|
03. Visszaemlékezés III. Átváltozás
A madarak fürge táncukat már a nyár elején is korán kezdték. Csivitelő fiókáktól, a megrokkant idősekig, mind együtt köszöntötték a hajnalt. Eme hangok keltették, a barátnője ágyában szundító Hermionét is. Kicsit homályosan emlékezett az előző estére, egyrészt az alkohol miatt másrészt attól, hogy sírt. Végeláthatatlanul sírt. De amikor látta, hogy Kate sehol nincs, eszébe jutott, hogy a lány azt ígérte neki, hogy másnap reggelre egy kész programmal várja. Emlékezett arra is, hogy miután hazajöttek még fürdött, így evvel most nem kellett bajlódnia. Gyorsan magára kapta a ruháit, és elindult megkeresni barátnőjét. Ez nem is tartott sokáig, Kate két csésze gőzölgő kávéval és egy aszpirinnel várta őt a nappaliban.
-Jó reggelt! Jobban vagy?
-Neked is. Igen köszönöm. Köszönök minden.
-Semmiség. Akkor ma kezdhetjük az átváltozást? – tette hozzá egy nagy vigyorral.
-Biztos, hogy segíteni akarsz? Én örülnék neki nagyon, de nem akarom elrontani a nyaradat.
-Elrontani? Hülye vagy? Én ezt élvezem. Szeretek segíteni az embereken, főleg, ha szépségügyről van szó. Egyébként is. Rajtad nem kell sokat alakítani. Nézz magadra…
-Kösz nem, már megtettem. Majdnem hánytam…
-Ne beszélj zagyvaságokat. Igaz, hogy nem nézel ki jól…
-Kösz.
-…így, de alapvetően nem vagy csúnya. Csak kisebb változások kellenek. Össze is írtam a programot, ami szerintem neked kell.
-Komolyan? – kérdezte fellelkesülve Hermione.
-Naná. Szóval. Először is, neked kell egy teljes kozmetikai kezelés. Felhívtam Hilary-t, az én kozmetikusomat, és elvállalt ma 12-re, szóval nemsokára indulunk.
-Hány óra van?
-11, de itt van egy köpésre. Ezek után az alakodon gondolkoztam. Csak hasban vagy egy kicsit deltás, és a tartásod rossz, ezért erre a legjobb, ha eljársz velem táncolni. Ilyenkor nyár elején van egy két hetes intenzív tánc kurzus. Napi három óra, ebből másfél óra pilates a maradék pedig tánc, ahol graham, limon, és egyéb tánc stílusokban alkotunk. Jó lenne, ha erre eljönnél velem. Tuti jó alakod lesz, főleg, ha a gyakorlatokat utána is minden nap elvégzed.
-Mennyibe kerül?
-Neked semennyibe, mert az egyik barátnőm be lett fizetve, de hirtelen el kellett költözniük. A szülei valami bajba keveredtek. Adócsalás, vagy mi. Most nem tudom hol van, de a bérlete nálam maradt. Majd avval bejársz te. Jó lesz így?
-Tökéletes.
-Hát ugye a hajad maradt még hátra. Tudod az nehéz dió. Egy lobonc az egész kb, de bejegyeztelek holnapra a fodrászomhoz. Ő majd csak kitalál valamit. A stílusodon pedig én fogok faragni – mondta, egy óriási mosollyal az arcán.
-Rendben. Remélem, hogy sikerül valamit tenni. Már elegem van magamból.
-Biztosan menni fog. Ja és a szüleiddel is beszéltem. Ők hívtak. El akarnak utazni a nénikédhez, valami Mrs. Jean…
-Mrs. Jane?
-Igen, igen az. Szóval hozzá indulnak ma, de úgy tudják, hogy te nem kedveled.
-Utálom.
-Szuper, mert azt mondtam, hogy nálunk maradsz addig.
-De nem akarok zavarni.
-Nem zavarsz. Az én szüleim sincsenek itthon. Mindig nyár elején mennek el egy szerelmes utazásra ketten, úgyhogy jobb is, ha nem vagyok egyedül. Egyébként holnapután bizniszelni fogunk.
-Hm?
