|
1: Elveszett kislny
A kislny szomoran csrg a plyaudvar piszkos kvn. Nem ismerem, s taln meg sem llok mellette, ha nem nz olyan ktsgbeesetten bele a nagyvilgba. De gy nz, ezrt megllok. - Szia! – mondom neki. Nem tudom, mit mondhatnk. - Cskolom – mondja – ha ez lehetsges – mg szomorbban nzve. - Segthetek valamit, kislny? - Nicolette. Nicolette-nek hvnak. Nem tud segteni a bcsi. - Szlts csak Dracnak, Nicolette. – Aprt blint, de mg mindig idegenen mreget. Letelepedek mell a mocskos fldre. Ez megnyerheti a tetszst, mert rm mosolyog s kzelebb hzdik hozzm. - Taln tudsz segteni – mondja kicsit felvidulva. - Megprblok – felelem mosolyomat nehezen palstolva. - Akkor j. A fik… tudod, van egy btym. Most harmadves a Roxfor… - Elhallgat. - Igen. s? Te most msz oda elszr? - Igen. De nem is ez a baj. Szval mindig nlklem csinlnak mindent… Nlklem jtszanak… nlklem var… s most nlklem mentek be. - Be? Hov? - Nos, tudod, az iskola… Vonattal megynk oda. A btymmal, Adammal s az unokatestvremmel, Kevinnel jttem ide, de k bementek a peronhoz, n pedig… szval nem tallok oda. - Segtek. Hnyas vgnyrl indul a vonatod? – krdezem, pedig mr rg tudom. - 9… - A kilences vgny arra van. – Erre elkeseredik. - Nem kilences. Kilenc s hromnegyedik. - Nos, ez mr kemnyebb di – lek egy mugli kzhellyel. – Kevesen tudhatjk, merre van a vgnyod. - Ugye! s itt hagytak. Esly sincs r, hogy tallkozom valakivel, aki nem mug… Nem fogom elrni a vonatot! s akkor leksem a beosztsi ceremnit, s nem lehetek soha Rox… - Roxfortos? Gyere, elksrlek a peronhoz. - A bcsi varzsl? – krdezi elkereked szemekkel. - Ne bcsizz! 25 ves vagyok. Nem bcsi. Csak Draco. De az tny, hogy varzsl vagyok. - Tnyleg? - Igen. Bebizonytsam? – Felnevet. - Bizonytsd! – Elhzom a plcmat. Nem rdekelnek a muglik. - Orchidessis! – tnyjtom neki a virgot s felhzom a fldrl. Leporolom a ruhjt. Mikzben a peron fel megynk, apr trkkkkel szrakoztatom. A falon tl megllunk. - rhatok majd neked? – krdezi virgjt lobogtatva. - rhatsz – felelem kedvesen. - Hogy hvnak? – Habozs nlkl felelek. - A nevem Draco Malfoy. – Megrebben a szeme a nevemre. Egy hossz pillanatig levegt se vesz. Aztn sz nlkl felszll a gzsre, s vidman felm int a csokrval. Biztos vagyok benne, hogy fog rni nekem. Csak azt nem tudom, hogy mit szlnak majd a szlei, ha megtudjk, hogy egy szksben lv hallfalval levelezget…
|
|