Nagyot kortyolok a Sz�zf�l� f�zetb�l. Az �ze most is undor�t�, �s a sz�rk�sz�ld iszapsz�ne sem nyeri meg a tetsz�semet.
De ez van. V�g�l is Nicolette-nek sem volt k�jm�mor �lni… B�r hol van � m�g a k�jm�mort�l… Nem mintha nagyon �rdekelne Nicolette szerelmi �lete.
Lenyelem a l�tty�t. Hi�ba h�ztam az id�t, az �ze nem lett jobb. M�r kicsit sem izgat, hogyan v�ltozom Draco Malfoyb�l valaki m�ss�. Most �pp Donald Fainchakk�. Rutinszer�en a t�k�rbe pillantok. Elid�z�m a fekete bozonton, a s�t�tz�ld szemen, a keskeny, arisztokratikus orron, a v�r�s, v�rrel teli ajkakon, Meg kell �llap�tanom, hogy Fainchak j� pasi.
Megr�zom a fejem. Erre most nincs id�m. Roxmortsba hoppan�lok. Viszolyogva l�pek be az igazgat�iba. Igyekszem kord�ban tartani az arcizmaim. Hossz� �vek gyakorl�sa kellett hozz�, hogy siker�lj�n. Az igazgat�n�h�z fordulok.
- J� napot, McGalagony professzor!
- Mr. Fainchak! �r�l�k, hogy itt van. Hamarosan Miss Landau is meg�rkezik.
- Nicolette? –Igyekszem nem t�l k�rd�re venni a hangnemet. De nem eml�kszem pontosan a vezet�knev�re, � maga pedig sosem mondta.
- Igen. Siet, Donald? Mert akkor a kisasszony�rt k�ld�k… M�r tegnap �zentem neki, de �gy t�nik, k�sik.
- K�sz�n�m, nem sz�ks�ges. – Kopogtatnak, �s Nicolette l�p be. R�m pillant, �s felsikolt.
- Donald! Eln�z�st professzor, de olyan r�gen tal�lkoztunk…
- Semmi probl�ma, k�sz�ntse csak a leend� nevel�j�t!
Erre Nicolette a nyakamba ugrik, �t�lel �s megpuszil.
- Annyira hi�nyozt�l, D�! – mondja. Lelkesed�se kisl�nyos, megt�veszt�. Kiss� b�szke is vagyok r�, b�r az �lel�se nem dob fel.
- Te is nekem, Nicolette! – ujjongok, mik�zben megsimogatom a fej�t. De gy�l�l�m az �rzelg�ss�get! A pokolba, hogy m�gis szeretem �t… - Professzor, mit kell tennem, hogy magamhoz vehessem Nicolette-et?
- Csak egy pap�rt kell al��rnia. – Kedvesen nevetg�lve al��rom a pap�rt. Nem jelent probl�m�t, hogy ne a saj�t nevem �rjam. Van benne gyakorlatom, hogy m�s legyek, mint aki vagyok. Befejezem a cseveg�st, �s fel�llok.
- M�r megy is, Donald?
- Nem akarok zavarni. Minden bizonnyal �nnek is sok dolga van, Nicolette-nek pedig k�zelegnek a vizsg�i. Nem akarok kellemetlenkedni.
- Ugyan! Maradjon itt p�r �r�t Miss Landa�val. S�t�lhatn�nak egyet a parkban. �gyis r�gen l�tta Nicolette-et is �s a Roxfortot is.
- Remek �tlet! – mondom k�nyszeredetten mosolyogva, s k�zben k�l�nf�le �tkokat l�v�ld�z�k az �regl�nyra gondolatban.
- Akkor j� sz�rakoz�st. Viszl�t, Mr. Fainchak!
- Viszontl�t�sra, McGalagony professzor! – Kisietek az irod�b�l. A l�pcs�n lefel� haladva m�lyeket l�legzek. – Rem�lem, most boldog vagy, Nicolette…
- H�, nem �n k�rtem, hogy maradj! � aj�nlotta fel neked, Mr. Fainchak!
- Ne g�nyol�dj! B�r sz� ami sz�: akadt volna jobb is. De csek�ly n�iess�gedet latbavetve felelj: nem cs�b�t� f�rfi Donald Fainchak?
N�m�n megy�nk el a parkig, ott letelepsz�nk egy fa al�. Csak most sz�lal meg.
- Annyira az, hogy kedvem lenne megcs�kolni… - mondja elm�l�zva.
