|
02. Visszaemlékezés II. Másnap
Másnap, szokásához híven, korán kelt. Még hetet sem ütött az óra, mikor ő már felöltözve, egy könyvvel a kezében a reggeliét készítette. Éjszaka gyönyörű álma volt. Magát látta benne, úgy két évvel később, ahogy egy lenyűgözően szép réten futott egy kislány után. Mikor utolérte felkapta, és elkezdte csiklandozni. Erre a kicsi csilingelve felkacagott, s próbálta magát kiszabadítani a karjai közül. Ekkor valaki hátulról átölelte, és belecsókolt a nyakába. Álmában tudta, érezte, hogy az a férfi a társa, a kislány pedig közös gyermekük. Két dolog volt furcsa az egészben. Az egyik, hogy az elején kívülről látta az eseményeket, később viszont már ő volt az a nő. A másik az, hogy sokkal szebb volt, mint igazából. Vékony volt, kecses tartással szaladt, haja nem bozontosan, hanem szép hullámokban omlott vállára. Idilli volt ez a kép, de sajnos minden álomnak vége szakad egyszer, így ez sem tartott örökké, de örök emlék maradt Hermione számára.
Délelőttjét azzal töltötte, hogy a nyárra feladott feladatokat oldotta meg. Kivételesen nem volt olyan sok, de még így is csak a negyedével volt készen, mikor csöngött a telefon. Szülei nem voltak otthon, nekik nem volt nyári szünet, csak munka. A kagylóban Kate volt.
-Szia. Azért hívtalak, hogy nem szeretnél-e eljönni velem ma este egy bulira. Ott lesznek a barátaim, és szerintem elég jól kijöttünk tegnap, úgyhogy szeretnélek bemutatni nekik. Mit szólsz hozzá?
-Ööö… Igazából én még sosem voltam sehol sem bulizni. A legközelebbi élményem hozzá az iskolai bál volt még két éve.
-Az nem baj. Akkor most elkezded. Persze nem muszáj, csak gondoltam jó lenne, ha megismernéd őket.
-És meddig tartana? És hol lenne?
-Itt egy közeli kis szórakozóhelyen. Az nem lényeg, hogy meddig, mert úgy is nálunk aludnál utána.
-Végül is oké, de még meg kell majd kérdeznem a szüleimet. Visszahívlak.
Azzal letette a kagylót és tárcsázta a rendelőt.
-Anya? Szia itt Hermione. Figyelj, Kate hívott, hogy menjek el vele egy bulira ma este. Be szeretne mutatni a barátainak. Elengedtek?
-Meddig akarsz maradni?
-Hát Kate azt mondta, hogy utána náluk aludhatnék, de pontosan nem tudom meddig. Szerintem maximum tizenegyig.
Hozzá kell tennem, tévedett.
-Akkor minden rendben, elmehetsz. Jó szórakozást, érezd jól magad.
-Köszi anyu. Szeretlek. Szia.
Azzal letette a kagylót, s visszahívta Kate-et.
-Elmehetek. Hol és mikor találkozzunk?
-Szerintem gyere át hozzánk úgy hat körül. Akkor még előtte beszélgethetünk. Tegnap is jól eldumálgattunk.
-Akkor hatkor. Szia.
-By.
Visszaült a tanulmányok fölé, és tovább folytatta a leckék írását, míg fél hatot nem ütött az óra. Addigra már a feladatok felével készen volt, így nyugodt szívvel hagyta maga mögött a tanulást. Felöltözött egy kényelmes, ápol, s eltakar ruhába és kilépett a nyári fényben fürdő utcára. Élvezte, ahogy a nap kényezteti arcát, és a lágy szellő bele-bele kap a ruhájába. Tíz perces séta után el is érkezett barátnője házához, s bekopogott. Az ajtó túloldalán máris lépéseket hallott, s miután kitárult. Kate állt ott egy férfi boxerben, atlétában és papucsban.
-Helló – köszönt Hermione.
-Sziaaa – ugrott nyakába Kate – Gyere be. Hogy vagy? Várod már az estét?
-Köszi jól vagyok. Igen persze, hogy várom – mondta kicsit határozatlanul, hisz belül nem értett evvel teljesen egyet. Kicsit félt attól, hogy nem fogják őt szeretni. A lány, mint ha a gondolataiban olvasott volna, megszólalt.
-Nyugi, nem lesz gond. A többiek is olyanok, mint én, és én tökre bírlak. Ari csaj vagy. Csak kicsit szótlan. De az nem baj. Majd belejössz – mondta egy hatalmas mosoly kíséretében.- Kérsz inni valamit? A kávét ajánlanám, mert sokáig nem jövünk haza.
-Pontosan meddig?
-Nem tudom általában háromnál előbb nem jövök haza, de ha nem érzed jól magad, akkor máris indulhatunk majd.
-Háromig? Húha. Még jó, hogy itt alszom nálad. A szüleimnek azt mondtam, hogy maximum 11-ig leszünk.
