|
8. Egy poros szobában
Egy óra telt el azóta. Egy ócska szőnyegen ücsörgök egy dohos, félhomályos, szinte üres szobában. Hat társam tesz-vesz körülöttem.
Az öreg Nott a pálcáját tisztítgatja, a fia pedig a szobában mászkáló patkányokra és rovarokra lődöz Adava Kedavrát és Cruciatust; James Peters egy hagyományos mugli bicskával reszelgeti, vagdalja a körmeit; az öreg Avery körbe-körbe járkál a szobában. Bellatrix Lestrange, illetve Black, ahogy a férje halála óta nevezteti magát, az egyetlen nő, és az egyetlen nyugodt ember közöttünk. A falat bámulja, halkan dúdolgat, szemérmetlenül mulat a feszültségünkön. Az utolsó útitársam Monstro. Hátát az enyémnek veti, és felhúzott térdén levelet körmöl. Én is ezt teszem. Egy levél Nicolette-nek, egy levél Craknak, egy pedig McGalagonynak, hogy a nyár további részére elutazunk Nicolette-tel, nem tudom hová, így lehet, hogy nem fog tudni elérni minket.
Befejezem a leveleket. Megvárom, míg Monstro is végez. Az egyetlen rendelkezésünkre álló bagoly lábára kötöm az öt levelet. Körbenézek. Egyik társam sem jelzi, hogy levelet kívánna írni, vagy küldeni. Vállat vonok, és kinyitom a sok éve zárt ablakot. A nyikorgó hangra Peters felkapja a fejét, és majdnem levágja az egyik ujját. Átkozódni kezd, mi pedig kollegiális szeretettel kiröhögjük.
- Nem lesz előnyöd belőle, ha levágod a mutatóujjadat – jegyzi meg Nott.
- Akkor is velünk kell jönnöd, ha utána még patkánnyá is változol, mint anno Féregfark – fűzöm hozzá. – Tíz ujjal kényelmesebb az utazás.
Kidobom az ablakon a baglyot. Megállok, és mélyeket lélegzek a friss levegőből. Bellatrix hangja zavar meg.
- Csukd be, Malfoy!
- Tudom, hogy undorodsz mindentől, ami tiszta, Black, de ez csak levegő.
- Csukd be az ablakot! Nem véletlen volt bezárva eddig.
- Félsz, Belluci? Azért volt bezárva, mert senki sem nyitotta ki!
Pálcát ránt. Hátrapördülök. Nicolette pálcája akad a kezembe. Bizsergeti a bőrömet, de jólesően.
- Crucio! – kiálltja Bellatrix. Sokkal gyorsabb vagyok nála.
- Desaugeo! – Imádom ezt az átkot, ha van rá lehetőség, használom is. Kecsesen ellépek a Cruciatus elől, ami így kiszáll az ablakon, és egy fába csapódik – helyettem. Nézem Bellatrix egyre növekvő fogait. Visszafordulok az ablakhoz. Bella elgyötörten, visszafojtottan felzokog dühében.
- Csináld vissza, Malfoy, mert bármelyik pillanatban szólhatnak, hogy mennünk kell!
- Nyugi, Peters, Bellatrix így is tud jönni. Ha pedig a hiúsága nem engedné, hát szóljon a Sötét Nagyúrnak!
- Dglj mg, Mlfoy! – morog Lestrange, ahogy a fogai engedik.
- Mr. Malfoy! – hallatszik egy vékony hang, mielőtt még visszavághatnék.
- Mi van? – fordulok az ajtóban álló tizenkét év körüli kölyökhöz
- Mr. Malfoy… a Nagyúr üzeni, hogy zárja be az ablakot, mielőtt jön.
- S zt nm mondt, hogy ngem vltoztsson vissz? – kérdezi Bellatrix.
- Nem mondta, Lestrange kisasszony…
- Blck!
- Igen, persze… Black kisasszony… Ezt nem mondta, ellenben üzeni, hogy Peters ne vágja le az ujjait, majd a Sötét Nagyúr megteszi, ha nagyon ezt kívánja az ő hűséges halálfalója. Az ifjú Nott úrnak azt üzeni, hogy, ha lehet, ne irtsa ki a Naginit tápláló lényeket, és azok eledelét! Idősb Nott pálcája már fényesebben ragyog, mint a nap, befejezheti a majomkodást. Mr. Avery alatt meg kikopik az amúgy sem új padló, álljon meg, vagy ha nem bírja a szíve, menjen haza főzni és mosni a felesége helyett! Mr. Malfoyt, Mr. Monstrót, és Miss Blacket megdicsérte.