-Jól hallottad. Eladjuk a régi ruháidat, és veszünk a pénzből újakat.
-Az összes régi ruhámat?
-Nem az összeset. Azt, ami ronda.
-Akkor az összeset – mondta csüggedve a lány. Ezután még átrágták magukat pár „taktikai” megbeszélésen, majd elindultak a kozmetikába. Közben Kate beszédstílusra oktatta a lányt. Hilary nagyon rendes csaj volt, szépen végezte a munkáját. Nem is volt gond, míg el nem érkeztek a gyantáig. Kate végig ott volt mellette. A gyantán belül is a fazongyanta a volt a legborzalmasabb.
-Add ki! – mondta Kate.
-Mit?
-A fájdalmat. Hidd el segít. Ordíts, káromkodj…
-Á, EZ ROHADTUL FÁJ – kiáltotta.
-… vagy mindkettő. Így se rossz. Kész is vagy.
-Hát ilyen helyre többé nem viszel engem, az tuti. Még hogy gyanta, hah. Jó vicc. Kínzóeszköznek nevezném inkább.
Miután mindennel végeztek már este lett. Hosszas tortúra volt Hermione arcát és testét kikupálni, de megérte. Igaz, még nem látszott a piros pöttyöktől igazán, de az arca teljesen megtisztult.
***
Másnap még nagyobb feladat állt előttük. Fodrászhoz mentek és a tánc is aznap kezdődött.
-Auuu. Ez fáj.
-Sajnálom kincsem, de a hajad olyan, mint ha sosem fésülted volna. – mondta Mrs. Potts, a fodrász. Kedves asszonyság volt, kicsit emlékeztetett a Weasley anyukára. Éppen próbálta kigubancolni Hermine üstökét, így eléggé nagy volt a jajgatás a szobában, hisz nehezen lehetett kifésülni. Egy órába telt, mire egy szép, átlátható hajat kaptak. – most jön a hajvágás. Eztán már nem lesz ilyen fájdalmas része a procedúrának.
Úgy lett, ahogy mondta. Az új haja rövid volt. Oldalfrufruval, és kicsit megtépve verdeste vállát. Egy kis színt is adtak neki, de csak pár vöröses és sötét csíkot, nem akartak természetellenes hatást. Végül a lány kapott egy szert, amitől, ha hajmosás előtt és után rákeni, egyenes marad a haja. Hermione ezen elmosolyodott, hisz ha visszamegy a Roxfortba, ennél egyszerűbben is megoldhatja ezt a problémát.
Nagyon tetszett neki az új frizura, de sajnos nem láthatta. Kate úgy döntött, hogy nem engedi neki, hogy tükörbe nézzen, így csak hallomásból tudta meg, hogy körülbelül mire számíthat. Megköszönte az információkat, de kicsit durcáskodott, hogy nem láthatja önmagát. Ellenben barátnőjével nem tudott ellenkezni. Ha ő nem engedi tükörhöz, akkor nem mehet tükörhöz. Hatra mentek tornázni. Hermionénak új volt a mozgás, így nagyon kifárasztotta. Este fél kilenckor értek haza. Épp, hogy volt ereje lezuhanyozni, és már el is dőlt az ágyban.
***
Harmadik nap volt a kiárusítás. Hermione még mindig nem nézhetett tükörbe, Kate nem hagyta neki, de már egészen megszokta a helyzetet. Reggel átmentek a Grenger házba, hogy ott összeszedjék a nem kellő ruhákat
-Ez lenne a szobám – mondta, mikor betértek a második emeleti első ajtón. – nem olyan szép, mint a tied, de én szeretem.
A szobának sárga falai voltak. A falhoz tolva feküdt egy nagy, fa ágy. Mellette az íróasztal, szemben a panoráma ablak, melyből a beáradó reggeli fény megcsillant egy üveg könyvespolcon, melyen halomszámra álltak a könyvek. A kilátás egy kis parkra nyílt, melyben magányos idősek sétáltatták kedvenceiket, és párok suttogtak egymás fülébe szerelmesebbnél szerelmesebb szavakat.
-Nekem tetszik. De kezdjük a kipakolást.
