Hermione a folyos�kat r�tta, mikor elhaladt egy csapat mardek�ros l�ny mellett. Sejtette, hogy Pansy nem hagyja sz� n�lk�l jelenl�t�t, �gy nem is csal�dott, mikor az ifj� Parkinson- l�ny rik�csol� hangon r�kezdte.
- Csajok, n�zz�tek, itt van a mocskos s�rv�r�, aki egy ideig Draco ut�n futkosott.
Erre az �sszes z�ld-ez�st l�ny vihogni kezdett.
- T�nyleg Parkinson �gy �r�l�k, hogy �sszefutottunk, mert m�r r�g�ta szeretn�k k�rdezni t�led valamit. – kezdte majd a lehet� leglesajn�l�bban v�gig m�rte �vfolyamt�rs�t - Sz�val arra lenn�k k�v�ncsi, hogy milyen ront�st sz�rt�l Dracora, melynek k�sz�nhet�en ism�t a magad fajta… �hm… l�nyokkal van egy�tt?
- N�zd m�r, a s�rv�r� nem tud vesz�teni.
- Nem err�l van sz�, hisz tudom, hogy Draco engem szeret, �s hogy minden ront�s felbomlik el�bb-ut�bb, csup�n �rdekelne a var�zsige. – mondta cseveg� hangnemben a griffend�les.
- Idefigyelj Granger, neked semmi jogod hozz�, hogy s�rtegess.
- Jaj ne haragudj, - mondta sz�npadiasan Hermione – nem tudtam, hogy az igazs�g ennyire f�jdalmasan �rint t�ged. Legk�zelebb lev�lben k�ld�m el neked a val�s�got, hogy miut�n sz�tt�pted, elhihesd egy pillanatra, hogy gy�zt�l.
- Na j� Granger, takarodj innen!
- M�r itt sem vagyok - fejezte be a l�ny �s tov�bbindult a folyos�n.
Furcsa volt ez a szerepcsere, hisz a mardek�rosok nem szoktak hozz� ahhoz, hogy Hermione ennyi g�nnyal �s megvet�ssel besz�ljen hozz�juk.

Hi�ba akit megfosztanak a szerelm�t�l…

****

Hermione bement a nagyterembe �s le�lt az asztalukhoz, ahol m�r csak Draco �tkezett. �gy l�tszik mi�ta a t�bbiek is szembes�ltek r�gi �nj�vel, nagy �vben elker�lt�k �t.
- Malfoy. – biccentett kim�rten a l�ny.
- � Granger, micsoda �r�m. – fintorgott a sz�kes�g.
- Ne agg�dj �n is rosszul, vagyok t�led! – villantott egy vigyort a l�ny, majd filmbeill�en sz�thajtotta �js�gj�t, mely szerencs�j�re kitakarta a szemben �l� Malfoy eg�sz�t.
- Igaz�n �s mi�rt?
- Sz�nalmas vagy. Nem tudsz v�dekezni egy ostoba, tehets�gtelen boszork�ny var�zslat�val szemben. Azt hangoztatod, hogy ut�lsz, mik�zben j�l tudjuk, hogy ez nem �gy van.
- Mondd Granger te mir�l besz�lsz? Sok rajong�m volt eddig is, de azt sosem gondoltam, hogy majd pont a „nagy” Hermione Granger fog csatlakozni hozz�juk.
A l�ny fel�llt majd eg�szen k�zel mer�szkedett ajk�val a fi� sz�j�hoz.
- �n kedvesem arr�l besz�lek, hogy k�t napja m�g egy�tt aludtunk, miut�n egy�tt voltunk.
Draco nem felelt, egy ideig habozott majd kez�t Hermione arc�ra tette �s m�r meg cs�kolta volna, de Hermione elh�zta az arc�t…
- Sajn�lom Draco, de te Pansyval j�rsz - mosolygott a l�ny �s Drac�t fak�pn�l hagyva, elhagyta a termet.
