hogy mindenki felbukjon benned?
- El�sz�r is bocs�natot k�rhetn�l, ugyanis el�gg� f�jt, mert meg is r�gt�l – morogta a fotel al�l.
- Bocs�nat – s�hajtottam fel. - Nos? Mit csin�lsz?
- Keresem a prefektusi jelv�nyem. Valahol elhagytam. Csak azt nem tudom, hol.
- K�rj m�sikat – vontam fel a v�llamat. Persze nem feledkeztem meg arr�l, hogy m�g mindig a zsebemben lapul.
- Ja, azut�n kapn�k is egyet, hogy McGalagony leszedte a fejem. Nem akarom v�gighallgatni a kioktat�s�t. Ink�bb �tkutatom az eg�sz Roxfortot. Jobb, mint a szid�st hallgatni.
- Igen, m�r hallom is: „Mr. Lupin, nem hiszem el, hogy ilyet tett! Ez sz�gyen! Egy prefektust�l nem ilyet v�rtam. Mindegy, hogy mit csin�l, de valamivel jelezze, hogy �n prefektus. Az sem �rdekel, ha Black szeretek-dud�t-f�jni jelv�ny�t teszi ki!” - ut�noztam h�zvezet�nk hangj�t.
Lupin vid�man felkacagott, de azonnal folytatta is a keresg�l�st.
Fels�hajtottam, majd zsebemb�l kih�ztam a jelv�nyt.
- Nah�t, mit tal�ltam! - ki�ltottam fel meglep�d�st sz�nlelve. Lupin azonnal felkapta a fej�t, aminek k�vetkezt�ben j�l be is verte a karf�ba. A feje b�bj�t simogatva n�zett a kezemre.
- Hol... hol tal�ltad? - k�rdezte hitetlenkedve.
- H�t nem itt – pottyantottam bele a kez�be a kit�z�t. - Kint a parkban volt. Akkor esett le, mikor elcs�szt�l a s�rban.
- �szre se vettem. K�szi sz�pen – mondta, s b�szk�n a mellkas�ra t�zte. - Ha nem vetted volna �szre, hal�lomig kereshettem volna. �s McGalagonyon m�lik, ez m�r holnap bek�vetkezett volna.
- J� a szemem – vontam meg a v�llam. V�g�l is ez igaz volt.
- K�rdezhetek valamit?
- M�r meg is tetted – mondtam csukott szemekkel.
- �hm... ez igaz... sz�val, csak annyit szerettem volna megk�rdezni, hogy te mindig is ilyen s�padt b�r� volt�l?
- Mi van?! - pattantak fel a szemh�jaim.
- Csak tudod, pontosan �gy n�zel ki, mint egy nagy beteg. R�ad�sul a szemed sz�ne is olyan...
- Ilyen vagyok, k�sz – mondtam m�rgesen, majd felugrottam a fotelb�l. Persze k�zben hazudtam is. G�tl�stalanul hazudtam. - Ha nem tetszik valami, nem kell r�m n�zned, ok�?!
- J�l van, nem az�rt mondtam – visszakozott -, csak arr�l suttognak, hogy valami s�lyos betegs�ged van.
- S�lyos betegs�gem, mi? - r�h�gtem fel – Ilyen h�lyes�get is ritk�n hallok.
- Sz�val, nincs igazuk?
- Nincs – morogtam.
- H�la a j� �gnek. M�r azt hitt�k valami komoly bajod van – s�hajtott fel.
Nem sz�ltam semmit, csak fenyeget�en hajoltam f�l�.
- Ha m�r itt tartunk, �n is megk�rdezhetn�m, hogy te beteg vagy-e?
- Mi... mi�rt? - remegett meg a hangja. Igen, j�l sejtettem, titkol valamit. Ak�rcsak �n...
- Neked is el�g beteges k�ls�d van. F�leg az ut�bbi egy-k�t napban.
- �, nem, csak egy kicsit megf�ztam, ennyi az eg�sz. De m�r j�l vagyok – tette hozz� gyorsan.
- T�lem – vontam meg a v�llam, majd a h�l�szob�k fel� indultam. Egy pillanatra sem n�ztem vissza r�. Tudtam, hogy valamit rejteget, s volt egy olyan �rz�sem, � is pontosan tudja, hogy nekem is vannak titkaim.
Ezen gondolkoztam akkor is, amikor bel�ptem a szob�m ajtaj�n. Teljes s�t�ts�g fogadott, de annak k�sz�nhet�en, ami vagyok, mindent l�ttam. Nem, az�rt nem nappali f�nyess�ggel, de �szrevettem mindent, ami a szob�mban mozgott. �gy, azt a h�rom alakot is, akik a s�t�t sarokban b�jtak el. Soha nem vettem volna �ket �szre, ha nem lettek volna ilyen j� szemeim.
