A klubhelyis�g rekordsebess�ggel �r�lt ki, kettesben hagyva a k�t feszeng� var�zsl�t: Hermion�t �s Drac�t. A k�t fiatal feszengve burkol�dzott hallgat�sba, mely egyre k�nosabb� n�tte ki mag�t k�zt�k.
- �hm… Gratul�lok… igaz�n �gyes volt�l ma – t�rte meg az irrit�l�an hat� cs�ndet Hermione.
- K�sz. Tudod, az lett volna sz�nalmas, ha tizenegy �vnyi gyakorl�s ut�n nem nyerek ma… - felelte a fi�, aki pillanatok alatt megb�nta, hogy ism�t hidegen, m�r-m�r t�l nyersen besz�lt vele.
Hermione l�that�an nem tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel, �s ink�bb csak azt sajn�lta, hogy nem tud �jabb besz�lget� t�m�t feldobni. Az elk�vetkez� p�r perc �loms�llyal nehezedett r�juk �s a kellemetlen egy eg�szen enyhe jelz� arra, amit akkor �reztek mindketten.
- Granger, szerinted l�teznek lehetetlenek? – k�rdezte v�g�l a fi�, Hermione �szinte �r�m�re.
- Semmi sem lehetetlen…
- De az�rt van egy csom� olyan dolog, ami sosem k�vetkezhet be, ugye?
- H�t… igen. De mi�rt? – Hermion�t egyre ink�bb �rdekelte, hogy mit akar mondani a fi�.
- Blaise c�lozgatott valamire… �s h�t, nem tudom – motyogta zavartan Malfoy.
- Ok� l�tom nagyon titkol�z�s kedvedben vagy… mindenesetre pr�b�ld meg el�rni, amit akarsz… - mosolygott – Akkor tal�n nem leszel ilyen merev – mondta somolyogva �s megindult a l�pcs� fel�.
Malfoy nem akarta ilyen hamar elengedni a l�nyt, �gy egy hirtelen elhat�roz�s k�vetkezt�ben ut�na sz�lt, majd elmosolyodott, jelezv�n, hogy el�rte a c�lj�t.