A fi� egy ideig meredten b�mult a t�voz� griffend�les ut�n. P�r pillanatra bevillant el�tte egy k�p: saj�t mag�t l�tta, amint egy hossz�, g�nd�r haj� boszork�t b�jtat ki a pul�ver�b�l. �m miel�tt a l�ny ut�n ment volna, t�vozott az eml�kk�p.
Hermione nem szokott, �gy viselkedni az emberekkel, de nagyon maga alatt volt, �s �gy d�nt�tt, hogy ahelyett hogy mag�ba zuhan ink�bb p�kerarccal, visszav�g a mardek�rosoknak. Ehhez pedig, k�ts�gtelen�l nagyon �rtett.
Term�szetesen �rz�sei semmit nem v�ltoztak Drac�t illet�en, de igyekezte visszafogni mag�t. Elhat�rozta, hogy kider�ti mi t�rt�nt egykori szerelm�vel.
M�r k�szen is �llt terve egyik r�sze, csup�n a kivitelez�sen kellett m�g gondolkodnia.

****

Gy�ny�r� tavaszi napra �bredtek a Roxfort lak�i. Hermione viszonylag boldogan ment le a l�pcs�n, eg�szen addig, am�g neki�tk�z�tt valakinek.

- � Granger nem tudsz vigy�zni?
Hermione fel�llt �s tov�bbment egyetlen sz� n�lk�l. Sietett hisz el kellett int�znie valamit, tal�lkozott Ginnyvel, aki seg�tett neki Pansy kihallgat�s�ban
- Szia Ginny!- k�sz�nt az id�sebb boszorka �s egy puszit nyomott bar�tn�je arc�ra
- Szia Hermione! Mehet�nk?
- Persze.
- Elhoztad a sz�rumot?
- Itt van - mondta a l�ny �s el�kapott egy kis �vegcs�t. – M�g szerencse, hogy annak idej�n nem kellett leadnunk Pitonnak – vigyorodott el a boszorka.
- �s Blaise?
- � majd a nagyteremben v�r minket.
- Rendben!
A k�t l�ny elindult a nagyterem fel�, �m m�g az ajt�ban elv�lltak, �s Ginny egyb�l a Mardek�r asztal�hoz indult.
- Pansy, besz�lhetn�k veled?
- Weasley?- k�rdezte Parkinson enyhe g�nnyal hangj�ban
- L�gyszi…
- J� - mondta a l�ny �s Ginnyvel az oldal�n kisietett a teremb�l
Ekkor Blaise oda�lt a meg�resedett helyre �s elterel� cseveg�sbe kezdett az otthagyott l�nyokkal. A fi�, h�d�t� csevelybe bonyol�dott egyik�kkel, mikor meg�rkezett a m�sik oroszl�nos.
- Blaise velem tudn�l j�nni? – mosolygott.
- Granger? Te mit k�pzelsz magadr�l? T�n�s az asztalunkt�l.- h�borgott az egyik l�ny, forradalmat kirobbantva.
- Ja, h�zz innen s�rv�r�! Az �sszes Mardek�ros kell neked?
- T�ged senki nem k�rdezett, Blaise k�rlek – nyafogott a l�ny �s sz�j�t provok�ci�s c�lb�l v�gig h�zta a mardek�ros fi� f�l�n�l.
A „cs�b�t�” �s a t�bbi boszork�ny m�r vagy �t perce veszekedtek, mikor Ginny l�ba megjelent az ajt�ban, jelezve, hogy m�r nem tudja sok�ig visszatartani Parkinsont. Blaise l�tta ezt, �s megl�kve griffend�lest, �szt�n�zte �t az intenz�vebb balh�ra, �s am�g � a t�bbiekkel vitatkozott, addig Blaise felt�n�s n�lk�l bele tudta cseppenteni a sz�rumot Pansy pohar�ba.
- Gyere Hermione menj�nk - mondta Zambini, jelezve, hogy sikerrel j�rt.
Enn�l jobban nem is id�z�thettek volna, hisz szinte m�sodpercre pontosan akkor �rkezett vissza Pansy. K�ts�g k�v�l remek terv volt, m�r csak a hat�st kellett kiv�rni.
