Az el�bb m�g a gyeng�lked�n nyomtam az �gyat, most meg m�r �jb�l a tanteremben �l�k. Szinte �szre se vettem �s Madam Pomfrey m�ris teljesen eg�szs�gesnek nyilv�n�tott. Az�rt nem volt egy le�ny�lom az a k�toldali t�d�gyuszi.
Azt nem tudom, hogy az oszt�lyt�rsaim mennyire �r�ltek, hogy �jb�l k�zt�k vagyok, de nem adtak hangot nemtetsz�s�knek. A legt�bben csak leveg�nek n�ztek. Ez m�g mindig jobb, minthogy el�tkozzanak vagy megal�zzanak. A mardek�rosok viszont igenis kimondt�k, hogy sokkal jobban �r�ltek volna annak, ha feldobom a talpam. Megszoktam, nem is foglalkoztam vel�k. Ha nekik ez j�lesik, csak csin�lj�k. Biztos nagyon unatkozhatnak.
Ja, egy�bk�nt a Mardek�rr�l jut eszembe. �n mentem a gyeng�lked�r�l, Piton meg j�tt. Egym�s kez�be adtuk a kilincset.
Borzalmasan n�zett ki. Akkora kel�sek �ktelenkedtek rajta, mint egy-egy k�zepes m�ret� dinnye. R�ad�sul folyton valami l�ktetett benn�k. Undor�t�. De azt tegy�k hozz�, hogy meg�rdemelte. Ezt meg kell k�sz�nn�m Siriusnak.
Febru�r 14.-e volt. Valentin-nap. Gyomrot kavar� �nnep. Ki nem �llhatom. Mindenhol r�zsasz�n kis sz�vecsk�k, meg r�zs�k, konfettik tonnasz�mra.
De nem csak emiatt volt izgatott a Roxfort. Hogy, hogy nem, most j�tt el a kviddics-d�nt�nk. �ltal�ban tavasszal szokott lenni, szombati napon, most m�gis hamarabb rendezt�k meg, r�ad�sul h�tk�znap d�lut�n.
Er�sen gondolkoztam azon, hogy lemenjek-e. K�v�ncsi voltam Sirius j�t�k�ra �s � is nem egyszer k�rte, hogy menjek, n�zzem meg az utols� meccs�ket. Azt�n m�gis beleegyeztem.
Sz�val, a Roxfort �sszes tanul�ja egy emberk�nt izgult �s „�nnepelt”. Mindenki vih�ncolt, s a kapott aj�nd�kokat n�zegette. M�r ha kapott. Sirius annyit, hogy el sem b�rta cipelni �ket. M�zs�s s�ly nehezedett r�. H�t, nem k�nny� az iskola legn�pszer�bb fi�j�nak lenni.
�n meg eg�sz nap morcosan r�ttam a folyos�kat, s a tan�roknak is visszabesz�ltem. McGalagony hitetlenkedve hallgatta szavaimat, amikor megmondtam neki, hogy marha magasr�l leszarom, hogy egy sz�kb�l nem tudok nyulat var�zsolni. Nem vagyok egy kicseszett Copperfield. Ezt is hozz�tettem. El�sz�r csak t�togott, mint a partra vetett hal, majd levont 20 pontot. Sajn�lom, de ezt hozza ki bel�lem a Valentin-nap.
Azt�n �gy d�nt�ttem, az eb�dsz�netet ink�bb a csillagvizsg�l� tetej�n t�lt�m. Kiszell�ztetem a fejem, s megpr�b�lok lenyugodni. Ut�lom a vihog� kis csajokat, ahogy egym�snak mutogatj�k a giccses, r�zsasz�n� vackaikat.
M�r vagy 20 perce a tet�n �lltam, s �lveztem, ahogy a cs�p�s sz�l f�jja a k�penyemet, meg a hajamat, amikor kiny�lt a h�tam m�g�tt az ajt�. El�sz�r �gy voltam vele, hogy b�rki is az, leord�tom a fej�t. De azt�n meggondoltam magam Sirius l�tt�n.
- M�r kerestelek a k�nyvt�rban.
- Mint l�tod, itt vagyok – mondtam kicsit nyersen.
- Mi bajod? - l�pett mell�m, s mutat�ujj�t v�gigh�zta az arcom vonal�n.
- Semmi. Csak egy kicsit rossz kedvem van.