- De hol késik ő maga? Senkire nem vagyok hajlandó ennél többet várni, még magára a Nagyúrra sem.
- Itt vagyok, Malfoy! – sziszegi Voldemort félrelökve az ajtóból a kölyköt. – De te még mindig tiszteletlen vagy.
- Tévedsz, Nagyuram – mondom bátran. – Nem vagyok tiszteletlen, hiszen tisztellek. De azt hiszem, nem felesleges hajbókolással kell megmutatnunk a tiszteletünket, hanem jó munkával.
- Hah, jó munka…
- Talán csalódtál bennem valaha, Nagyúr?
- Nem. Jó vagy. Talán a legjobb a halálfalók közül.
- Akkor engedd, hogy azzal mutassam feljebbvalóságodat, hogy követem a parancsaidat.
- Rendben, Malfoy. Te leszel a vezetőjük az úton.
- Hová megyünk, Nagyúr?
- Ejnye, Avery, aki kíváncsi, hamar megöregszik. Bár te már nem nagyon öregedhetsz. Afrikába mentek. Mint már tudjátok, két hónapot lesztek ott. Feltéve, ha előbb nem végeztek. Huszonhárom ember nevét írtam fel erre a listára, s azt, hogy – reményeim szerint – hol találhatóak. Néhányukkal végezni kell, párat idehozni. De minden rajta van a papíron. Nem kell együtt dolgoznotok, hisz Bella és Draco, illetve a két Nott amúgy sem tudna.
- D Ngyr!
- Tetszik, amit Bellatrixszal csináltál, Malfoy!
- De, Nagyúr, hogy fog így Bellatrix varázsolni?
- Ne féltsd, Peters, majdnem olyan jó, mint én. Szinte mindenre képes nonverbálisan – mondom.
- Valóban. Különben sem bukik a fiatalabb férfiakra – egészít ki röhögve Avery.
- Menj a fenébe! – csattan fel Peters.
- Kuss! Hallgassuk a Nagyurat!
- Miért Malfoy a főnök, Nagyúr?
- Azért, Avery, mert így döntöttem. Különben is legfeljebb Bella és Monstro után jönnél te.
- Idősebb vagyok nálunk!
- Talán te is észrevetted, hogy az ifjabb nemzedék jobb a tieteknél. Draco jobb, mint tíz Lucius lenne, Monstro és Crak pedig bőségesen lekörözték azokat a mafla apjaikat! – sziszegi a Nagyúr dühösen.
- Jól van, indulhatunk. Hogy jutunk oda?
- Először tűzön át Shannery házába. Ott seprűre ültök, elmentek Callville-be, ez nagyjából kétnapnyi repülés a tenger felett. Keressétek Tylert! Ő majd eligazít titeket a továbbiakban. Akiről megtudom, hogy nem engedelmeskedik Malfoynak, azt megölöm. Sőt, felhatalmazom Malfoyt, hogy megölje, aki engedetlen.
- Halomra fog ölni minket, Nagyúr!
- Te is olyan gyáva vagy, mint Lestrange, Avery? – gúnyolódom. Aztán felrobban a szórakozottan ujjaim között forgatott pálca. Bellatrix és Avery átka egyszerre csapódott bele. Voldemort rögvest elveszíti a fejét.
- Hogy fog Malfoy pálca nélkül menni? – sziszegi.
- Semmi baj, Voldemort Nagyúr, nem az enyém volt.
- Hát kié?
- Khm… a szeretőmé. Véletlen volt nálam épp.
- Szörnyen bosszantóak vagytok! Megőrjítetek, Malfoy! Induljatok! – A kandalló felé mutat. Odalépek, és begyújtok. Magamhoz veszek egy maroknyi Hop port. A tűzbe dobom.
Visszanézek Bellatrixra, és egy kis fiola bájitalt dobok oda neki.
- Kend az agyaraidra, az segít – mondom. Belépek a tűzbe. – Shannery háza!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