- Mert anya elj�rt az �rdekemben… - sz�lalt meg teh�t a sz�kes�g.
- Tess�k? – Hermione azonnal megtorpant �s visszafordult Draco-fel�.
- Csak v�laszoltam – mondta k�z�ny�sen, �m halv�nyan somolyogva a mardek�ros.
- De h�t �n nem… - kezdte, azt�n a megvil�gosod�s kellemes �rz�s�re lett figyelmes �s elmosolyodott – Hogy-hogy „elj�rt az �rdekedben”?
- N�zd sz�vesen elmondan�m, de f�lek nem hangoztathatom �s mivel te ott �llsz kiab�lnom kellene, ami meg a „hangoztat�s” kateg�ri�j�ba tartozik.
- Oh… �rtem – azzal le�lt a kanap� melletti fotelbe.
- Att�l tartok m�g mindig k�ptelen lenn�l meghallani suttog� szavaim…
- Rendben – vigyorgott Hermione �s le�lt a fi� mell�.
- Tal�n megfelel�… - mondta Draco mik�zben ak�r egy szakember m�regetni kezdte a k�zt�k l�v� t�vols�got.
- Azt hiszem �gy m�r j� lesz. Remek a hall�som.
Azzal a fi� besz�molt a p�r hete hallottakr�l. Hermione t�bb �zben hatalmasra nyitotta mogyor�barna szemeit, melyt�l a mes�l� gyomra egyre nagyobbakat ugrott.
- De Sirius sosem mes�lte, hogy…
- Persze hogy nem! Miut�n anya meg apa �sszeh�zasodtak, Black nem volt hajland� besz�lni t�bb� any�mmal. V�g�l is � nem tudta meg, de Potter apja seg�tett any�nak, hogy el�rje, amit akar: miszerint ne legyek olyan, mint Lucius.
- �s csakugyan l�tezik ilyen var�zslat? A szem�lyis�get nem lehet csak �gy megv�ltoztatni… Ez az�rt bizarr…
- H�t ja – mondta flegm�n – �s pont Potter… - fintorgott Draco.
- Szerintem k�l�nben nem siker�lt a var�zslat – jelentette ki t�prengve a l�ny, amivel mag�ra harag�totta a fi�t.
- Mire c�lzol ezzel? – k�rdezte �lesen a sz�kes�g.
- Most �szint�n Draco, szerinted eddig �gy viselkedt�l, mint ahogy kellett volna az elmondottak alapj�n? Gondolod, hogy Malfoyhoz nem m�lt�an viselkedt�l?
- Igen. – kezdte Draco �s belen�zett Hermione �rtetlen szemeibe – Egyfolyt�ban egy s�rv�r� j�r a fejemben, �s mikor r�j�v�k, hogy beleestem, mindig elkap az �rzelg�s �nem – jelentette ki a fi�.
- Tess�k? – k�rdezte rekedten, hatalmasra ny�lt �riszekkel.
- J�l hallottad. Az �l� bizony�t�k, hogy val�ban t�rt�nt velem valami, annak idej�n. – mondta egyszer�en Malfoy �s sz�n�szi tehets�g�t megfitogtatva sajn�lkoz�an f�l mosollyal az arc�n megcs�v�lta a fej�t.
- �s ezt az a bizonyos muglisz�rmaz�s� l�ny, tudja m�r?
- Azt hiszem – suttogta �s Granger arc�hoz hajolt, majd eg�szen k�zel ment hozz� �s onnan folytatta – Tudtommal nem szellemi-fogyat�kos, �s �pp p�r perce jelentette ki, hogy remek a hall�sa, sz�val nem hiszem, hogy b�rmi az inform�ci� �s k�z� �llhatott volna – mosolygott Malfoy.
Malfoyt m�g mindig csak p�r millim�ter v�lasztotta el Hemion�t�l, akir�l s�t�tt, hogy iszony�an vacill�l. A l�ny nem mert Malfoy szemeibe n�zni, mert att�l f�lt, hogy �jra hatalm�ba ker�ti valami, aminek eddig sosem tudott ellen�llni. �m Granger addig ker�lte a sz�rkeszemp�rt, am�g Draco gyeng�den megfogta az �ll�t, �s maga fel� ford�tott az arc�t. Hermione csapd�ba esett; elpattant benne valami, ami m�r h�napok �ta k�nozta; ajkaival szenved�lyesen megkereste Malfoy�t, aki egy el�gedett mosoly k�s�ret�ben viszonozta a l�ny cs�kj�t, mely annyira heves �s szenved�lyes volt, hogy a boszorka is megr�m�lt t�le. Felt�rdelt a kanap�ra �s egyik kez�vel belet�rt a hold sz�n� f�rt�kbe, m�sikkal pedig felfedezte az izmos h�tat. Falta Malfoy ajkait �s elm�j�t �tj�rta egy olyan �rz�s, amit utolj�ra akkor tapasztalt, mikor Draco a m�ltkor berontott hozz�.
- H�t ez nagyszer�! Milyen megind�t� jelenet! – sz�lalt meg Ron keser� hangja, aki �pp akkor l�pett be a klubhelyis�gbe.
- Ron!? – Hermione elv�llt Malfoy ajkait�l �s az ajt� fel� fordulva n�zte bar�tj�t.
- M�g felismersz? Ez igaz�n kedves! Mond csak Hermione, miatta hanyagolsz minket?
- Nem �n… N�zd… Nyugodj meg!
- M�gis hogy nyugodn�k meg? Mikor �sszesz�rted a levet egy… egy ilyen…- ord�tott Weasley �s kiviharzott a lakoszt�lyb�l.
- A fen�be! Mi a franc �t�tt bel�m? – k�rdezte ink�bb csak mag�t�l a l�ny, �s arc�t a kez�be temetve lerogyott a kanap�ra.
- Tudod Granger, ez nem b�n… Weasleynek meg k�ne �rtenie. – kezdte Malfoy �m mivel nem volt j�rtas a vigasztal�s mesters�g�ben, ink�bb felhagyott az ez esetben id�tlen�l hangz� pr�b�lkoz�ssal.
- De nem fogja – csattant fel a boszorka – �r�kre meggy�l�lnek… - a l�nyon l�that�an k�ts�gbees�sek sorozata szaladt �t, err�l tan�skodtak a szem�ben felvillan� k�nnycseppek.
- Jaj dehogyis… Ki lesznek akadva, de nem haragudhatnak r�d, az�rt mert megcs�kolt�l. – kezdte �jra – S�t Weasley-�ket „ismerve” k�ltenek egy sztorit az eg�szhez, miszerint a „pattog� g�r�ny let�madta Hermion�t, akinek m�g v�dekezni sem volt ideje”. M�r l�tom is… „De Potter a h�s ott termett �s megmentette a b�ntalmazott l�nyt”.
- Figyelj Malfoy, ha ezzel azt akarod el�rni, hogy kev�sb� legyek let�rt megjegyzem rossz �ton haladsz. – motyogta Hermione, b�r szavaival ellent�tben ott gubbasztott egy halv�ny mosoly ajkai sark�ban.
- De hisz csak egy cs�k volt… - kezdte Malfoy �s visszahajolva a remeg� sz�j� l�nyhoz, v�rv�r�s ajkaival felitatta a cs�kozott arcot. Majd mosolyogva vette tudom�sul, hogy imm�r a l�ny elt�kozolt k�nnyeinek nyoma sincs.
- H�t te t�nyleg nem �rted? Itt nem CSAK egy cs�kr�l van sz�… ann�l sokkal t�bbr�l – csattant fel hirtelen Hermione �s k�nnysz�rta szemmel felsietett a szob�j�ba.
A sz�kes�g meredten �llt a klubhelyis�g k�zep�n, ott, ahol Granger hagyta.

