Kopp. Kopp. Kopp...
Gyors l�pteim visszhangot vernek az �don kast�ly falain bel�l. Odakint szakad az es�, a cseppek vadul kopognak az ablakon, szinte minden 20. m�sodpercben vill�mlik, vil�goss�gba burkolva a s�t�t folyos�kat. S�v�t a sz�l, �tj�rva az eg�sz iskol�t. Olyan �rz�s ker�t hatalm�ba, mintha egy horrorfilmben lenn�k.
F�zom, de nem �llok meg, ink�bb m�g gyorsabb temp�ra kapcsolok. Szinte m�r futok, fekete tal�rom lobog ut�nam, s az oldalam is kezd sz�rni.
Menek�l�k.
Sietnem kell, k�l�nben megtal�lnak.
Hirtelen megtorpanok, �s f�lelni kezdek.
- Itt kell lennie valahol! - hallom a tompa hangot valahonnan m�g�lem.
Be�rtek! Nem kaphatnak el! Nem tudom, hogy kik j�nnek ut�nam, de el kell t�nn�m.
Szemem v�gigsiklik a s�t�t folyos�n, s felfedezek egy hatalmas, kalapos szobrot. Odafutok hozz�, beb�jok a fejfed�s boszork�ny m�g�, s olyan picik�re h�zom �ssze magam, amennyire csak tudom, v�g�l v�rok.
V�rok...
Sz�vem vadul ver, m�r-m�r azt hiszem, hogy az eg�sz folyos�n hallani lehet, de csak halk szuszog�som keveredik az es� hangj�val.
V�rok...
Nemsok�ra �jabb l�p�sek koppannak, mik�zben �jb�l vill�mlik �s d�rren. Az es� m�g jobban r�kezd.
M�g jobban �sszeh�zom magam, v�rom, hogy elmenjenek. De nem. Meg�llnak a szobor el�tt �s besz�lgetni kezdenek. R�lam. Minden egyes szavukat tiszt�n hallom.
- Nem hiszem el, hogy megtette! - ki�lt egy fi�. Nem ismerem fel a hangj�t.
- Soha nem k�pzeltem volna r�la – sz�lal meg egy f�lelemt�l cincog� hang. - Pedig azt hittem, hogy nem fog soha senkit sem b�ntani.
- H�t, t�vedt�l. Nagyot. �s nem csak te. Mi is. �s m�g azt mondta, hogy soha senkit nem...
- Mindegy, nem ez a fontos. Meg kell tal�lnunk! Gyer�nk, keress�k tov�bb! - v�g k�zbe egy negyedik, hat�rozottabb hang, majd futva elhagyj�k a folyos�t.
Fels�hajtok. Torkomb�l f�mes szag sz�ll fel. Nyelvemmel v�gignyalom a sz�mat, s �des �zt �rzek. �des, mint a m�z...
A fen�be, nem akarok m�zet!
Tal�rom ujj�ba t�rl�m az arcomat, majd a tenyerembe hajtom a fejem, s gondolkozok. Nem mozdulok a szobor m�g�l, nem is hallom m�r az es� zuhog�s�t. Eml�kk�peket l�tok...
Hogy is jutottam id�ig...
Mintha csak tegnap lett volna.
Eml�kszem, akkor is �gy szakadt az es�. Minden csupa s�r volt.
�jszaka �rkeztem meg. Az �vnyit� vacsora m�r r�gen megkezd�d�tt, �n meg a Roxfort kapuja el�tt v�rakoztam. Mi van m�r? Itt fogok eg�sz �jjel �csorogni?
Hogy mi�rt �rkeztem k�l�n a t�bbiekt�l? Nos, az�rt, mert �j voltam, r�ad�sul Dumbledore k�l�n k�r�s�re nem a vonattal utaztam. Persze, meg is �rtem, �n is ezt tettem volna a hely�be...
Sz�val, ott �lltam a kapu el�tt �zva, s�rosan, cuppog� cip�vel, nagy b�r�nd�kkel. Azt�n egy l�mp�s kezdett k�zeledni a kast�ly fel�l, �s v�g�l megl�ttam a hozz� tartoz� �reg fick� arc�t (akkor m�g nem tudtam, hogy az Frics).
