3: Az első felvonás - megoldás?
Draco Malfoy 2007.10.14. 08:46
Nos, rászántam magam, és begépeltem egy új fejezetet. Draco és Hermione megbeszélik a félreértést, és békét kötnek. Aztán folydogál tovább a történet...
- Áh, Granger! – dünnyögte Draco csúfondárosan. A lány háttal ült neki, s fel sem nézett, úgy válaszolt. - Malfoy? Mit keresel itt? - Ez a könyvtár. Ide mindenki bejöhet… Te mit művelsz? Ez az első péntek délután, amit a Roxfortban töltünk, és te végig akarod tanulni? - Rengeteg házi feladatot kaptunk átváltoztatástanból – sóhajtotta Hermione fel sem pillantva a pergamenjéből. Draco egy pillanatig bámulta az apró gyöngybetűket és sebes szaporodásukat, aztán körbenézett a kihalt könyvtárban, és elhúzta Hermione elől a pergament. - Figyelnél rám egy kicsit? – kérdezte, és leült a lánnyal szemben. - Természetesen figyeltem rád. Most viszont add ide a pergament! - Öt perc. – Ujjaival mutatta is, hogy öt. – Vártalak téged. - Mikor? - Minden este kint voltam. De te nem jöttél. Azt hittem, még nem felejtettél el. - Nem felejtettelek el. De már első éjszaka sem voltál ott, mikor kimentem. - Nem jöhettél ki… Egészen fél egyig vártam rád a tóparton. - Mikor én odaértem, már nem voltál ott – bizonygatta Hermione a saját igazát. – De kérlek add ide a pergament. Sok dolgom van. Draco teljesítette a kérést, felsóhajtott. - Már nincs szükséged rám, ugye? - Nem értelek. - Már nem én vagyok a mi világunk , hiszen itt van körülötted a maga teljes valójában. Én nem vagyok már több egy ficsúrnál a szemedben. - Ez nem igaz! A barátom vagy… vagyis a barátom voltál, míg válaszoltál a leveleimre… Aztán, mikor nem írtál többet… - Én írtam. Csak elvették a baglyokat. - A nagy Draco Malfoy hagyja, hogy az útjába álljon bárki is? - Csak akkor, ha az a bárki mondjuk a nagy Lucius Malfoy. Elhoztam a leveleket. Tessék! Kikapta a táskájából a zöld selyemszalaggal átkötött lapokat, és ledobta az asztalra. - Köszönöm. - Elolvasod őket? - Igen. Este elkezdem. Megígérem. - Hát jó… És… találkozhatnánk valamikor? - Mikor? – Draco szemei elkerekedtek. Olyan hirtelen állt fel, hogy felborította a széket is. - Mindig, Granger! Mindig jobb vagyok nálad! Áh, Nott! – pillantott az ajtóban ácsorgó évfolyamtársára. – Értem jöttél? - Flint üzeni, hogy beszélni akar veled. - Jövök már. Jó tanulást… sárvérű!
*****
- Fel! – kiáltotta Hermione Granger sokkal kevésbé határozottan, mint szerette volna. Ezt a seprű is érezhette, mert csak a túloldalra gurult. - Fel! – adta ki a parancsot Draco Malfoy is. Az ő seprűje rögtön a kezébe ugrott. Hermione elámulva nézett rá. Épp az előző este olvasta a hét éves Draco levelét a túl közel merészkedő muglihelikopterről. Hermione el sem tudta képzelni, hogy azok után most hogyan lehet ilyen bátor és eltökélt. - Fel! – mondta megint, és ezúttal sikerrel járt. Szép lassan mindenki a kezében tartotta a seprűjét. Madam Hooch körbejárt köztük, itt-ott megigazított egy-egy kezet, egy-egy lábat. Néhány embernél hosszabban elidőzött. Például Dracónál. - Tedd kicsit feljebb a jobb kezed… Ne szorítsd olyan görcsösen azt a nyelet! Ilyen kéztartás mellett csak leesni lehet egy seprűről… - Hét éves korom óta így fogom – felelte Draco flegmán. – Még egyszer sem estem le a seprűmről. - Egész eddig csak a szerencséd tartott fent a Kométa Kettő-hatvanasodon. Ugyanis évek óta rosszul fogod a nyelét! Figyelem! Sípszóra mindenki… Draco gondolatai elkalandoztak. Csak akkor eszmélt fel, mikor Neville Longbottom ágyúgolyósdiba kezdett, és tompán puffanva landolt előtte. Madam Hooch elvezette a fiút. Malfoy felnevetett. Megsértették, és a méltósága nem tűrhette ezt. Most ő következett. - Láttátok azt a bamba képét? – A mardekárosok felnevettek. Draco már nem figyelt, a földet pásztázta tekintetével. Szentül hitte, hogy látta… Aztán rábukkant. - Nocsak! – Felemelte a nefeleddgömböt. – Itt az a vacak, amit a nagymamája küldött Longbottomnak. - Add ide! – kiáltott fel Harry Potter. Malfoynak esze ágában sem volt párbajba kezdeni. Lába közé kapta a seprűt, még reptében odakiáltott Harrynek. - Gyere, és vedd el! – Harry szorosabbra fonta ujjait a seprűnyél körül. Mindez csupán egy pillanat töredéke alatt történt. Hermione felsikított. - Ne! Madam Hooch megtiltotta! – Aztán ráeszmélt, hogy nem venné jól ki magát, ha féltené a mardekárost. – Meg fognak büntetni minket miattad! Aztán már csak repültek. Harry elkapta a száguldó nefeleddgömböt, és leszálltak. McGalagony professzor elvezette Pottert. A griffendélesek duzzogva, a mardekárosok önelégülten tértek vissza a kastélyba. Csak Hermione és Draco maradtak odakint. A lány szemrehányó tekintettel nézett a fiúra. - Miért tetted? - Csak! Potternek látnia kellett! Engem nem a szerencse tartott a seprűmön! Én tudok repülni! - Hát, látta! Remélem boldog vagy! – Dühödten csapkodva hagyta magára Malfoyt.
|