- Ja, azt �szrevettem. Majdnem lefordultam a sz�kr�l a meglepet�st�l, amikor beolvast�l az �reg Minerv�nak.
- Tal�n egy kicsit durva voltam – gondoltam vissza az �tv�ltoztat�stan �r�ra.
- Jut eszembe. Mivel ma Valentin-nap van, hoztam neked egy kis meglepet�st.
A szem�be n�ztem. El�g ronda lehetett a tekintetem, mert nyelt egy hatalmasat.
- L�tod, pont ez az �n bajom. Ut�lom ezt a... hm... ezt az �nnepet – fr�csk�ltem undorodva az utols� sz�t.
- �h�! Sz�val ez�rt vagy ma ilyen harap�s kedvedben.
- Ja – b�lintottam.
- Nem baj. Att�l t�lem m�g megkapod az aj�nd�kot – mondta, s kih�zott a zseb�b�l egy apr�cska h�vir�got. - Az els�k k�z�l az egyik. Ma reggel tal�ltam, amikor j�tt�nk vissza gy�gyn�v�nytanr�l. Persze a legt�bb l�ny azt hitte, neki fogom odaadni.
Kicsit led�bbentem. Ok�, ki nem �llhatom a Valentin-napot, de ez az�rt kedves gesztus t�le. Egy picike kis vir�g, s tal�n t�bbet �rt, mint az �sszes vil�g�t�, rezg�, dalol� bizbaz egy�ttv�ve.
- �, ez kedves t�led – mondtam �s elsz�llt a mai napi haragom. Elvettem t�le a vir�got, s megszagoltam. Kellemese illata volt.
- De �n... - kezdtem volna, de tenyer�t a sz�mra nyomta.
- Nem baj, ha nem adsz aj�nd�kot. Nekem annyi el�g, ha l�tom a szemedben, hogy �r�met okoztam.
- H�t, az okozt�l – mondtam, mikor elvette kez�t.
H�lak�ppen megragadtam a k�penye gall�rj�t, magamhoz r�ntottam, majd sz�mat az ajkaira tapasztottam, s a hideg, febru�ri sz�lr�l is megfeledkezt�nk.


D�lut�n le sem lehetett l�ni a di�kokat, annyira izgultak a meccs miatt. A tan�rok is �gy d�nt�ttek, hogy az utols� �r�kat elhalasztj�k, s egy �r�n bel�l elkezdik a meccset. A legt�bben felrohantak a szob�ikba, s a Griffend�l vagy a Holl�h�t sz�neibe �lt�ztek be. Focidrukkerekk� v�ltozott mindenki. Jesszus, �n vagyok itt az egyetlen �pesz� ember?!
�n m�r j� el�re lefoglaltam magamnak egy t�k�letes helyet, s izgatottan v�rtam a meccs kezdet�t. M�g egyetlen roxforti kviddics-m�rk�z�st sem l�ttam. De ez szerintem nem is meglep�.
N�h�ny oszt�lyt�rsam �gy meglep�d�tt, hogy �n is lent vagyok, hogy nem is n�ztek el�re �s egyszer�en �testek a sorokon. Pancserek.
M�r kezdtem f�zni, amikor v�gre felrep�lt a 14 j�t�kos. K�r�l�ttem mindenki vad ord�toz�sban t�rt ki. Ezek t�nyleg nem norm�lisak.
Madam Hooch feldobta a kvaffot, s kezdet�t vette a meccs. Na, ezen a ponton �n sem tudtam uralkodni magamon, s �llva n�ztem a j�t�kot.
A Holl�h�t csapattagjai kem�ny ellenf�lnek bizonyultak, de az�rt mi sem panaszkodhattunk. Sirius igen �gyes hajt�nak bizonyult, h�rom g�lt is bedobott egym�s ut�n. Persze, ilyenkor a l�nyok skand�lt�k a nev�t. A griffend�les szurkol�t�bor hull�mzott, tapsolt, ord�tott, sz�val, �gy �reztem magam, mint, aki egy csom� idegbeteggel van �sszez�rva.
A cikesz sok�ig nem ker�lt el�, pedig a k�t fog� folyamatosan azt kutatta.
Mi vett�k �t a vezet�st, b� 30 ponttal, amikor Siriust igen cs�ny�n eltal�lta az egyik gurk�. Ha j�l l�ttam, gyomorsz�jon kapta. �klendezve ereszkedett f�ldre, s Madam Hooch b�ntet�t �t�lt. Persze ez is bement, a holl�h�tasok viszont ink�bb k�r�rvend�en vigyorogtak a szenved� Siriuson, s nem foglalkoztak a bekapott g�llal.