-Ohh. Hát nem, semmiképp. Eleinte én is csak addig voltam. Kb. úgy 13 évesen. Azóta már háromig.
-Hát ha így állunk, akkor egy erős kávét elfogadok, mert eléggé kifáradtam ma.
-Oké. Gyere a konyhába. – majd az utat mutatva bevitte Hermionét a konyhába. Modern stílusú, igazi mugli konyha volt, esztétikusan berendezve. Az uralkodó szín a fekete, a fa és a fém volt. A lánynak nagyon megtetszett ez is, a ház többi részéhez hasonlóan. Közben elgondolkozott a hallottakon, s a választól kicsit tartva feltett egy újabb kérdést.
-Kell tudnom még valamit a ma estéről?
-Hát kilencre megyünk, ott lesz kb. tíz ismerősöm. Velük szoktam menni, de nyugi, ebből csak négy olyan igazi barát, úgyhogy elég, ha ma csak velük ismerkedsz meg. Még előttünk áll az egész nyár, bőven lesz időnk. Már ha nem riaszt el ez a nap. De ha nem akarsz jönni szólj, megértem.
-De, de akarok. Csak kicsit meglepődtem. De végül is érthető, hogy sokáig lesz. Csak meglepett. De úgyis változtatni akartam a nyáron magamon. Ideje elkezdeni, és ez jó lesz első lépcsőfok gyanánt.
-Szerintem is. És miért akarsz változtatni?
-Hát… ez egy hosszú történet. Majd egyszer elmesélem, de most azt hiszem nem lenne elég erőm hozzá.
-Megértem. Áhh kész a kávé – mondta, mikor meghallott egy kis pittyegést a kávéfőző felől. Kitöltötte az italt, elővette a cukrot és a tejet, majd a másik elé tette. Miután az megízesítette sajátját, ő is elkezdte az édesítést.
-Köszönöm – mondta végül Hermione. – És a szórakozóhely messze van?
-Nincs, max. 10 perc.
-És ez milyen hely? Beülős, nyugis, vagy inkább táncolós, esetleg ivós?
-Hát nyugisnak nem mondanám. Inkább táncolós és ivós. Kicsit füstös. De nagyon szeretem. Remélem, hogy neked is tetszeni fog.
-Hát azt én is remélem – gondolta Hermione, majd újabbat kortyolt a kezében gőzölgő italból. Nem sűrűn kávézott, de most rájött, hogy milyen finom, ha ízlése szerint van megízesítve.
Az idő hátralevő részét végigbeszélgették, az előző napon csak megemlített témákat ki is boncolgatták, és csak arra lettek figyelmesek, hogy az óra háromnegyed kilencet üt. Kate, aki még mindig abban a szerelésben volt, amiben ajtót nyitott, egy párduct megszégyenítő gyorsasággal kapta magára az estére szánt ruháit, és már indultak is el a kiszemelt pub felé. Út közben Hermione egyre feszültebb lett. Barátnője próbálta őt nyugtatni, de ez nehezen ment. Azt is felajánlotta, hogy visszafordulnak, de Hermi ezt visszautasította. Nem akarta Kate estéjét is elrontani, így hát mentek tovább. Tíz perc után tényleg megérkeztek a helyre, majd főhősünk csak azt vette észre, hogy a pult felé rángatják. Ott megálltak.
-Mit adhatok? – kérdezte a pultos, aki egy huszonéves, fiatal srác volt.
-Két tequilát kérünk.
-Tequila? Nem lesz az egy kicsit erős kezdés? Tudod én nem szoktam inni. – kérdezte Hermione óvatosan.
-Dehogy lesz. Bele kell jönnöd. Egy tequila meg úgysem árt, csak kicsit jobb kedved lesz tőle, ha tényleg nem bírod a piát. Egyébként ennyit én meg sem szoktam érezni. – majd el kezdte szemeivel pásztázni a tömeget.
-Mit nézel?
-Keresem a barátaimat. Gondolom már itt vannak. Áhh meg is van…
-Itt vannak az italok, 470 lesz.
Kate fizetett, majd félrevonta barátnőjét. Látta, hogy nem nagyon tudja, hogyan kezdjen hozzá.
-Nos, ha még nem ittál, akkor gondolom nem tudod, hogyan kezdj hozzá. Először nedvesítsd be a kezed, én a citrommal szoktam, de be is lehet nyálazni. – közben Hermione az utasításokat követve csinálta a neki mondottakat. – ezután megsózód, lenyalod, felhajtod, majd a szádba rakod a citromot. Na milyen volt?
-Furcsa, de… de jó. – majd elmosolyodott.
-Ennek örülök – mondta a lány, majd felhajtotta a sajátját. – Akkor most gyere, ott vannak a többiek. – mutatott egy asztalra a tánctér mellett.
Amint Hermione meglátta az ott ülő embereket elkerekedett a szeme. A lányok legalább olyan szépek voltak, ha nem szebbek, mint Kate. Emellett a srácok. Huhh… Egytől egyig jó pasik.
