N�h�ny perc eltelt�vel siker�lt fel�lt�zn�m. B�r m�g mindig k�m�san, de elindultam a nagyterembe Jamesszel. � fejemhez v�gta, hogy t�bb �r�n kereszt�l tudok �lt�zni. Na persze.
Amikor le�lt�nk, m�r majdnem mindenki ott volt.
Lassan megtelt a nagyterem, mire bej�tt, egy hossz� barna haj�, azt hiszem barna szem� l�ny, �s az igazgat� elkezdte besz�d�t.
- Nos, mivel m�r mindenki itt van, szeretn�m bemutatni a Roxfort egy �j tanul�j�t, Amanda Pottert.
- �risten! Ez a l�ny James testv�re? – suttogta Sara, nekem szegezve a k�rd�st.
- A vezet�kneve Potter, �gyhogy gondolom igen – v�laszoltam bar�tn�m feltett k�rd�s�re, �s az igazgat� folytatta a besz�d�t:
- Most �t is be fogja osztani a s�veg, iskol�nk valamelyik h�z�ba. Ak�rmelyikbe is, seg�tsetek neki a beilleszked�sbe.
Amanda helyet foglalt a sz�ken �s a s�veg, t�preng�en v�rt. Gondolom nem tudta, hova tegye a l�nyt. Jamest nem v�ratta meg, r�gt�n Griffend�lt ki�ltott.
- Legyen a Griffend�l!
H�t testv�rek. Mit v�rtam? Hogy mardek�ros lesz? Lehets�ges. Mi�rt a Griffend�lbe ker�lnek mindig a legnagyobb bajkever�k? Ha Black �s Potter nem ide ker�l, akkor nem lenn�nk szeg�nyebbek t�bb sz�z ponttal. Viszont, akkor lehet, hogy nem is tal�lkozunk. �r�l�k, hogy velem van. Na de most foglalkozzunk Amand�val.
A l�ny idej�tt a Griffend�l asztal�hoz, �s b�tyja nyak�ba ugrott. James viszonozta az �lel�st, majd mikor elengedte h�g�t r�mn�zett.
- Mendi, � itt a bar�tn�m, vagyis a legszebb, a legintelligensebb, a legb�josabb, a leg�gyesebb a…
- Lily Evans – mutatkoztam be, elpirulva James b�kjait�l.
- Amanda Potter. – Kezet r�ztunk.
- Az Amanda jelent�se szeretetrem�lt�. Igaz? – k�rdeztem.
- Mondtam, hogy � a legokosabb l�ny a suliban – felelte a bar�tom. Ezt am�gy igennek vettem.
- Akkor te lenn�l a Griffend�l str�bere? – k�rdezi Mendi. Az lenn�k? Teszem fel magamban a k�lt�i k�rd�st.
- Nem hinn�m. Nem vagyok str�ber, csak biztos�tani akarom a j�v�met a var�zsvil�gban.
- �h�m – kezdi James. – a t�bbi tekerg�t nem kell bemutatnom, de van itt k�t gy�ny�r� h�lgy, akiket illene. � itt, Sara Stepmen Sirius bar�tn�je, �s � itt, Helen Danjen, ki hamarosan �ssze fog j�nni Holds�p bar�tunkkal, mivel tot�l bel� van z�gva.
- Csak szeretn�d te idi�ta! Minek �t�d bele mindenbe az orrodat Potter? Csak az�rt, mert megszerezted Lilyt att�l m�g, ne sz�llj el magadt�l! – ord�totta Helen, �s s�rva felrohant a szob�j�ba.
� ut�lta, ha a mag�n�let�ben turk�ltak, az enged�lye n�lk�l, �s ezt tudtunkra is szokta adni.
Viszont az sz�momra ny�lt titok volt, hogy tetszett neki Remus. Csak a fi� nem engedte �t k�zel mag�hoz. A hogy senkit sem. Annyi a titok a tekerg�k k�r�l, �s senki sem tudja megfejteni �ket. Vagy tal�n ez csak nekem t�nt fel? Nem tudom.
- Lily, j�l vagy? – sz�lt hozz�m James.
- Igen. Figyelj �n felmentem Helenhez, most el�gg� ki van bukva.
- Ok�. Mond meg neki, hogy sajn�lom – �v�lti ut�nam.
Persze, mi�rt �n? Mi�rt mindig �n?
�s felszaladtam a l�pcs�n. Amikor fel�rtem kis bar�tn�m valamivel jobb passzban volt, miel�tt felj�tt.
Most m�r nem zokogott, de akkor is sz�rnyen festett.
- Mi�rt nem mondod el? – teszem fel a k�rd�st.
- M�gis mit? – �rtetlenkedik.
- Remusnak azt, hogy �rzel ir�nta.
- Ugyan, Lily, �szre se vesz! Csod�lom, hogy egy�ltal�n �szrevette azt, hogy l�tezem.
- Mi�rt venne �szre, ha nem mutatod meg magad?
- Tess�k?
- Semmit nem csin�lsz az�rt, hogy Lupin �szrevegyen.