Sirius viszont engem keresett a tekintet�vel, majd mikor megtal�lt, r�m mutatott, s elt�totta a sz�j�t. Nem nagyon �rtettem mi�rt mutogat r�m. Rosszul van vagy mi? Esetleg mondani akar valamit? Azt�n azt vettem �szre, hogy Potter teljes sebess�ggel k�zeledik fel�m. Csak annyi id�m maradt, hogy balra ford�tsam a fejem. F�lem mellett ott lebegett a cikesz. P�r m�sodpercen bel�l egy piros �s egy k�k tal�r h�zott el a fejemt�l �gy egy m�terre, majd a mellettem �l�k eszeveszett�l felord�tottak. Azt hiszem a piros nyert. �n meg pr�b�ltam �sszeszedni magam. Potter �s Harwell (a holl�h�tas fog�) akkora szelet kavart k�r�l�ttem, hogy majdnem leestem a padr�l. K�sz sz�pen, j�l esett.
Azt�n egyre nagyobb lett az ordib�l�s, s Potter �s a csapatt�rsai m�r Dumbledore el�tt �lltak, kez�kben a kup�val. Szinte minden griffend�les k�r�l�tt�k ugr�lt, nevetett vagy �ppen, mint McGalagony, s�rt.
A holl�h�tasok cs�ggedt fejjel bandukoltak vissza a kast�lyba, �n meg a lel�t�n �llva n�ztem mosolyogva tov�bbra is a gy�ztes csapatot. Jobbnak l�ttam nem odamenni. Ki tudja, mi lett volna. V�g�l megint �sszetal�lkozott a pillant�som Sirius�val. Hangtalanul form�lta a szavakat, hogy egy �ra m�lva a k�nyvt�rban. Alig �szrevehet�en biccentettem, s bes�t�ltam az �p�letbe. M�g messzire elhozta a sz�l a �nnepl�k ordib�l�s�t.


Gyorsan megvacsor�ztam, majd a k�nyvt�r fel� indultam. K�zben azon gondolkodtam, hogy valamivel meg k�ne lepnem Siriust. Egyr�szt az�rt, mert nyertek, m�sr�szt meg az�rt, mert � is adott nekem aj�nd�kot. De m�gis mit adjak? Mi tetszene neki?
Azt�n lepillantottam a kezemre. A gy�r�! Ap�m eml�ke. Nehezen szakadtam volna el t�le, de mi�rt is ne? Legnagyobb kincsem, �n m�gis nekiadom. Tal�n ennyib�l is r�j�n, hogy m�r teljes m�rt�kig megb�zom benne.
Meg�lltam egy kietlen folyos�n, leh�ztam ujjamr�l a gy�r�t, s vizsg�lni kezdtem. Igen, ez j� lesz. Bocs�ss meg, Apa. Rem�lem meg�rted.
Cs�kot nyomtam az ez�st �kszerre, s kezembe z�rtam. �szre se vettem, hogy mosolyogva teszem meg az utat a k�nyvt�rig.
Mikor oda�rtem, vettem egy m�ly leveg�t, majd bel�ptem. Madam Cvikker h�zon, jobban mondva, k�nyvt�ron k�v�l tart�zkodott. Egy pisszen�st sem lehetett hallani. Egyed�l voltam. Mint mindig.
Azt�n egy tompa puffan�s. Egy k�nyv bukfencezett le az egyik polcr�l, val�sz�n�leg nem a gravit�ci� j�t�kony hat�s�nak k�vetkezt�ben. Igen, tanultam fizik�t.
Gyors l�ptekkel indultam el a sorok k�z�tt, s kerestem azt, aki r�m v�rt. M�r alig v�rtam, hogy mit fog hozz� sz�lni, ha a kez�be nyomom a leg�rt�kesebb t�rgyat, ami az �letem r�sz�t k�pezi. Biztos meg fog lep�dni.
Mikor v�gre megtal�ltam a k�nyvt�r v�g�ben, led�bbentem. Olyan �rz�sem volt, mintha kimondtak volna r�m egy s�b�lv�ny-�tkot.