- Gondolkodt�l volna, miel�tt meg�lted!
- De h�t itt vagy! Draco, k�rlek!
- Jobb, ha megjegyzed, Nicolette, csak az alakom m�s. Draco Malfoyk�nt cs�kolok, mint m�r tapasztaltad. Fainchak nyelve az �n nyelvem. Draco Malfoy cs�kj�t �rezn�d akkor is, ha az igazgat�n� alakj�t venn�m fel!
- Draco Malfoy cs�kja ellen sincs kifog�som.
- De nem kapsz akkora kegyet, hogy megint megcs�kollak! – Ellen�rz�m a Sz�zf�l� f�zetemet. Fintorogva iszom p�r kortyot.
- Mi az? – k�rdezi gyerekes �rtatlans�ggal. G�nyosan, len�z�en felelek.
- M�reg… M�gis mi lenne? – Kiloccsantok egy kicsit. A trutyi l�zasan bugyog a f�v�n. – Sz�zf�l� f�zet. Csak h�rom �r�m van, azt�n elfogy.
- �s akkor?
- Hazamegyek, �s elteszek m�g egy kicsit.
- M�s b�jitalod is van otthon?
- Persze. Sebgy�gy�t�, f�jdalomcsillap�t�…
- Nem ezekre gondoltam. – Hallani a hangj�n, hogy m�r visszakozna. Felnevetek.
- Olyan vagy, mint egy rossz auror. Mondd ink�bb, hogy mit akarsz hallani!
- A Fekete V�r �tka…
- Az is van. �s egy�b it�k�k is. Veritaserum, sebfakaszt� elix�recsk�k, f�jdalmat okoz� nyal�nks�gok, k�nsz�rumok, sat�bbi…
- Ezeket mind otthon tartod?
- Igen, de �gysem f�rhetsz hozz�juk.
- Hol vannak? – G�nyosan megr�zom a fejem. K�ny�rg�re fogja. – Hiszen �t �ve ismerlek.
- Vannak dolgok, amiket m�g az apj�nak sem mond el az ember.
- Az ap�dnak? – k�rdezi elkerekedett szemekkel.
- N�gy �ve halott. Csak k�pletesen mondtam. Lehet, hogy hazamegyek. Untatsz.
- De h�t… felaj�nlottam magam neked!
- Aj�nlj fel nekem egy n�t, mert kisl�nyokra nem utazok.
- G�nyol�dsz, pedig te is tudod, hogy m�r n� vagyok.
- Akkor mi�rt nem m�szol egyik �vfolyamt�rsad �gy�b�l a m�sik�ba?
- Mert �n v�logatok! – mondja szemreh�ny�an.
- V�logatsz? �s hozz�m jutott�l el? Mi alapj�n?
- Nem tudom. Ne n�zzen �gy ki, mint Flench, ne legyen gyerekes �s bunk�, mint Johnson, ne legyen ostoba, mint a griffend�lesek…
- Ezek k�ts�gk�v�l igazak r�m, b�r nem tudom, ki az a Johnson. – Fels�hajtok. – Most feln�ttk�nt foglak kezelni. S�t, feln�tt n�k�nt. Olyan n�k�nt, aki fontos nekem. Ne kezdj velem, Nicolette, mert csal�dni fogsz. Nem az �gyban, ut�na. Nem vagyok szeret� f�rfi, �s te sosem lehetsz boldog mellettem. Nem venn�lek feles�g�l, �s nem sz�lhetn�l gyerekeket. Nem lehetn�l soha fontosabb a munk�mn�l, �s nem �lhetn�nk �gy, mint egy norm�lis h�zasp�r… Kedvellek, Nicolette, magam sem tudom, mi�rt. Megtehetn�m, hogy most k�v�ns�god szerint bevonszollak az �gyamba, �s kedvemet t�lt�m veled, de nem akarom, mert ut�na k�nytelen lenn�lek eldobni magamt�l. Ezt meg kell �rtened! Nem �r ennyit egy �jszaka sem, Nicolette!
- Draco… - suttogja. L�tom a szem�ben, hogy meglepi a kedvess�gem, de tetszik neki az �szintes�g. D�bbenet�ben csak a nevemet ism�telgeti. – Draco…
- Bocsi, Nicolette, de mennem kell. �g a Jegy. – Felmutatom Donald bal alkarj�t, amin lassan kirajzol�dik a S�t�t Jegy. – Holnap, azut�n biztos haza�rek, s akkor �rhatsz. H�nap v�g�n tal�lkozunk Londonban. Menj vissza a klubhelyis�gbe, �s tanulj a vizsg�idra!