F�ty�r�szve s�t�ltam ki a f�rd�be, mintha ott se lettek volna. P�r percig engedtem a csapot, id�t hagyva nekik, hogy elt�njenek, azt�n visszamentem. Legnagyobb megd�bben�semre m�g mindig ott �lltak, s meg sem mozdultak.
- Black, Potter, Pettigrew, el�j�nn�tek v�gre? L�tlak titeket, nem k�ne bujk�lnotok.
Meg sem mozdultak, csak �lltak a sarokban.
- Nincs kedvem b�j�csk�t j�tszani, sz�val, j� volna ha kif�radn�tok a szob�b�l vagy McGalagony�rt megyek – mondtam fenyeget�zve. M�g mindig nem csin�ltak semmit, s r�j�ttem, itt valami nagyon nem stimmel. - Ok�, akkor megyek a tan�rn��rt...
A szoba kij�rata fel� fordultam, s a gerincem ment�n v�gigfutott a hideg. Minden egyes idegsejtem vesz�lyt ki�ltott.
M�r majdnem el�rtem a kij�ratot, amikor egy v�kony, de ann�l er�sebb k�z kulcsol�dott a csukl�mra.
- �llj meg, kisl�ny – suttogta valaki. Teste olyan hideget �rasztott, mintha egy kript�b�l l�pett volna el�. Vagy egy kopors�b�l...
Szembefordultam az illet�vel. Magas f�rfi volt, aranys�rga szemmel, s barna hajjal. Arca beesett, ajkai penge v�konyak, s feh�rek. Semmi v�r nem volt benn�k. Szemfoga hossz�, hegyes, s szinte csillogott, ahogy a Hold f�nye r�vil�g�tott. M�g�tte a m�sik k�t alak nem l�pett el� a s�t�ts�gb�l...
- Ki a fene vagy? - k�rdeztem t�le.
- A nevem Paris. Azt nem kell elmagyar�zzam, hogy mi vagyok, ugye?
- Nem, nem kell – mondtam, s megr�zogattam a karom. Kezdett zsibbadni a satuszor�t�sban. - Mit akarsz?
- T�ged. Jobban mondva, el kell, hogy vigyelek innen.
- Hova?
- Nem, itt nem ez a helyes k�rd�s. Ink�bb az, hogy kihez?
- Kihez? - k�rdeztem elhal�an, pedig m�r sejtettem a v�laszt.
- Ahhoz, aki megharapott t�ged – mondta a v�mp�r, s k�zelebb hajolt hozz�m. Lehelet�n m�r �reztem a v�r semmivel sem �sszekeverhet� f�mes szag�t.
Megremegtem. Nem, az nem lehet. Hisz �vekig b�k�n hagyott, az�ta, hogy ilyen lett bel�lem, nem is l�ttam.
- Mit akar t�lem Nefarius?
- Majd megtudod. Kapd �ssze magad! Indulunk – mondta Paris, s h�zni kezdte a karom.
- �s ki mondta, hogy �n megyek? Te mocskos, k�z�ns�ges – mondtam dacosan, pedig hal�lra voltam r�m�lve.
Egy hatalmas pofon csattant az arcomon. K�rmei felsz�ntott�k a b�rt, s v�rezni kezdtem, kezemet viszont m�g mindig nem engedte el. A m�sik k�t v�mp�r megmoccant, de nem tett semmit.
- Azt hiszed, te b�d�s kis ribanc, hogy, mert te tiszta vagy, parancsolgathatsz nekem?! - kiab�lta – H�t nagyon t�vedsz!
- D�g�lj meg te is �s Nefarius is – mondtam halkan, majd �reztem, hogy szemfogaim egyre nagyobbak lesznek. Nem akartam harcolni, de az ideg, ezt a reakci�t v�ltotta ki bel�lem.
- Paris, menj�nk innen! Felveri az eg�sz iskol�t, mi meg nem tudjuk elvinni innen. T�l er�s hozz�nk k�pest – mondta az egyik v�mp�r. M�ly hangja volt.
- Fogd be, Abel – morogta Paris, majd elengedte a karom, s r�m vetette mag�t. Volna.
M�r meg sem mozdult, �n m�ris a szoba m�sik v�g�ben �lltam, var�zsp�lc�val a kezemben.
- V�mp�r vagy, k�zdj v�mp�rk�nt! Hadd l�ssam, hogyan harcol egy tiszta!
- Azt te akkor fogod l�tni, amikor meg�llek – mondtam, lend�tettem a karom, de miel�tt b�rmilyen var�zsig�t is elsz�rtam volna, �k m�r elt�ntek. Kil�ptek az ablakon.
Remegve �ltem le a padl�ra, s d�bbenten n�ztem ki a fejemb�l.
Bajban voltam. Ha Nefarius engem akar, az semmi j�t nem jelent. Seg�ts�get kellett szereznem.