- Az apám – ismételte elcsukló hangon Draco.

Zambini simogató jobbja megállt egy pillanatra, lángokban álló tekintetét Dracora függesztve. Lassan felegyenesedett és egy utolsó pillantást vetett elhunyt feleségére. Mikor teljesen szembefordult Dracoval, kitörölte a halovány könnyeket a szeméből. Arca és lélektükrei nem tükröztek sem dühösséget, sem idegességet. Sötétzöld íriszeiből csupán a mérhetetlen fájdalmat lehetett észlelni. Egy ideig szótlanul állt, felesége gyilkosának fiával. Nem szólt, nem is sírt csupán, kótyagos, üres tekintettel meredt a vele szemben álló varázslóra, s a mellette pityergő lányra.
Időközben a hold is megjelent a sötét bársonytakarón, kísérői a csillagok, mint apró gombostűk ékesítették a fényes leplet.
A harc egyre inkább csitult, valószínűleg a fehér mágusok győzhettek, hisz sötét alakulatokat lehetett látni, amint a bírtok kapuja felé futottak.
Ron és Harry Ginnyt cipelték, akinek a bokája körübelül kétszázhúsz fokos fordulatot tett és bár feltételezhető, hogy használtak rá bűbájt, mégsem tudott ráállni.
Mikor felértek a gyászolókhoz mindhármuknak elállt a lélegzete. Ginnyn pillanatok alatt átfutott egy kétségbeesett hisztéria roham, melynek következtében kitartó sírásba kezdett.
- Mi… mi történt? – találta meg elsőként hangját Harry.

Senkinek nem volt ereje válaszolni, tekintetük egységesen Blaise-re szegeződött, aki még mindig egy helyben állt. Lassan szedte össze magát és vörös szemeit ismét Dracora emelte, aki némán, enyhe bűntudattal fürkészte barátja arcát.

Harry és Ron úgy gondolták, jobb, ha kettesben hagyják a mardekárosokat, ezért kisebb erőfeszítések árán elhúzták Hermionet, és felsiettek kastélyba, karjukban a legifjabb Weasley-vel.

****

A halálfalók támadása óta két hónap telt el. Aznap délután, mikor Luna elhunyt a két fiú hosszasan beszélgetett, még úgy is, hogy Blaise több szótagból álló sértéseket vágott Draco fejéhez. Az ifjú Malfoy tűrte a vádakat és egyátalán nem haragudott barátjára. Megértette őt.

A hajdani Mrs.Zambinit a családi sírkertbe temették.

Draco hangulatára rányomta bélyegét a bűntudat, melyet teljesen jogtalanul birtokolt. Hermione nem egyszer vigasztalta azzal a szőkeséget, hogy nem tehet róla, a fiú mégis legalább úgy szenvedett, mint Zambini.
S ezt, csak egy módon lehetett kiküszöbölni, így mikor mindkét fiú a parkban tartózkodott, a szőkeség lépésre szánta magát.

- Gyerünk Blaise, üss meg! – kiáltotta a fiúnak, aki megint el kezdte Draco ostorozását.