- Te vagy az �j hetedikes? - k�rdezte mogorv�n.
- Igen – b�lintottam.
Az �reg a r�cson kereszt�l a k�pemhez nyomta a l�mp�s�t, majd egy f�nyk�pet mustr�lt aggaszt�an r�vidl�t� szemekkel. V�g�l b�lintott, s kit�rta a kapusz�rnyakat, majd elindult a kast�ly fel�.
L�bamat kir�ntottam egy nagy cuppan�s k�s�ret�ben a s�rb�l, felemeltem b�r�nd�met, s �n is bevonultam a birtokra. A kapu lassan csuk�dott be m�g�ttem.
Nem figyeltem semerre sem, alig v�rtam, hogy sz�raz helyen lehessek m�r v�gre. F�ldig �r� fekete kab�tom csukly�j�t az arcomba h�ztam (nem �rt semmit), s lefel� n�ztem.
P�r perc s�ta ut�n v�gre be�rt�nk az el�csarnokba, s v�gre nem �ztam-f�ztam. Ott �lltam ledermedten, s b�multam az impoz�ns m�rv�nyl�pcs�t.
- Menj be!
- Mi? - �bredtem fel �lm�lkod�somb�l.
- Azt mondtam, menj be! - mutatott az �reg g�cs�rt�s ujjaival a jobb oldalt tal�lhat� hatalmas ajt�ra. Csak most hallottam meg a kisz�r�d� zsivajt. Sz�z meg sz�z ember �lhetett bent.
- Dumbledore m�r v�r. Meg fogod ismerni. Ezeket meg add ide! - mondta zs�mbesen, kikapta a kezemb�l a b�r�nd�ket, s elkezdett felcaplatni a l�pcs�n, mik�zben folyamatosan zs�rt�l�d�tt.
Mikor elt�nt, az ajt�ra tekintettem. Most nekem oda be k�ne mennem? T�bb sz�z ismeretlen ember el�? H�, ez �gy nem lesz k�nny�...
V�g�l er�t vettem magamon �s h�borg� gyomromon, majd az ajt�hoz s�t�ltam. Ujjaimat r�fontam a kilincsre �s kit�rtam az ajt�sz�rnyakat.
A n�gy (akarom mondani, �t) asztaln�l azonnal cs�nd lett, s szinte parancssz�ra ford�tott�k fel�m a fej�ket a tan�rok �s a di�kok. N�h�nyan elt�tott�k a sz�jukat, volt, aki furcsa szemmel n�zett r�m. M�sok az arcomat pr�b�lt�k kif�rk�szni. Ekkor jutott eszembe, hogy a csuklya m�g mindig a fejemen van, �gy biztos nem l�thattak bel�lem semmit. K�v�ncsi voltam, mit gondolhatnak, vajon ki vagyok.
Azt�n a keresztben l�v� asztaln�l fel�llt egy hossz�, �sz haj� �s szak�ll�, f�lhold alak� szem�veges �reg b�csi. Dumbledore.
R�m mosolygott, majd h�vogat�an intett fel�m:
- Gyere csak, gyere! M�r v�rtunk!
Kicsit led�bbentem. Az �reg tudn�, hogy ki vagyok m�g �gy is, hogy nem l�tja az arcom? Nem semmi, az biztos!
A di�kok is �rtetlenkedve n�ztek az igazgat�ra, �n meg elindultam a tan�rok asztala fel�, mik�zben a tanul�k arc�t mustr�ltam. Voltak �rdekes fejek, nem is tagadom.
�reztem a h�tamon a vizslat� pillant�sokat, ahogy elhaladtam az asztalok mellett. N�hol hallani lehetett olyan elsuttogott k�rd�seket, mint p�ld�ul “Ki ez?” vagy “Mit akarhat?”
- Jada Cruor, igaz? - k�rdezte halkan Dumbledore, mikor az asztalhoz �rtem. Sz�tlanul b�lintottam. Az �sszes tan�r folytatta a vacsor�t. Biztos hallott�k a h�remet. L�ttam viszont azt is, hogy nem is annyira nyugodtak, s idegenkedve pislantanak r�m. Nem zavart, meg�rtettem �ket.
