A vil�g tudta, hogy szeretlek. A napilapok �les szalagc�mekkel hirdett�k, hogy „DRACO MALFOY ELCS�B�TOTTA A GY�NY�R� HERMIONE GRANGERT!”. �s �n olyan b�szke voltam. Hiszen Draco Malfoy elcs�b�tott, �s megszerzett valakit, s�t, megszeretett! R�ad�sul �ppen Hermione Grangert! Hiszen ez�rt k�zd�ttem tizenh�rom �ves korom �ta… �s v�gre a vil�g is megtudta, hogy a nagy k�sz�vvel sz�letett Draco Malfoy tud szeretni…
A vil�g azt is tudta, mikor eljegyezt�k egym�st, �s t�bb oldalr�l szeml�lt�k meg a jegygy�r�nket, mint mi, mikor megvett�k, vagy b�rmikor azut�n. A vil�g nem �r�lt a mi boldogs�gunknak. A vil�g olyan dolgokat tudott meg r�lunk, amik sohasem t�rt�ntek meg. A vil�g tudta , hogy megcsaltalak, a vil�g tudta , hogy m�g te teljes mellsz�less�ggel a J�kat t�mogatod, addig �n hal�lfal� csukly�ban j�rom a vil�got. M�skor pedig a vil�g �gy tudta , Te vagy a S�t�t Nagy�r egyetlen kegyeltje.
A vil�g tudta , hogy melyik napon, h�ny �rakor �s hol esk�sz�nk meg, h�ny koszor�s l�nyunk lesz, �s milyen �rnyalat� lesz a ruh�juk, pedig k�zt�nk m�g egy f�l sz� sem esett err�l soha. A vil�g m�g el�ttem, vagy el�tted szerzett tudom�st a kis Malfoy b�bi �rkez�s�r�l, s mikor a tr�n�r�k�s nem �rkezett meg, a vil�g tudta, hogy mi m�g nem akarunk gyereket, ez�rt szerezt�nk egy b�jitalt egy �reg boszork�nyt�l. Persze, ilyen v�llalkoz� szellem� boszork�nyok b�ven akadtak, s ha val�ban mindt�l, aki azt mondta „�n vagyok az a bizonyos boszorka!” kaptunk volna egy �vegcs�t, patik�t is nyithattunk volna.
De minket nem zavart a vil�g. Mi boldogak voltunk egy�tt. �n szerettelek t�ged, �s te olyan volt�l nekem, mint soha senki kor�bban. Nem �rdekelt senki m�s. Csak b�szke voltam, �s szerelmes.
Minden annyira csod�s volt! Olyan csod�s! A vil�g is tudta, s nem bolygatott minket…�n m�r alig v�rtam, hogy �sszeh�zasodjunk, hogy gyerekeink legyenek, �s ezt a vil�g is tudta, �n pedig nem is b�ntam, hogy �gy van. Egyszer azt�n sz�ba ker�lt k�zt�nk a t�ma. Te elterelted a sz�t. Legk�zelebb megint felhoztam a dolgot, mikor eszembe jutott. Te bocs�natot k�rt�l, �s azt mondtad, fiatalnak �rzed magad egy ilyen nagy kaliber� dologhoz. Azt feleltem, semmi baj, �s v�rtam. Az esk�v�nk szervez�se az eltel� �vek ellen�re nem haladt, s hat boldog, �m m�giscsak hossz� �v ut�n egy este �jra sz�ba ker�lt a dolog.
- Ha egyszer �sszeh�zasodtunk, egy nagyobb h�zba k�lt�z�nk, hogy a gyerekek…
- Oh, h�t nem �rted?! – csattant�l fel. – Nem lesz esk�v� soha, �s nem lesznek gyerekek!
- Mir�l besz�lsz, szerelmem? – k�rdeztem �rtetlen�l.
- Ne l�gy ostoba! Az eg�sz vil�g tudja, hogy semmi, de semmi sem lesz. Az �js�gok is mi�ta �rj�k, hogy ez itt k�zt�nk nem szerelem! Neked is tudnod kell.
- De h�t… micsod�t? �n szeretlek! �n h�zass�got akarok! Gyerekeket!
- Val�ban? Sosem gondoltam volna, hogy pont t�lem akarsz gyereket… Sz�llj le a f�ldre, dr�g�m! Egy eszk�z volt�l sz�momra, aki mellesleg j�l n�z ki, �s j� szeret�. De semmi t�bb!
- Eszk�z? Eszk�z mihez? – Igyekeztem elt�ntetni a f�jdalmat �s az �rtetlenked�st a hangomb�l, de tekintetedben – melyben a kor�bbiakkal ellent�tben egy csepp melegs�get sem l�ttam – tiszt�n l�tszott, hogy minden ilyen pr�b�lkoz�som sikertelen.
- Eszk�z a kit�r�shez! Egy szerepbe k�nyszer�ttettek, ami nem �n voltam! Nem akartam az lenni, akinek tartottak. Meg akartam mutatni, hogy meg tudok bocs�tani neked, �s el tudlak fogadni. Meg akartam mutatni, hogy m�g t�ged is tudlak szeretni.
- Bebizony�tottad az elej�n, hogy k�pes vagy r�… Mi�rt h�ztad az id�t eddig? Mi�rt hagyt�l szenvedni?!
- Mert �lveztem. Elcs�b�tottalak, megszereztelek t�ged, aki mindig olyan okos volt�l, �s jobb mindenkin�l! H�t ne lettem volna r� b�szke?
- �n… �n megbocs�tom, amit tett�l. �n m�g most is szeretlek.
- Kedves gesztus t�led, de nem �rdekel. Tess�k. Itt a gy�r�d. Nagyon sz�p, de nem akarok t�bb� eml�kezni r�, hogy valaha is valami k�z�m volt hozz�d.
Elment�l, �s nem is j�tt�l vissza A vil�g tudta , hogy az eg�sz az �n hib�m. Engem pedig nem �rdekel. Nem �rdekel, mert a szenved�s, �s a f�jdalom, �s a csal�d�s sz�rke, s�t, fekete f�tyolt von k�r�m, nehezet �s fullaszt�t. Tal�n t�nyleg az �n hib�m, mert vakon hittem neked, mint egy naiv kisgyerek.
Nap nap ut�n megk�zd�k az eml�kekkel, �s a hi�nyoddal, �s igyekszem er�snek, �s legy�zhetetlennek mutatkozni, olyannak, mint el�tted voltam. De a vil�g l�tja, hogy megt�rtem, hogy semmi nem vagyok m�r ahhoz a Draco Malfoyhoz k�pest, aki voltam. De nem sz�m�t, mit gondol a vil�g, nem sz�m�t… csak a k�nnyeimet ne l�ssa soha…