Egész délelőtt ott voltak, és a ruhákat szortírozták. Több olyan is volt, amin összevesztek, mert Kate szerint ócska volt Hermione viszont imádta. Ezekben a vitákban általában persze a boszorkány nyert, hisz mégis az ő tulajdonáról volt szó, de néhány esetben meggyőzték őt barátnője érvei.
Fél kettőkor elindultak a zsákokba rakott ruhákkal egy közeli second hand bolt felé, ahol jó pénzért eladták.
-Jó sokat kerestünk rajtuk. Szerintem még életében nem kapott egyszerre ennyi ép ruhát a nő, azért adott ennyit – mondta vidáman Kate. – most pedig bemegyünk egy közeli plázába és megvesszük az új ruháidat.
Egész délután a bevásárlóközpontban voltak. Minden boltba bementek, és addig vásároltak, amíg minden pénzt el nem költöttek. Legalább annyi ruhát vittek magukkal, mint amennyit eladtak. Az öltözőkben sem láthatta magát Hermione. Kate minden alkalommal vigyázott, hogy takarja előle saját magát. Vettek nadrágokat, pólókat, pulóvereket, cipőket, melltartókat, és ami Hermionének új volt, tangákat és egyéb kiegészítőket. Minden ruhából egy kicsit kisebbet választottak, mint ami jó volt, hisz a nyár végére el akarták tüntetni a feleslegeket.
-Egy ici-picit sem?
-Egy ici picit sem.
-Naa, csak egy pillantást légyszi.
-Nem lehet. Majd a jövő héten megnézheted magad. Addig nem.
-De ez miért jó?
-Mert akkor nagyobb lesz a meglepetés. Azért annyit elmondhatok, már sokkal jobb. Most már tényleg csak az alakod van hátra, de az egy hosszabb folyamat lesz.
-Igen, tudom – mondta, azzal kilépve az utolsó üzletből hazafelé vették az irányt.
***
A nyár gyorsan telt. Hermione nem nézhetett tükörbe két héten keresztül. Az intenzív tanfolyam megtette a hatását. Hermione kikarcsúsodott. Minden vonala rendben volt, és tartása is szép lett. Eljött a pillanat, hogy meglássa magát a tükörben. Egy szűkszárú, indigó farmerben és fekete, feszülős topban ment le, melynek az elején aranyozott minta volt. Cipője, egy szintén fekete topánka volt, alacsony sarokkal, hajába pedig egy kék virágot tűzött barátnője.
-Gyere le – hallotta Kate hangját a nappaliból.
Lassan lelépdelt a lépcsőn. A nappali közepén egy nagy tükör volt. Most tolta oda barátnője, hogy ő a legjobb fényviszonyokban láthassa meg magát. Már nagyon várta ezt a pillanatot, nem is hiába. Mikor elért a tükör elé elállt a légzése, és a szíve is kihagyott egy dobbanást.
-Nem. – mondta végül.
-Mit nem?
-Ez nem én vagyok. Ez a… ez az izé szép. Én nem… nem vagyok szép.
-Hermione igazad van.
-Mi?
-Addig nem vagy szép, míg nem fogadod el magadat annak. Míg te nem érzed magadat szépnek, addig más sem fogja ezt látni. A külső csak formaság, nem maga a gyönyör. A belsődből áradó magabiztosság tesz majd széppé.
-Gondolod?
-Tudom.
-De ez nem lehetek.
Elindult a tükör felé. Mikor odaért elkezdte kitapogatni annak minden pontját. Be akarta bizonyítani, hogy ez csalás, és hogy ő még mindig ugyan az a csúnya lány, aki egykor volt.
-Állj – gondolta magában – miért akarnám azt bizonygatni, hogy csúnya vagyok? Örülnöm kéne, hogy sikerült, nem pedig ellenérveket keresni. - Azzal leállt a tapogatással, hátrébbhúzódott, hogy újra megszemlélhesse magát.
-Szóval ez tényleg… én vagyok?
-Igen.
Hermione hirtelen barátnője nyakába ugrott.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm…
-Nyugi. Szívesen, de ez nem csak az én érdemem. Együtt csináltuk.
-De ha te nem vagy, akkor nem sikerült volna.