A varázslónak nem kellett kétszer mondani, nekiesett Malfoynak aki kifogástalanul, ellenállás nélkül tűrte egy szomorú özvegy ökölbe öntött fájdalmát.
S mióta összeverekedtek, Dracóba visszatért az élet, ám újbóli csapásként érte a tény, miszerint apja Hermionét akarta megölni.
Ez mindenképpen bosszút kívánt, így újult erővel meggyűlölve apját, összefogott Blaise-zel.
A duóhoz csatlakozott Harry is, aki második legnagyobb ellenségét Lucius Malfoyban találta meg.
A halálfalók „alvezérének” volt oka aggódni, hisz a Roxfort három talán legjobb képességű férfija vadászott rá…
Az ifjú Potter, levelet kapott a Rendtől, miszerint aurorokat küldenek az iskolába. A fiú értesítette Dumbledore professzort, aki engedélyezte Harryéknek, hogy a Roxfortban gyakoroljanak.
A három fiú, valamint Ron, Hermione, Ginny és Neville szorgosan gyakoroltak, és ahogy a hetek teltek, egyre inkább mélyebbre jutottak a mágia magas iskolájában. Főként Harrynek és Draconak mentek az ártások, ám Blaise is napról-napra fejlődött. Mint kiderült, a Zambini csemete nem tehetség, hanem szorgalom hiányban szenvedett iskolai évei során, így az új bűbájok elsajátítása nem esett nehezére.
Lupin vezetésével, Hermione és Blaise animágiát is tanult, melynek következtében a lány oroszlán, a fiú pedig szarvas alakot tudott felölteni. Neville segített Bimba professzornak, a különböző növényi főzetek elkészítésében. A Weasley testvérek pedig a primitív, ám mégis nagyon hatékony varázslatokat gyakorolták. Ebben segítségükre sietett George és Fred is, akik meg voltak győződve arról, hogy a halálfalók nem számítanak egyszerű rontásokra, ezért ezek elsajátítása hasznos lehet. Sok-sok auror tevékenykedett a „gyerekek” körül.
Ahogy múlt az idő egy nagyobb csapat ex- griffendéles lepte meg a felkészülőket. Köztük volt: Jake, Seamus, Dean, Parvati, a Creevey- fivérek, Oliver Wood és Percy Weasley. A tanárok, aurorok és Dracoék is egyre fesztelenebb hangulatban vágtak neki a felkészüléseknek.
Sem Voldemort, sem csatlósai nem lehettek felkészülve, ekkora szorgalomra és buzgóságra…

****

- Draco, szerinted Blaise szembe tud nézni az apáddal? – kérdezte Hermione, a tóparton ülve.
- Hidd el, van benne annyi, hogy bosszút áll Lunáért. Rengeteget készült és nem hagyja, hogy ennyi tudás kárba menjen. Plusz ott leszünk mi is.
- Tudom, hogy felkészült, de vajon a lelki sérelmek ellen is tud védekezni?
- Mire gondolsz?
- Blaise, teljesen összetört, valljuk be őszintén az idegei sincsenek rendben, gyakran gurul méregbe. Nem stabil lelkileg! Apád pedig nem ostoba! Tudja, hogy ha máshogy nem is, de Luna felemlegetésével, tört döfhet belé.
- Igazad van. Valahogy fel kéne javítani a lelki egyensúlyát is. Nem csak fizikailag kell erősnek lennie…
- Szervezzünk be neki valakit. Aki lehiggasztaja vagy legalább ráncba szedi.
- Azt hiszem, tudom, hogy ki lesz erre a legmegfelelőbb – mondta Draco és a következő pillanatban csókot lehelt Hermione ajkaira és elsietett.

*

Draco sebesen haladt egészen az utca végén álló takaros házig. Sóhajtott egy nagyot, majd becsengetett.
- Jó napot! – köszönt a középkorú asszony és várakozóan a fiúra nézett
- Jó napot! – hajtott fejet a fiú – Draco Malfoy vagyok, a lánya volt évfolyam társa.
- Egy barát – mosolyodott el és betessékelte Dracot a nappaliba.
- De biztos, hogy nem zavarok?
- Dehogyis kedveském, gyere beljebb nyugodtan. Kérsz valamit inni? Limonádé, kávé?
- Azonnal hozom – mosolygott a nő és kisietett a nappaliból.
Míg a hölgy távol volt, Draco körbejáratta szemeit a szobán. Az egyszerű berendezés és világosság kölcsönzött otthonosságot a helységnek. Az ablak melletti portrén felismerte ükanyját, aki ugyanolyan formában volt jelen ebben a házban, mint a Malfoy-kúrián. A ház asszonya hamarosan visszatipegett a fiúhoz, kezében egy tálcával.
- Nos fiacskám, mi járatban errefelé?
- A lányához jöttem. Beszélnem kell vele. Sürgős!
- Ki akar velem beszélni? – kérdezte a lépcsőről lesétáló Liana Black.