A tri� le�lt egy l�pcs�fordul�ra, ahol bev�rt�k �t �s csatl�sait. A l�nyok alig t�z perc ut�n meg is �rkeztek, Hermion��k nagy �r�m�re.
- Granger m�r megint itt vagy?
- Parkinson, eml�kszel m�g a m�ltkori besz�lget�s�nkre?
- Valami r�mlik - fintorgott a l�ny.
- �s arra is eml�kszel, hogy mit k�rdeztem akkor?
- Igen
- Nagyszer�, akkor most mondd el sz�pen, mit csin�lt�l Dracoval?
A Parkinson- csemet�n l�tszott, hogy majd megfesz�l, �gy er�lk�dik, de hi�ba igazat kellett mondania.
- El�g �sszetett var�zslatot hajtottam v�gre.
- Pontosabban?
- H�t… R�mondtam egy ig�t, melynek seg�ts�g�vel huzamosabb ideig megut�lja azt, akit a vil�gon legjobban szeret, adtam neki gy�l�let-sz�rumot a te neveddel ell�tva. �s ap�mt�l kaptam egy lev�dett p�lc�t, amivel kezdetben r�mondtam az Imperius-�tkot.
- Nagyszer� Parkinson! Tudtam, hogy r�m ostoba vagy, de hogy m�g sz�nalmas is legy�l. Sok ez egy kicsit egyszerre nem? – al�zta Hermione a h�pog� l�nyt - �s m�gis mik az ellenszerek?
- A var�zsig�t, csakis akkor lehet feloldani, ha az illet�, akire kimondt�k, maximum �t nappal a ront�s ut�n megcs�kolja kedves�t, �s bevallja neki szerelm�t, mindenf�le r�vezet�s �s manipul�ci� n�lk�l. A gy�l�let sz�rumot fokozatosan adagolom neki, �m ha az elfogy, akkor megsz�nik a hat�s.
- Mikor szoktad neki adagolni a sz�rumot?
- Minden reggel, a te�j�ba teszem.
- �s van m�g f�zeted?
- Nincs.
- Rendben, k�sz�nj�k Parkinson. – mondta a boszorka, �s megveregette az ellenz�ki l�ny v�ll�t.
- Ezt m�g megb�nod Granger. – sziszegte a kihallgatott.
Hermione csak mosolygott ezen, �s a mardek�ros csajokat h�trahagyva kis�t�ltak Ginnyvel �s Blaise-vel.
- K�sz�n�k mindent!– ujjongott az id�sebb griffend�les, mik�zben bar�taival kedvenc hely�k-fel� tartottak.
- Nincs mit !- felelt�k egyszerre.
- �s mihez kezdesz most? Ma m�g meg kell cs�kolnia - vetette fel Ginny.
- Nem tudom. Szerintem �nsz�nt�b�l nem fog a nyakamba ugrani.
- Tal�n, besz�lhetn�k vele. Mintha fogad�s lenne.
- Ez j� �tlet.
- Nem, ez nem j�, eml�kezzetek mit mondott Parkinson, csak akkor hat, ha �nsz�nt�b�l teszi.
- Igaz, na l�nyok sok szerencs�t! – pattant fel Blaise - Lun�val k�t �r�ja nem besz�ltem m�r - vigyorgott Zambini �s visszas�t�lt a kast�lyhoz.
- M�g egyszer k�szi.
- Sziasztok.
A k�t l�ny lehuppant a f�be �s hosszas tan�cskoz�sba kezdtek. Felmer�lt rengeteg �tlet, �m a v�g�n mindegyiket elvetett�k. V�g�lis ugyanarra hagyatkoztak, ami term�szetes �ton is egym�sba gabaly�totta �ket.
Hermione �s Ginny visszamentek a kast�lyba, ahol is elv�ltak �tjaik. Az id�sebb boszork�ny bes�t�lt a klubhelyis�gbe, �s r�gt�n Dracoval tal�lta szemben mag�t. A sz�ke fi� a nappaliban pihent, �s amikor a l�ny bel�pett egy sz�ra sem m�ltatta �t.