-Kár, hogy én ronda vagyok – gondolta magában keserűen.
-Srácok, ő itt Hermione, akiről meséltem. Hermi, ők a barátaim. Greg – mutatott egy barna, félhosszú hajú srácra, kinek szintén barna szemeiben pajkos csillogást lehetett felfedezni – Chrissy – itt a mellette ülő, szőke lányra került a sor – Adam – egy zöld szemű, fekete hajú fiút takart - és végül Johana – mondta a kék szemű, vörös hajú lányra. Mind egy mosollyal köszöntötték, majd helyet szorítottak maguk közt a lányoknak. Kisebb beszélgetés után, az Adamnek nevezett fiú felrángatta őket a parkettre. Hermione egy ideig bírta, de mivel szerinte a tánc is a szépeknek való, hamar le is ült a sarokba, és onnan figyelte az eseményeket. Aranyosnak találta a most megismerteket. Tényleg nem voltak vele ellenszenvesek, pedig mind sokkal jobban néztek ki nála.
-Bezzeg, ha Malfoy itt lenne – gondolta, de azt nem tudta, hogy ez vajon miért jutott most eszébe, így próbálta gyorsan kiűzni fejéből a fiút, és visszatérni, az időközben rendelt boros kólájához. Egyre jobban ízlett neki az alkohol, s ezen nem győzött csodálkozni. Mélázásából egy furcsa jelenség zökkentette ki. A Greg nevű srác kezében mintha egy pálca-féleséget sikerült volna felfedeznie. Közelebb sétált hozzá, hogy megbizonyosodjon róla, igaz a feltevése, s mikor rájött, hogy az tényleg egy pálca, halkan odasúgott a fiúnak.
-Drumstrang?
Erre a fiú egy érdekes arcot produkált, majd bólintott, és intett a fejével, hogy ezt a beszélgetést inkább kint folytassák. A lány követte őt a teraszra, ahol éppen senki sem tartózkodott, mind bent ropták valahol.
-Honnan tudtad? – kérdezte még mindig hitetlenkedve a fiú.
-A pálcádat jobban el kéne rejtened. Így bárki megláthatja, mint például én is.
-Te is varázsló vagy? Hova jársz?
-Roxfort.
-Tudhattam volna.
-Miért?
-Mert három nagy iskola van, ebből Drumstrangos nem lehetsz, azt tudnám, Beuxbattonos pedig azért nem lehetsz, már bocsánat, mert oda elvből csak gyönyörű lányokat vesznek fel. Általában mindegyikükben van egy kis véla vér.
Mikor meghallotta a szépségre vonatkozó rész, megremegett. Nem bírta ki, hogy megint megkapja. Nem akart a fiú előtt sírni, így azt mondta neki, hogy megérti a gondolatmenetet, és bocsásson meg neki, de sürgősen hívja a természet. Tényleg a mosdó felé vette az irányt. Bement, majd hátát a falnak vetve lekuporodott a földre és zokogott. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, tennie kellett valamit. Meg akarta mutatni a világnak, hogy Hermione Granger nem az a ronda eminens, akinek hiszik. Egyszer csak egy meleg érintést érzett a vállán, majd azt, hogy valaki felhúzza a földről, és kifelé támogatja a szórakozóhelyről. Már az utcán voltak, amikor Hermione képes volt átlátni a szemét elborító könnyek alól. Kate állt mellette, és segítette a járásban. Mikor érezte, hogy barátnője kicsit rendbejött, halkan megkérdezte.
-Minden rendben?
-Igen, persze, semmi baj, csak kicsit… - itt elakadt. Nem akart hazudni. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, Katenek elmondhatja a búját, ő majd megérti, és segít neki. – Áhh dehogynem van baj. Mindennel csak a baj van. Változtatni akarok, de változtatni nehéz, főleg, ha nem tudja az ember, hogy hol kezdje. Ronda vagyok, és ne mondd vigasztalásból se, hogy nem igaz, mert tudom, hogy az vagyok. Már több embertől is megkaptam az utóbbi időben visszavonhatatlanul. Elhatároztam, hogy átváltozom, de egyedül nem megy. Egyszerűen nem… - Ezt hirtelen hadarta le, de most megint rájött egy sírás roham.
-Csss – nyugtatta Kate – Miért nem szóltál előbb? Én majd segítek. Holnap szépen mindent eltervezünk, de most gyere, mert ilyen későn már nem meleg az utca sem.
-Mennyi az idő?
-Két óra van. Majdnem maradtunk addig, amíg akartunk… akartam. De most hazamegyünk, és szépen lefekszünk aludni a pihe-puha ágyikómba. Jó lesz? Ott szépen lenyugszol, és holnap reggelre egy szuper program áll majd előtted, amivel átváltoztatunk. De most gyere – azzal karon ragadta barátnőjét és elindult vele az éjszakai utcán. Közben fejében már alakult is a terv, a lány átalakulásához.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
