|
11. Szmonkrs
- NICOLETTE! – vlti Vince. Furcsa, mert azt hittem, gylsen van.
- Igen, Vince?
- Nicole, krdeznem kell valamit. szintn felelj! Te kldted fel a norvg muglik hza fl a Stt Jegyet?
- Igazbl nem is nor…
- Nicolette! szintn!
- n voltam. De mirt? Baj?
- A Nagyr dhs. Tudja, hogy ott voltunk, s ltni akar tged! Tudja, hogy te tetted!
- llok a Stt Nagyr elbe! Vigyl el hozz! – Lemondan megrzza a fejt.
- Mit akarsz? A Nagyr fl fogra sem vagy elg!
- pp ezrt kell megjelennem eltte, ha ltni kvn. Induljunk!
Karon ragad. Egy temetbe rkeznk. Felkapja a csuklyjt.
- Nagyr… Itt a lny. – Odakszik Voldemort Nagyr lbhoz, s megcskolja a talrjnak szeglyt.
- Te vagy Nicolette? – sziszeg rm a Nagyr. gy dntk, nem omlok trdre. A vrs szemekbe fggesztem a tekintetem. A hallfalk elallnak a pimaszsgom lttn. Hatrozottan felelek, felszegett fejjel.
- Igen. n vagyok.
- Malfoy szeretje?
- Igen, Nagyr.
- Te fel tudod kldeni a Stt Jegyet?
- Igen, Voldemort Nagyr!
- Ki mered mondani a nevemet? – hkken meg.
- Mirt flnk a nevedtl, ha itt llsz elttem teljes pompdban?
- Mirt kldted fel a Jegyet?
- Hogy a falusiak ne gyanakodjanak rm.
- Tudtad, hogy csak a hallfalk idzhetik meg a Jegyet?
- Mindenki tudja, n is tudtam termszetesen – felelem. Voldemort szemben dh vrslik.
- Crucio! – Elnt a kn. Nem fogok megalzkodni! Mg mindig felszegett fejjel llok, br a szemem becsuktam. Hossz id utn meghallom Crak hangjt.
- Ne csinld, Nagyr, hisz csak egy gyerek!
Enyhl a kn, Vince felordt.
- Hogy mersz beleszlni, Crak?!
- Nagyr! tnyleg nem tehet semmirl. Mr ott sem volt, mikor megidztem a Stt Jegyet. Ne t knozd, csinld velem. Hisz meg sem nyikkantam mg! A hallfaliddal knny, mert ismered a gyenge pontjaikat! De mi lesz velem? HA gy elengedsz, megcsappan a rajongsuk ezeknek itt!
Krbemutatok a hallfalkon.
- Mit akarsz? –sziszeg rm a Nagyr.
- Nem olyan rg megletted a szleimet. Nem akarom felhnytorgatni, biztos okod volt r. ket megltk a szolgid. De vajh engem meg tudsz-e trni te magad, Stt Nagyr?
Sejtsem sincs, mirt provoklom. Valahogy muszjnak rzem.
- Crucio!
- Remek rzs, Nagyr! – kiltom. Sajnos kicsit megremeg a hangom. Ersdik a kn, aztn megsznik. – Ennyi?
Poftlansgom meg is kapja megrdemelt bntetst. Trdre omolvn azon gondolkozom, mirt csinlom ezt…
- Nem kldd fel tbb a Stt Jegyet?
- Csak ha megint kedvem szottyan egy ilyen knzs, temets, hallfals partira.
Nagy meglepetsemre Voldemort felnevet.
- Pontosan olyan vagy, mint Draco Malfoy. Ez tetszik. Ha felnttl, keress meg! Crak! Vidd haza a hlgyet, s vigyzz r!
- Igen, Nagyr! – Vince karon ragad, s hazahoz. – Mire volt j ez?
- Arra, hogy a Nagyr viszont akarjon ltni engem ksbb. Kztek akarok tartozni, Vince. Mirt baj?
- Semmirt… - shajt. – Hogy foglak mg egy hnapig elviselni?!
- Te engem? s n mit szljak? rz-vd szolglat vagy egy szemlyben.
- h! Erre inni kell! – kiltja.
- Akkor igyunk. Whiskyt ide!
- Egyfolytban meglepsz. Mikor idejttem, kislny voltl. Ma este meg mr a Stt Nagyrral szllsz szembe! Mardekr nevre, mi lesz gy belled?
- Remlem hallfal. – Kinyitom az veget, s kitltk magunknak egy-egy pohr whiskyt. Inni kezdek. – Br Draco nem akarja.
- Meg akar vdeni az olyan alkalmaktl, mint ez a mai.
- De ht kibrtam ezt is! – jratltm a poharakat. – Ugye tbb veggel hoztl be?
- Persze – vlaszol valamelyik mondatomra. – De a Nagyr tudja fjbban is. Azt is kibrnd?
- Nem vagyok gyenge kislny! – Megragadom az veget, s nagyokat kortyolok belle. – Elg sokat kibrtam eddig is!
- s ha ezutn mg tbbet kell? – Vllat vonok. jra a szmhoz emelem az veget. Szomoran veszem tudomsul, hogy kirlt. jat bontok.
- Mirt prblunk meg azon vltoztatni, ami nem is biztos, hogy meg fog trtnni? – jratltm a poharakat. Crak kiveszi a kezembl az veget, s – poharval mit sem trdve – is meghzza.
- Nem biztos, mde lehetsges. Ha Draco tilt, annak oka van.
- Az, hogy gyenge kislnynak hisz? – Kirti a poharat. Vgigmr.
- Gyengnek hihet, de kislnynak bajosan.
- Ezt most dicsretnek vegyem? – Tovbb kortyolom az vegbl az italt.
- Annak. De gondolom… nem is szmt. Ha meg akarod letni magadat, akkor gyis mindegy, mit gondolok
Kicsit elszgyellem magamat. Kzelebb hzdom Crakhoz, s rtatlan szemekkel rnzek. Leteszem a whiskyt.
- Ne haragudj! Ha tudom, hogy gy megijeszt, nem csinltam volna.
- Semmi baj. Nekem kell bocsnatot krnem, mert kislnynak tartottalak.
Rmosolygok. Kintk valamennyit a poharakba, meg valamennyit az asztalra is, de kit rdekel…
- Koccintsunk a bkre! – indtvnyozom.
- A bkre! – Koccintunk. Az asztalra teszem az res poharat.
- Bocsnat. – A combjra simtom a bal kezemet. a jobbjval tleli a vllamat.
- Nem haragszom – mondja. Kzelebb hz maghoz. gy a lbaira borulok.
Ahogy itt fekszem a karjai kztt, nagyon is jl nz ki… s olyan j, ahogy a kezei hozzrnek a ruhm alatt a hasamhoz. s ahogy a hajamat, s az arcomat simogatja laptkezvel… s ahogy szinte vetkztet, felfal a tekintetvel…! A nyakba kapaszkodom, felhzom magam a szjhoz, s megcskolom.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
