A megkínzott Malfoy-fiú még hosszú ideig feküdt a földön. Tudta, hogy, amit tesz az nem méltó egy Malfoyhoz, de nem törődve az elvárásokkal csak hevert a mocsokban, miközben felemelte kezét, és fájdalmasan vette tudomásul, hogy koszos jobbjából szivárog a vér. Fájt a karja, a szája a feje, ahogy a földdel erőszakosan érintkezett. Valahol mindig is tisztában volt vele, hogy apja Voldemort eszméinek tiszteletben tartása érdekében bármire képes, de azt nem gondolta volna, hogy egyszer őt is helyben hagyja egy ostoba lány fecsegése miatt.
Az illúzió, ami egy példaképről szólt, szertefoszlott, és a helyén, a vak gyűlöleten kívül nem maradt semmi. El sem akarta hinni, hogy egykor felnézett apjára, és tisztelte őt. Fájdalmas fintorba vágta arcát, beletúrt a hajába és kivette a zsebéből meggyűrt cigarettás dobozát. Pálcájával megkocogtatta a nikotin rúd végét, majd szeme megakadt a mellette heverő pergamenen. Felvette az irományt, olvasni kezdte, végül a cigaretta sorsára juttatta azt is, majd felállt.
Hófehér arcából kiütközött a véres seb mely a kínzás közepette keletkezett, szemei fáradtan csillogtak, haja kócosan állt ezer felé, talárja szakadtan lógott rajta. Ilyen kinézettel sétált végig Roxmorts főutcáján és így ment vissza a kastélyba is. Mikor apadt a zsibongó gyerekek zaja, gyorsan keresztül haladt a folyosón egészen a lila orchideát ábrázoló portréig. Belépett a festmény mögött nyíló ajtón, és felfutott a szobájához vezető lépcsőn. Szinte hallotta a kő földetérését, amely szívéről gurult le, mikor becsukta maga mögött az ajtót. Elment zuhanyozni, le kellett mosnia magáról a mocskot, ami nem csak a földön fekvés közepette, de apja miatt is ráragadt. Hosszú ideig folyatta magára a hideg-meleg vizet. Gondolkodott. Hálát érzet James Potter iránt, tiszta és őszinte hálát.
Hirtelen betolakodott elé egy kérdés. Ha vele ilyet tett, mire lesz képes Hermionéval? Még belegondolni is rossz…
Hosszas fürdőzés után kikecmergett a zuhanyzóból. Magára vette ruháit, valamit talárját néhányszor áttörülte haját, majd összefogta egy laza copfba. Futó pillantást vetett sápadt tükörképére, majd visszaigyekezve a fürdőbe leápolta a kezét illetve a szájánál húzódó sebet.
Miután elkészült velük, vett egy nagy levegőt és lesétált a klubhelyiségbe. Mivel a helyiség üresen kongott, Draco leballagott a parkba. Egy fa tövében észre is vette a többieket, akik épp élénk diskurációt folytattak a negyedikes bálról.
- Sziasztok!
- Draco! Hova tűntél? - kérdezte Jake.
- Volt egy kis dolgom - felelte a szőke fiú miközben karjaiba zárta Hermionét
- Miféle dolgod? – kapcsolódott be Blaise is.
- Lényegtelen. – legyintett a szőkeség.
- Jó, te tudod!
- Menjünk inkább vacsorázni - vetette fel Luna.
- Rendben!
Azzal mind az öten besétáltak a nagyterembe. Vacsora alatt Draco elég szótlan volt, de mikor a száján keletkezett sebről kezdték faggatni, kénytelen volt válaszolni. Végülis annyit mondott, hogy egy nem kedvelt ismerősével kellett találkoznia…
Miután megvacsoráztak Hermione és Draco felmentek a fiú szobájába.
- Draco, mi történt veled? – kérdezte aggodalmasan a lány, és végigsimított a varázsló fehér arcán.
- Ez elég hosszú történet. – habozott Draco, láthatóan nem akart beszámolni Grangernek.
- Van időm…
- Jól van - nyugodott bele Draco és elmesélte az egész történetet.

Hermione arcán tükröződött meglepettsége. Először nem akarta kimondani, de tökéletesen meg volt a véleménye. Undorodott Lucius Malfoytól.

- Ez… ez szörnyű! Draco ne haragudj, hogy ezt mondom de az apád egy utolsó aljas féreg.
- Ez van Hermione, de te sokkal nagyobb veszélyben vagy, mint én!
- Azt hiszed, hogy félek apádtól?
- Hidd el, jobban teszed, ha félsz tőle.
- De…
Ezt a mondatát már nem tudta befejezni, mert Draco ajkát az övére tapasztotta. A fiú hosszú órák óta először megnyugodott. Hermione viszonozta a csókot, majd Malfoy eldöntve a boszorkát az ágyon, mellé feküdt és bontogatni kezdte a lány pulcsiját…

Hallgatta a lány egyenletes szuszogását, érezte finom illatát, majd a csupán pillanatokig tartó
kellemes érzés után elnyomta őt az álom.