A boszorka sz�tlanul lehuppant egy fotelba �s beleolvasott az asztalon pihen� Reggeli Pr�f�t�ba.
A hallgat�s kezdett k�noss� v�lni, ezt Draco is �rezte �s besz�lgetni, vagyis sz�mon k�rni pr�b�lt.
- Granger, mi volt az reggel?
- Mire gondolsz Malfoy?
- H�t majdnem megcs�kolt�l.
- �n? Biztos nem…
- Dehogynem,
- Nem cs�koltalak volna meg, az fix. - g�nyol�dott Granger.
- Persze.
- Na j� unlak, Malfoy! - mondta a l�ny �s felment a l�pcs�n.
- Granger?
- Mondjad!
- Visszaj�nn�l? – k�rlelte, �s tett egy h�v� mozdulatot sebes kez�vel.
- Mi�rt is? – h�zta fel unottan szem�ld�k�t a griffend�les.
- Szeretn�k valamit k�rdezni. – motyogta f�lszegen a var�zsl�.
- Rendben.
- Sz�val mi t�nyleg egy�tt voltunk? �s szeretj�k egym�st?
- Nocsak Malfoy, mi van megb�zol bennem?
- Nem. – r�zta a fej�t – Csak t�bb helyr�l visszahallottam, �s �gy m�r neh�z elmenni a dolog mellett.
- Nos igen. – vont v�llat a boszorka.
- De akkor most mi�rt nem �rzek semmit?
- Mert Parkinson olyannyira r�d van kattanva, hogy itatott var�zsitalokat itatott veled.
- Ez az�rt bizarr… - h�zta fel a szem�ld�k�t Draco.
- Ezt mondtam �n is, mikor elmes�lted, hogy anyuk�d �s James Potter megv�ltoztatt�k a szem�lyis�ged.
- Ezt meg honnan tudod? – k�rdezte nyersen a fi�.
- Te magad mondtad – vont v�llat a boszorka.
- �hm – kezdte Malfoy, egyre ink�bb kibillenve az ideges�t�en magabiztos st�lusb�l – visszalehet ezt csin�lni valahogy?
- M�rmint, meg-nem-t�rt�nt� tenni a kapcsolatunkat? – k�rdezte idegesen a l�ny.
- Nem, – r�zta a fej�t a var�zsl� – Pansy var�zslat�t.
- Azt hiszem – b�lintott a griffend�les.
- Hogyan?
- Nem mondhatom el, mert csak �gy lehet feloldani a b�b�jt, ha te valamit �nsz�ntadb�l teszel meg. Ha megeml�tem, az m�r nem sz�m�t annak, �gy nem tehetek semmit.
- Te azt akarod, hogy visszacsin�ljuk?
- Igen – b�lintott k�telked�en a l�ny.
- �s mi�rt? – Draco val�sz�n�leg szerette volna hallani a boszork�t�l, annak �rz�seit.
- Velem nem itatott senki, semmit. �n szeretlek. – mondta lehajtott fejjel.
- Meg kell, hogy cs�koljalak, mi? – vigyorgott ves�bel�t� pillant�ssal a sz�kes�g.
- Nem tudom – somolygott Granger, mik�zben sz�ve majd’ kiesett a hely�r�l.
Draco megragadta a boszorka kez�t �s k�zelebb h�zva mag�hoz a sz�p teremt�st sz�joncs�kolta �t. Hermione �tkarolta a fi� nyak�t �s hossz� ideig el sem engedte a mardek�rost. Miut�n sz�tv�ltak ugyan�gy, mint el�sz�r zavartan k�mlelt�k egym�st.
- Na? – k�rdezte a l�ny – Mit �rzel?
- Malfoy vagyok, �s nem tudom kimondani. De minden rendben – bazsalygott a var�zsl� �s �jra birtokba vette a boszorka sz�j�t.