-Hát lehet, de ha te nem lettél volna, akkor sem – vigyorodott el a másik. –Akkor indulhatunk?
-Hova?
-Hát bulizni. Nem mondtam?
-Nem, nem mondtál semmit.
-Oppá, bocsi. Szóval gondoltam ma megint elmehetnénk, ha van kedved. Mivel ott borultál ki annyira, hogy elmondtad a bajodat nekem, ezért szerintem jó lenne, ha ott búcsúznál a múltadtól is.
-Ez nem rossz ötlet.
-Naná, hogy nem rossz. Szuper, hisz én találtam ki. – vigyorgott.
-Persze, miss. Egogirl…
-Na de most komolyan. Újra találkozhatnál Greg-gel. Tuti leesik majd az álla, és sírni fog, hogy akkor azt mondta ronda vagy.
Hermione, még az előző buli után elmondta Kate-nek, hogy mi volt az, ami miatt eltört nála a mécses, természetesen egy kicsit átírva a varázslós részt. Így egy olyan történet sikeredett belőle, hogy Greg félrehívta beszélgetni őt a teraszra, és mikor Hermione megemlítette neki, hogy milyen szép itt minden lány, akkor elmondta neki a srác, hogy ő nem az.
-Igazad van, menjünk. Ugyan oda?
-Igen. Ebbe jössz, vagy fölveszel valami mást?
-Szerintem ez jó lesz.
-Oké, akkor várj meg, én még átöltözöm.
-Rendben.
Fél óra múlva már a pub bejáratát nyitották, hogy bemutassák az új Hermionét a társaságnak.
-Na gyere, megint kezdjünk egy tequilával. Utána megkeressük a többieket. Vicces lesz, el sem tudják képzelni, hogy mi volt velem két hétig. A végén már minden nap hívogattak.
-Nem is vettem észre.
-Persze, hogy nem. Általában az éjszaka közepén keltettek fel. Tudod mi sokat járunk együtt szórakozni, és általában akkor kerestek, mikor hazaértek. Mi meg akkor már aludtunk.
-Így érthető. És mit mondtál nekik?
-Azt, hogy fontosabb dolgom van, mint velük lenni. – vigyorodott el. – Kicsit meg is sértődtek. De aztán lenyugtattam őket, hogy majd most találkozunk, és itt megtudják mi volt fontosabb.
-Áh értem. Ha jól látom, akkor ott vannak.
Megitták az addigra kihozott italuk, majd elindultak abba az irányba, ahol a csapatot sejtették.
-Á bevertem a lábam – kiáltott fel Hermione.
-…
-Nem mondasz semmit?
-De. Örülök. – mondta Kate mosolyogva.
-És elárulnád mégis minek örülsz?
-Annak, hogy végre kiadod a dühöd. Az egy csúnya, gonosz asztal. Mondd is meg neki. Ne menj el mellette szó nélkül. Ebből is látszik, hogy a stílusodon is formáltunk. Ennek örülök.
-Kateeee – kiáltotta Chrissy – Végre, hogy látunk.
Egyenként a lány nyakába ugrottak.
-Ki van veled? - kérdezte Greg.
-Ismeritek. Ő Hermione.
-Mi? – kapták fel fejüket egyszerre, majd az átváltozott lányra néztek.
-Az nem lehet – szólt végül Greg. – Ő nem így nézett ki.
-Jól mondod. Akkor még nem így nézett ki. Mondtam, hogy fontosabb dolgom van nálatok. Hát ez volt a fontosabb dolog. Hermionénak segítség kellett.
-Miért nem szóltál? – kérdezte Johana – mi is segítettünk volna.
-Nem akartam, hogy tudjátok. Így sokkal viccesebb volt a fejetek – röhögött Kate.
-Nem akarok közbeszólni meg semmi, de szerintem ahelyett, hogy engem csodáltok, amit persze köszönök meg minden, de inkább mehetnénk táncolni, nem? – kérdezte Hermione.
-De, menjünk – egyeztek bele, s belevetették magukat az emberek forgatagába.