- Nagyszer�, m�r nagyon v�rtunk – mosolygott bar�ts�gosan az igazgat�. Meg is lepett, hogy ilyen kedves velem. - Ha megk�rhetn�lek, f�radj be abba szob�ba, s v�rj meg ott – mutatott Dumbledore a tan�ri asztal m�g�tt l�v� ajt�ra.
- Rendben – mondtam, �s els�t�ltam a tan�rok el�tt. L�ttam, hogy kiss� idegesen n�znek r�m, a di�kok meg m�g mindig nem tudt�k hova tenni felbukkan�somat.
Amikor bel�ptem az ajt�n, megk�nnyebb�lt s�haj szakadt ki bel�lem, s leh�ztam a fejemr�l a csukly�t. Hajamb�l �s ruh�mb�l cs�p�g�tt a v�z, de nem f�ztam, mivel nagyban ropogott a t�z a kandall�ban.
Az egyik falra egy t�kr�t akasztottak fel. Odaaraszoltam hozz�, s belen�ztem. R�vid, t�pett, fekete hajam, amit �ltal�ban a szemembe f�s�ltem, most csapzottan l�gott. Barna szemeim (amik er�sen v�r�ses �rnyalat�ak voltak, �gy t�ve egyediv� az �riszemet) alatt hatalmas t�sk�k �ktelenkedtek, r�ad�sul am�gy is hulla s�padt b�r�m most m�g feh�rebb sz�nt vett fel. Mint egy k�t l�bon j�rk�l� halott. Arcom ny�zott volt, m�r napok �ta nem ettem norm�lisan �s keveset is aludtam. H�t, van ez �gy.
Levettem vizes kab�tom, s egy sz�kre telepedtem, mikor betoppant Dumbledore professzor. M�g mindig mosolygott. Ez m�s k�pet nem tud v�gni?
- �r�l�k a tal�lkoz�snak, kedves Jada – ny�jtotta fel�m a kez�t. Tisztelettud�an kezet r�ztam vele, mire csak m�g jobban elmosolyodott.
- Ej, micsoda k�zfog�s! De ez nem is meglep� – mondta, majd le�lt egy m�sik sz�kre, s kiv�telesen komoly arcot v�gott. Nah�t, ilyet is tud?
- Rem�lem, meg�rted mi�rt k�rtem azt, hogy ne a Roxfort Expresszel gyere.
- Persze, emiatt ne f�jjon a feje – legyintettem.
- Remek. M�r csak azt nem �rtem, hogy a megbesz�lt az este 7 helyett, mi�rt f�l 10-kor toppant�l be.
- Nos, a sz�leim egy kicsit elh�zt�k az id�t a mugli buszokon – hajtottam le a fejem, s hegyesre reszelt, kem�ny k�rmeimmel a sz�k karf�j�t kopogtattam.
- A sz�leid? �r�l�k, hogy a Bartonfill h�zasp�rt a sz�leidnek tekinted.
- Hat �ves korom �ta �k nevelnek. Nekem m�r �k az �dessz�leim, m�g akkor is, ha csak �r�kbe fogadtak. De persze az igazi sz�leim is nagyon hi�nyoznak.
- Igen, sajn�latos eset, ami a sz�leiddel �s veled t�rt�nt – b�lintott a professzor.
- L�tom, j�l felk�sz�lt a professzor az �letrajzomb�l – mosolyodtam el.
- Szeretem megismerni azokat a tanul�kat, akiket k�s�bb veszek �t. R�ad�sul, ha olyan k�l�nlegesek, mint te – nevetett fel.
- Akkor gondolom tudja azt is mi�rt kellett �tj�nn�m ide.
- H�t – vakarta meg s�vegen kereszt�l a feje b�bj�t Dumbledore -, abban az �gyben kiss� zavart vagyok. Mondanak ezt is, azt is. A Beauxbatons viszont nem szeretne arr�l az incidensr�l t�bbet besz�lni. �k elk�nyvelt�k maguknak, hogy te tetted, s nem foglalkoznak t�bbet az �ggyel. Kir�gtak, k�sz, v�geztek veled. De a te vallom�sodat is hallottam, amit a Miniszt�riumban tett�l, s meg kell mondanom, hogy sokkal ink�bb hiszek neked, mint egy k�ls�s tan�nak, aki nem is l�tott mindent. Az�rt �r�l�k, hogy a Miniszt�rium titokban tartotta az �gyedet. Nem tett volna neked j�t.