Reggel mikor Hermione felébredt, Dracót nem találta a szobában. Gyorsan kiszállt az ágyból és miután szomorúan vette tudomásul, hogy a Malfoy-fiú tényleg nincs a helyiségben, átment a saját birodalmába.
A fiú eközben Dumbledore professzor irodájában ült, és a történteket mesélte el neki. Az igazgató elképedve hallgatta a szörnyű eseményeket, majd ígéretét miszerint megvédik őt Voldemorttól és csatlósaitól, megerősítette, és útjára engedte a szőkeséget.
Draco a folyosón sétálgatott, mikor két kvidics-beli csapattársa megállította.
- Hé, Malfoy, nem jössz edzésre?
- Hát igazság szerint ráérek. – vont vállat.
- Na akkor jössz? Nagyon jó idő van, ideális a repüléshez. Különben meg, Potter kiemelkedően jó formában van idén.
- Igaz, akkor húsz perc múlva lent találkozunk - mondta a fiú és felsietett a klubhelyiségbe.

Ígéretéhez híven húsz perc múlva, már a felhők közt repkedett. Imádott kviddicsezni, ilyenkor mindig kiszellőzött a feje, megtisztultak a gondolatati. Csapattársainak igazuk volt, ráfért a gyakorlás, hisz a másfél órás edzés vége előtt pár perccel sikerült csak elkapnia a cikeszt.
Szombat lévén a diákok nagy része pihent, és ez alól a versenyzők sem voltak kivételek.
Blaise, bár kiesett a lakosztályban maradt, így vele együtt mind az öten a klubhelyiségben tartózkodtak. Jake és Blaise varázslósakkoztak, ami Hermionét kísértetiesen emlékeztette Ron és Harry játszmáira. Luna olvasgatott, Draco és Granger pedig egymás karjaiban feküdtek az egyik kanapén. Mindenki nyugodtan és békésen töltötte a délutánt.
Szinte el is felejtették, hogy a háború kitörni készül, hogy Voldemort ismét belekezdett gyilkos-hadjáratába.
Blaise Dracóhoz hasonlóan, kételkedett az eszmében, amit apáik hirdettek, de ő (még) nem beszélt kételyeiről Dumbledore-val. Draconak életében először, olyan barátai voltak, akiket szeretett és nem csatlósaiként emlegetett. Hermione régebben el se tudta volna képzelni életét Harry-ék nélkül, de mostanra odáig jutott, hogy Blaize-t is megkedvelte. Lunát mindenki lükének tartotta, de a verseny folyamán barátokra és szerelemre tett szert. Jake is sok mindenen ment keresztül első és egyben utolsó Roxfortos évében. Meg kell hagyni a kis csapat egészen összekovácsolódott a hónapok folyamán.
Bár a tél már kilábalóban volt, még mindig hűvös és nyirkos időjárás uralkodott szerte a birtokon. Ha nagyon költői szeretnék azt is mondhatnám hogy a zord időjárás tükrözte a világban ez idő tájt uralkodó rémségeket
Az ég már szürkülőre fogta, mikor az ötös elhagyta a szobát.

****

A szürke homályban kirajzolódtak egy hatalmas ház körvonalai. A kémény sötét füstöt pöfékelt a levegőbe, az egyetlen világos ablak mögül pedig, nyomasztó fény áramlott ki az utcára.
A házat körülvevő magas kerítés még hátborzongatóbbá tette a környéket. Ha valaki sokáig figyelte a helyet, időről-időre fekete csuklyás alakokat pillanthatott meg. Úgy bizony, a ház a halálfalók egyik főhadiszállása volt.
Jelenleg maga, Voldemort is itt tartózkodott, hisz fontos megbeszélni valója akadt egyik követőjével.
- Nagy uram nem tehettem mást!- esedezett Lucius, miközben félredobva büszkeségét, a koszban térdelt Voldemort lábánál.
- Megmondtam neked Lucius, ha ellenünk fordítod a fiadat, akkor azt nagyon megbánod. Így is kevesebben vagyunk, mint Dumbledore átkozott serege. Nincs szükségünk lázadókra! - fortyogott Voldemort.
- Nagy uram, higgy nekem, Draco csak azt kapta, amit megérdemelt!
- Megmondtam neked, hogy ne merd megkínozni a fiadat!
- Biztosíthatlak, Nagy uram, Draco nem fog ellenünk fordulni.
- Ajánlom is!
- És mit tegyek, ha újra hírt hallok Draco vérszennyezéséről?
- Tudod, te azt.
- De…
- Ejnye, ejnye Lucius! Hát még mindig nem érted? Nekünk nem Draco hanem a sárvérű kell...
- Mi? – hökkent meg a férfi; fogalma sem volt mire gondol Voldemort.
- Ha jól emlékszem, a követőim téged is bölcsnek tartanak. Nem is értem, hogy mi alapjuk van rá… A fiad, magába bolondított egy griffendélest, aki mellesleg Potter egyik legjobb barátnője. De te persze csak annyit látsz ebből, hogy bemocskolják a neved. Lucius, a hiúságod már-már határtalan méreteket ölt…
- Uram, ugye nem gondolod, hogy Granger és a fiam románca a hasznodra válna?
- Ez csak rajtad áll Lucius. Csak rajtad…