- Draco… �g�rd meg, hogy nem j�n k�zbe semmi v�ratlan feladat, �s ott leszel!
V�gig sim�tok az arc�n, �s r�mosolygok.
- Sosem hagytam ki egy tal�lkoz�nkat sem, akkor se, ha �ppen K�n�ban kellett volna lennem pedig. Ott leszek, Nicolette, de most mennem kell.
- Menj csak, elv�gre nem v�rakoztathatod �t miattam. Ezt is meg kell �rtenem. Sosem lehetek fontosabb a munk�dn�l. – Az arcomhoz hajol, �s apr� cs�kot nyom r�. – Viszl�t, D�!
- Viszl�t, Nicolette! – �jra arcon simogatom, azt�n felpattanok, �s futni kezdek kifel� a birtokr�l. Hoppan�lok.
V�gig a furcsa v�ltoz�son j�ratom az agyamat, ez�rt p�r kilom�terrel elt�vesztem a c�lt. Egy hatalmas mez�re �rtem. Vir�gos, fodros-bodros, Nicolette-nek biztos tetszene. Megfogadom, hogy ny�ron elhozom ide. N�zel�d�m kiss�, b�r tudom, hogy Voldemort Nagy�r j�p�r Cruciatusszal jutalmazza majd a k�s�semet. Nem igaz�n �rdekel. Nem egyszer k�nzott m�r, �s ez�rt most jobban meg�ri, mint az �sszes eddigi�rt. Ezt most Nicolette-�rt teszem. Kedvelem �t, �s ma v�gre feln�tt.
A t�volban rohan� m�nest n�zem, am�g arra v�rok, hogy visszanyerjem a saj�t alakomat. Szeretem a lovakat.
A hal�lfal�k k�r�n k�v�lre hoppan�lok. A Nagy�r r�gt�n �szrevesz.
- Malfoy! – sziszegi a hirtelen be�llt csendben. De ut�lom ezt a hangj�t.
- Igen, Nagy�r?
- K�st�l, Malfoy! – �llap�tja meg hidegen.
- Sajn�lom, Nagy�r! – menteget�z�m. Nehezemre esik eltitkolni, hogy egy�ltal�n nem is sajn�lom.
- Van magyar�zatod?
- Nincs hihet�, Nagy�r… Elrontottam a hoppan�l�st, �s arr�bb landoltam… p�rsz�z… m�terrel – mondom sz�gyenkezve.
- Mi lesz a vil�gb�l, ha m�r a hal�lfal�k sem tudnak hoppan�lni t�bb�? – teszi fel a sz�noki k�rd�st Voldemort. Nem is �n lenn�k Draco Malfoy, ha nem v�laszoln�k neki.
- Tudok, csak…
- Crucio! – R�vid k�nz�s j�n, alig egy-k�t perces. – Sosem fogod megtanulni, hogy al�zatosan kell viselkedned, Malfoy?
- Tal�n soha, Nagy�r!
- Crucio! – Most kicsit hosszabb ideig gy�t�r. Nem ki�ltok fel, pedig tudom, hogy csak arra v�r. De nem teszek semmit, csak n�m�n vonaglok.
- Mi lenne, ha sim�n, k�nz�sok n�lk�l be�lln�k a sorba ezegyszer?
- Crucio! – Lassan be kellene fejeznem a szemtelenked�st, �gy �rzem. Halkan felny�sz�tek. Ahogy befejezi, felnevetek.
- Kezd egyoldal�v� v�lni a besz�lget�s�nk. - Ezzel ki�rdemlem az �jabb �tkot. Hangos ki�lt�s t�r el� a torkomb�l. Ez m�r f�j, de nem fogok k�ny�r�gni. – Meddig b�rod m�g, Nagy�r?
- Sosem fogsz k�ny�r�gni, hogy ne k�nozzalak tov�bb?
- Soha.
- Az ap�d megtette. � k�pes volt s�rni az �let��rt.
- Az ap�m egy f�reg volt! Egy s�rv�r� auror k�pes volt meg�lni. Mi�rt akarn�k hasonl�tani pont r�? – Megr�zza a fej�t.
- �llj be a helyedre, �s figyelj! – parancsolja. Be�llok, figyelek.