- K�sz�n�m, uram. B�r annak idej�n a Durmstrang igazgat�ja, amikor m�g oda j�rtam, nem volt olyan bar�ts�gos, mint Maga, amikor megtudta, mi is vagyok...
- Te nem mi, hanem ki vagy. Te is ember vagy. Kicsit m�sabb, de ember.
Nem sz�ltam semmit, csak mosolyogtam. Ritk�n besz�lnek velem �gy az emberek, amikor megtudj�k, hogy �n egy... Mindegy, k�s�bb majd kider�l.
Dumbledore fel�llt, majd a tal�rja zseb�b�l kih�zott egy r�gi, elny�tt s�veget.
- Ezt, k�rlek, vedd fel.
- Mi�rt? - n�ztem bizalmatlanul a s�vegre. Igencsak tet�tany�nak n�zett ki.
- �gy megtudjuk, melyik h�zba fogsz beker�lni – mondta a professzor, majd a kezembe nyomta a s�veget, �s le�lt velem szembe.
Kiss� zavartan n�ztem hol a s�vegre, hol az igazgat�ra, de gy�z�tt a j�zan �sz, �s fejembe nyomta a gyan�s fejfed�t.
Azt�n hirtelen hangokat hallottam. Majdnem lefordultam a sz�kr�l, mikor a s�veg elkezdett besz�lni.
- Nah�t, nah�t, ilyet is ritk�n l�tok. Nem �tlagos. Nos, n�zz�k csak, n�zz�k csak. Eszes, nagyon eszes, de nem valami szorgalmas – mondta a s�veg. H�t, szorgalmas t�nyleg nem nagyon vagyok. - Ravasz. Igen, igen, ravasznak is ravasz, de a b�tors�ga mindenn�l nagyobb. Nem is csod�lom. B�tors�g kell ahhoz, hogy valaki �gy is felv�llalja mag�t. Igen, ez lesz a legmegfelel�bb. GRIFFEND�L!
- Nagyszer�, nagyszer� – tapsolt lelkesen Dumbledore, majd lekapta a fejemr�l a s�veget. - Akkor gyere is velem, megmutatom neked, hol fogsz aludni, meg a Griffend�l klubhelyis�g�t is.
- Professzor – sz�laltam f�lszegen.
- Tess�k? - k�rdezett sz�rakozottan az igazgat�.
- �hm... �hes vagyok.
- �, jaj, bocs�ss meg – mondta, majd p�lc�j�val az egyik asztalra hatalmas t�l szendvicset var�zsolt, meg egy nagy kupa italt. - A vacsor�nak m�r v�ge, sz�val, csak ezzel tudok szolg�lni. Am�g eszel, �n elszaladok, s �sszeverbuv�lom a j�v�beli oszt�lyt�rsaidat.
- Ok� – b�lintottam, s nekiestem az �telnek-italnak. H�sz perc alatt elfogyasztottam mindent. Mint egy �hez�, �gy kaptam ut�nuk. Igencsak k�l�nleges az �trendem, ezt meg kell vallanom.
M�r �ppen az utols� kortyokat ittam a kup�b�l, amikor Dumbledore �jra felt�nt.
- Nos, ezzel is megvagyunk – mondta, majd elt�ntette az ed�nyeket. - Citromport �dess�gnek?
- Tess�k? - n�ztem r� �rtetlenkedve, mik�zben felkaptam a kab�tomat.
- Citrompor. Nagyon finom.
- �hm... nem, k�sz�n�m.
- Ahogy akarod – mondta az igazgat�, majd kil�pt�nk a szob�b�l.
A nagyterem m�r s�t�tbe burkol�zott, csak n�hol pisl�kolt m�g egy-k�t szinte csonkig le�gett gyertya.
Gyorsan kimas�roztunk a teremb�l, majd fel a m�rv�nyl�pcs�n, folyos�kon kereszt�l-kasul, f�gg�ny�k�n �t, majd meg�rkezt�nk egy r�zsasz�n ruh�ba �lt�z�tt b�bi cethal k�pe el�.