- Ez nem igaz! – ellenkezik.
- Dehogy nem! – v�gok vissza.
- De igen!
- De nem!
- De igen!
- De nem! �s ezt most fejezd be! Hagyd abba, �s menj oda Remushoz. Szia!
Otthagytam. Nem �rtem, mi�rt nem k�zel�t Remushoz. Szerintem neki is tetszik Helen, de � sem mer kezdem�nyezni. Teljes m�rt�kben �sszeillenek.
Megyek le a l�pcs�n, �s amikor megl�t, Remus odaj�n hozz�m.
- Helen, hogy van? – k�rdezi agg�dva. – Igaz, amit James mondott?
- Pontosan mit? – tudtam, tudtam �s tudtam! Tetszik neki Helen. – Remus tal�n jobb lenne, ha felmenn�l hozz�.
- Rendben – �s elindult. H�t �n egy zseni vagyok.
Most pedig n�zz�k meg, mit csin�l Potter, akarom mondani James. A szok�s hatalma.
- James! Hah�! – kiab�lok.
- Lily, Nyugi. Halkabban. Megs�ket�l�k – Csit�tgat Tessa. (Egy griffend�les �vfolyamt�rsam.)
- Hol van James? – teszem fel az engem �rdekelt k�rd�st.
- Elmentek.
- M�gis hova?
- Bemutatj�k Amand�nak a mardek�rosokat.
- Mi van? – �s rohanni kezdek. – M�r csak ez hi�nyzott – suttogom. Ha ez a l�ny t�nyleg olyan nagy bajkever�, mint a b�tyja, akkor jobb, ha nincsenek mardek�rosok a k�zel�ben. Mi lesz itt?
Ott tartottam, hogy. Hol is? Ja, igen. Sz�val.
Futottam a pince fel�. Amikor oda�rtem, azt l�ttam, hogy k�l�nb�z� �tkok hangzanak el.
- Carbunculus!
- Stupor!
- Relaxo!
- Petrificus Totalus!
- Capitulatus!
- Invito p�lca!
- Levicorpus!
- Liberacorpus!
- El�g! – ki�ltottam el magam, mire, mindenki abbahagyta az �toksz�r�st. – Mi�rt kell mindig ezt csin�lnotok? Az�rt mert k�t k�l�nb�z� h�zban vagytok att�l m�g nem, kell mindig harcolni! Mi lenne, ha valaki meghalt volna? Ha? Ez az! Semmi! Ugyan�gy folytatt�tok volna a harcot, mint eddig! Ti soha sem v�ltoztok! Senki, soha! James! Neked is mindig kell keresni a bajt! Elegem van! Mi�rt nem tudsz egyszer hallgatni r�m, ha azt mondom, ne k�zdj meg, �s ne v�gezd a gyeng�lked�n? Mi�rt? – na itt kezdtem el s�rni, de ez nem akad�lyozott meg a tov�bbi kiab�l�sban. – Ez az eg�sz csak engem �rdekel? V�geztem veled Potter! Nem tudsz vagy tal�n nem is akarsz feln�ni! De tudod mit? M�r nem �rdekel! Itt a v�ge James Potter! Elj�tszottad, az els� �s utols� es�lyedet! Nincs tov�bb!
S�rva rohantam el, �s hallottam azt is, hogy James Potter rohan ut�nam. De nem v�rtam meg. Hi�ba szeretem, Jamest nem akarom mindig harcolni, l�tni. Azt �g�rte, hogy soha nem hagy el, erre �n mit csin�ltam?
Leroskadok a falhoz �s �jabb zokog�s hull�m, t�r re�m.
- Szeretem! Nem akarom elvesz�teni! Nem akarom! – motyogom magam el�.
- Lily! – H�t utol�rt. – Ne haragudj. K�rlek! Van, ami sose v�ltozik, Lily! Nem tudok teljesen megv�ltozni. �gy kell elfogadnod �s szeretned, ahogy �n is elfogadtalak t�ged �s az �rzelmeim ir�ntad m�g mindig nagyon er�sek. Szeretlek, kicsim – �tkarol, �s le�l mell�m. – �s most, m�r ha akarn�l, se tudn�l megszabadulni t�lem – r�mosolygok.
- Igaz. Ne haragudj, csak nagyon m�rges lettem r�d, mivel soha sem fogadod meg a tan�csom, �s b�rki meghalhatott volna – m�r nem s�rok. Abba hagytam, �s a hercegemet n�zem. – Kik s�r�ltek meg?
- Soroljam? – b�lintok. – Ok�. Sz�val. Sirius, Pipogyusz, Robert, Tomas �s Mendit is eltal�lta egy �tok.
- Menj�nk fel a gyeng�lked�re.
Tetszett neki az �tlet, �gy h�t elindultunk megl�togatni idi�ta t�rsainkat.
Vajon h�ny pontot vontak le?
- Mi lesz itt �v v�g�re? – Megr�zom a fejem.
- Tess�k? – k�rdezi James.
- Semmi – felelek.
�s folytattuk utunkat a gyeng�lked�h�z.