Sirius ott �llt a k�nyvek mellett, egyetlen egy fek�dt a l�bai el�tt, ami puffant. Nem vett �szre, h�ttal nekem �llt. De nem volt egyed�l. V�r�sre festett k�rm�k, ahhoz tartoz� kezek, s egy sz�ke hajkorona.
Vadul cs�kol�ztak. Megremegett a kezem, s ujjaim k�z�l kics�szott a gy�r�. Nagyot koppant a fapadl�n. Mintha �gy�t s�t�ttek volna el mellettem. Visszhangzott az �res koppan�s a sz�vemben.
Mindketten felkapt�k a fej�ket, s r�m meredtek. Karen volt az. M�r megint Karen.
Sirius r�m�lten n�zett r�m, s ler�zta az �t �t�lel� karokat.
- Te mit keresel itt, flepnis? - n�zett r�m Karen – H�zz innen, nem l�tod, hogy zavarsz?
- Fogd be a sz�d! - d�rrent a sz�ke haj� l�nyra Sirius – Mi a francnak kellett r�m m�sznod?!
Behunytam a szemeim. Nem akartam l�tni �ket. M�r megint f�jt. Megint egyed�l. Ez rosszabb volt m�g az al�z�sokn�l is.
Mi�rt? Mi�rt teszed ezt velem? Mi�rt mondtad, hogy kellek neked, ha most m�st �lelsz?
Kinyitottam a szemeim, s szembe n�ztem vel�k. Szemem sz�raz volt, pedig torkomat egyre jobban marta az a kis gomb�c. Egy m�sodpercig csak n�ztem �ket. N�ztem Sirius r�m�lt �s esdekl� tekintet�t �s n�ztem Karent, aki len�z�en pillantott r�m, s t�relmetlen�l v�rta a folytat�st.
V�g�l nem sz�ltam hozz�juk, csak h�tat ford�tottam nekik, s kisiettem a k�nyvt�rb�l.
- Enna! - hallottam m�g Sirius hangj�t ut�nam sz�llni.
Nem l�ttam, nem hallottam, nem besz�ltem. Mint a h�rom majom. Vakon �s s�keten s�t�ltam a folyos�kon. Egyetlen k�p lebegett a szemem el�tt. Nem akarom l�tni!
Apa! Mi�rt nem vagy itt velem ilyenkor? Otthagytam a gy�r�met. Nem tudtam visszamenni �rte. Nem akartam �ket ott l�tni megint. Ez jobban f�jt, mint eddig b�rmi.
Letelepedtem az egyik fal t�v�be. T�rdeimet felh�ztam, s �tkaroltam magam. Nem s�rok. Nem s�rhatok. Er�s vagyok. Senki sem t�rhet �ssze. Senki.
De kit �rdekel, ha s�rok vagy sem? Hisz �gysem l�tj�k, �gysem �rdekel senkit sem.
M�r megint f�j. Mi�rt nem lehetek boldog, mi�rt kell b�ntaniuk? Naiv voltam. Hogy hihettem neki?! Hagyjatok egyed�l!
Ne! Nem akarok egyed�l lenni!
Apa! Gyere �rtem! Apa!
Remegett a kezem, ahogy �leltem magam.
�sszez�ztak. Szil�nkok. Ragaszd �ssze! Nem engedheted meg, hogy f�jjon! Ragaszd �ssze!
Senkiben sem lehet b�zni. Csak b�ntanak. Hideg a sz�vemben. Mi ez?
Nem akarok �rezni, pedig szinte �sszepr�sel a f�jdalom.
Ne �rezz! Ne �rezd a f�jdalmat!
Csak egy r�pke �lom volt. Mag�nyra vagy k�rhoztatva.
Nem b�zhatsz, ne legyenek �lmaid arr�l, hogy valaha is boldog lehetsz! Senki sem szeret t�ged!
Csak �tg�zolnak rajtam, csak arra vagyok j�, hogy f�jdalmat okozzanak. Megint megtett�k.
Ne �rezz!
De �rzek! �s nagyon f�j. Szenvedek! Mi�rt?! Nem akarom ezt a k�nt! Csak �t akarom! De t�ls�gosan f�j, ahhoz, hogy elfelejtsem. Mi�rt tette ezt?
Ne �rezz! Fojtsd el! Fojtsd el! Ne �rezz semmit!
Nem akarok �rezni...
Egyed�l. Megint �s mind�r�kk� egyed�l.
APA!!!