Hermione felszabadultan táncolt. Boldog volt, hogy úgy megdöbbentek a szépségén. Eddig nem akarta elhinni, hogy igaz amit látott a tükörben, de most már biztos volt benne, hogy az ő volt. Szép volt, nagyon szép. A társaságból már csak Kate múlta felül ebben a kategóriában, de őt nehéz is lett volna lekörözni, hisz így született. Mikor elfáradt leült egy asztalhoz, és rendelt magának egy vodka narancsot. Miközben itta, a társait figyelte, akik felszabadultan táncoltak. Egyszer csak valaki leült mellé. Egy fiatal fiú volt, még sosem látta, de nagyon helyesnek találta. Fekete félhosszú haja volt. Bőrén látszott, hogy nyaralt, hisz barna színben popázott. Valami furcsa mégis volt benne. A szeme. Majdnem fekete volt, de nem is ez zavarta a lányt, hanem az a csillogás. Mintha valami kegyetlen hajlam lenne, amit próbál csillapítani. És ez a fiú Hermionét nézte teljes odaadással. A lány el sem hitte, hogy egy ilyen sráchoz köze lehet, tehát elfordította tekintetét, vissza a táncolók felé. Mikor nem látta őket sehol, kiment az erkélyre, ahol most sem tartózkodott senki. Kiállt a korláthoz, és onnan nézte a csillagokat. Lenézett az utcára, ahol a közvilágítás gyér fénye tétován megvilágította a zöld fákat és virágokat az út szélén. Egyszer csak valaki hátulról átölelte, majd a falhoz taszította. Hirtelen megijedt, de nem hiába volt griffendéles, nem tartott sokáig ez sem. Hamar összeszedte bátorságát, és áldotta az eszét, hogy a pálcáját mindig magánál tartotta. Nonverbálisan elkábította a fiút, majd mikor az elterült a földön, megnézte támadója arcát. Nem is csodálkozott annyira, mikor rájött, hogy asztalnál mellé ülő srácot látja.
-Hát jól sejtettem. Ez a srác egy kegyetlen barom – gondolta, majd arra jutott, hogy megleckézteti. Nem akarta varázslattal csinálni, hisz pálcáját csak vész esetén szerette használni, így saját erejéből kiakasztotta a fiút az erkélyre, leszedte róla ruháit, és felgyújtotta őket öngyújtójával, majd a virágok földjéből kivett egy keveset, és azt is rádobta. Elégedett vigyorral a képén ment vissza a táncolók közé, ahol megpillantotta Greg-et. A fiú még mindig ámulattal nézte a lányt, így Hermione odasétált hozzá, és elkezdett vele táncolni. Egy vad mozgássor után a fiú magához húzta őt, és megcsókolta. A lány nem érzett semmit a szívében a csóktól, de jó volt a tudat, hogy az, aki őt megbántotta most csak őt akarja, viszont, hogy tudassa vele, ő nem a zsánere, hamar el is tolta magától. A szám vége után többen elhagyták a helységet. Mikor az első pár kiért az erkélyre, hangosan felkacagtak, majd hívták barátaikat is. Mindenki örömmel látta ilyen helyzetben azt a fiút, hisz mint kiderült, ő volt itt a legutálatosabb személy. Főhősünk is nagyot kacagott, majd Kate szólt neki, hogy indulhatnának haza. Eleinte a meztelen fiút tárgyalták ki nevetve, főleg miután Hermione elárulta, hogy ő tette. Ezután Kate állt elő újabb témával.
-Láttam, jól el voltál Greg-gel.
-Hm? – kérdezte zavartan.
-Ne verj át. Láttalak.
-Eszemben nem volt téged átverni. Megcsókolt. Ennyi. Nem akarok tőle semmi komolyat, és szerintem ő sem tőlem. Nem is ismerem és ő sem engem.
-Akkor jó. Igazából én is csak ezt akartam mondani, hogy szerintem Greg nem akar többet, és féltem, hogy te beleéled magad.
-Áh, ne higgy butaságot. Nem akarok tőle semmit.
-Ennek örülök. Elég nagy seggfej az a gyerek.
Erre újból felkacagtak, majd megint áttértek az este történt vicces dolgokra. Miután megérkezte, fürdés nélkül dőltek az ágyba. Mindkettőjüket kifárasztotta ez az este, de mindketten boldogok voltak a sikerek miatt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