- Jelsz�? - sz�lalt meg a n�vend�k b�lna. Kicsit meg�tk�zve n�ztem a festm�nyre. Besz�l� b�lna, aki r�ad�sul r�zsasz�nbe �lt�zik? Ki az a beteg �llat, aki ilyet fest?
- T�k�s derelye, kedves D�ma – mondta Dumbledore.
D�ma? Ja, ez egy n�! Hopp�.
- Ne felejtsd el a jelsz�t, mivel csak ezzel tudsz bel�pni – mondta a professzor, majd bem�szott a portr� m�g�tt felt�n� lyukon.
Megigaz�tottam magamon ruh�imat, majd �n is bem�sztam. Egy piros, kerek szob�ba ker�ltem, ahol k�l�nb�z� helyeken asztalok, sz�kek �s puffok kaptak helyet. B�r ezeknek egy r�sze most foglalt volt.
17-18 �ves fi�k �s l�nyok meredtek r�m k�v�ncsian.
- � az Dumbledore? - k�rdezte egy fekete, k�cos haj�, szem�veges fi� – � az, aki a lakoma k�zben �rkezett meg?
- Pontosan, Mr. Potter – mosolygott megint az igazgat�. - A neve Jada Cruor. Mint m�r mondtam, � az �j oszt�lyt�rsatok.
A di�kok v�gigm�rtek, n�h�nyan el�gedetlen�l h�mm�gtek. A l�nyok len�z�en ciccegtek, a fi�k meg �gy b�multak, hogy az m�r f�lelmetes volt. Legsz�vesebben beb�jtam volna Dumbledore h�ta m�g�.
- Nos, akkor �rezz�tek j�l magatokat – mondta az igazgat�, majd a portr� fel� indult. - �, miel�tt elfelejten�m, Jada, csak �gy tudtuk megoldani, hogy a szob�ban egyed�l leszel. R�ad�sul a fi�k mellett. Sajnos, a l�nyokn�l nincs t�bb szob�nk, plusz �gyat meg nem akartunk be�ll�tani, �gy is t�lzs�foltak. Sz�val, az egyik prefektusunk majd megmutatja, hol fogsz aludni – mondta, majd elt�nt a festm�ny m�g�tt. Reag�lni se volt id�m, m�ris ott �lltam a vizslat� a szemp�rok t�z�ben.
- �hm... hell� – k�sz�ntem. Nem kaptam v�laszt, csak n�ztek. Legink�bb a szememet. Nem, nem a szemembe, hanem a szememet. Az a pirosas sz�n val�sz�n�leg felkeltette az �rdekl�d�s�ket.
Kicsit �g� volt, hogy senki sem v�laszolt k�sz�n�semre. Egyik l�bamr�l a m�sikra �lltam, s nem tudtam mit k�ne tennem.
Azt�n egy fekete, hosszabb haj�, fekete szem�, mark�ns arc�, f�listen kin�zet� fi� sz�lalt meg.
- Lupin! Prefektus vagy. Mutasd meg... ���... iz�... neki a szob�j�t. �n le vagyok foglalva.
Igaz, ami igaz, t�nyleg le volt foglalva. Egy sz�ke liba �lt az �l�ben �s karmaival a fi� nyak�t karcolgatta. A t�bbi l�ny f�lt�kenyen n�zte a csajt.
- K�sz, feltal�lok egyed�l is, nem akarok zavarni – mondtam, s az ajt� fel� indultam. Majd megtorpantam. M�g egy ugyanolyan ajt� vir�tott a m�sik oldalon.
- Jobb – mondta egy barna haj� fi� a k�nyve m�g� b�jva.
- Aha, k�sz – mondtam, majd felszaladtam a szob�khoz.
Gyorsan megtal�ltam az �n szob�mat, mint ahogy sz�m�tottam is r�, a legutols� volt a folyos�n.
Berontottam, s magamra is z�rtam az ajt�t. Csomagjaim m�r a szoba k�zep�n v�rtak r�m, legal�bb azok ut�n nem kellett rohang�lnom. Fels�hajtottam, majd az egyik �gyra vetettem magam, s behunytam a szemeim. Eddig minden j�l ment. Eddig...
V�g�l ruh�stul elaludtam.
�gy �rkeztem meg a Roxfortba.