„Most t�nyleg ugyanazt vallotta be nekem, amit �n az el�bb?” „ Ezt csak a k�ts�gbees�s mondatta vele, vagy t�nyleg �gy gondolja?” „Szeret?” „ M�r megint �mlengek, err�l s�rg�sen le kell szokjak…” „Megkeresem azt a h�lye Weasleyt”

*

Draco kisietett a portr�n �s – mivel minden roxfortost, akit valami hatalmas trauma �r a parkban lehet felfedezni – az udvar fel� indult. A v�r�s var�zsl� val�ban ott volt, a parton gubbasztott, egyre nagyobb k�vekkel bomb�zva a tavat, melynek t�kre p�r perce m�g tal�n pont olyan tiszta �s h�bor�tatlan volt, mint az � gondolatai. Malfoy nem tartott Ront�l, de a biztons�g kedv��rt tal�rzseb�ben kitapintotta p�lc�j�t.
- Gratul�lok Weasley, nagyon �rett viselked�st tan�s�tasz… - sz�lalt meg a fi� h�ta m�g�tt.
- H�zz innen Malfoy!
- Ez melyik figura? Duzzog� �vod�s? – k�rdezte �s k�zelebb araszolt Weasleyhez.
- Te mi a francot akarsz t�lem? Az orrom al� d�rg�lni, hogy Hermione volt olyan h�lye �s bed�lt neked?
- Kicsit �l�nk a fant�zi�d, nem gondolod? Egy�bk�nt csak azt akarom mondani, hogy nekem egy cseppet sem �rtasz azzal, ha nem besz�lsz vele… Viszont Hermion�nak nagyon fog f�jni, hogy a gyerek, akit olyan sok�ig a bar�tj�nak hitt, �gy viselkedik…
- Hermione, mi? Mi�ta �rdekel t�ged, az a s�rv�r�?
- D�tumra pontosan szeretn�d tudni?
- Marha vicces vagy Malfoy. Ink�bb azt �ruld, hogy el kivel fogadt�l, hogy elcs�b�tod? Crack, Monstro, net�n Zambini?
- H�t Weasley, azt kell mondjam nem gondoltam, hogy ennyire h�lye vagy… Szerinted, hogy ha csak fogad�s lenne, akkor t�rn�m magam �s kij�nn�k veled besz�lgetni? Nincs az a t�t, ami�rt megtenn�m.
- Egy aljas f�reg vagy, Malfoy.
- Lehet, de Hermione pont �gy szeret – vetett m�g egy g�nyos mosolyt a fi� fel�, majd visszament a kast�lyba, a biztos siker tudat�ban.

*

- Hermione, Hermione! Figyelsz r�m?
- Mi, hogy? Persze Luna, mit is mondt�l? – k�rdezte Granger �s k�tyagos tekintet�t Lun�ra emelte.
- L�tom, t�nyleg figyelsz r�m! - cs�v�lta a fej�t mosolyogva.
- Ne haragudj – kezdte �s k�s�rletet tett arra, hogy kezeivel megszabad�tsa szemeit az �lom s�lyos velej�r�j�t�l - De mostm�r figyelek, mondjad.
- Sz�val, Zambini ma eg�sz nap olyan fur�n viselkedett, �s azt�n kiment�nk a parkba �s megk�rdezte, hogy lenn�k-e a bar�tn�je.
- �s te mit mondt�l neki?
- Hogy nem tudom…
- De h�t mi�rt nem?
- Mert nem hiszem el, hogy komolyan gondolja.
- Pedig igen – kezdte, majd Luna f�rk�sz� tekintet�t l�tva folytatta – A m�ltkor bevallotta nekem, hogy szeret t�ged.
- Mi? �s mi�rt nem mondtad el?
- Bocs�ss meg, de eszembe se jutott… - mondta f�lszegen Hermione – Sz�val b�zz csak meg benne.
Luna m�r nem tudott v�laszolni, ugyanis besz�lget�s�ket f�lbeszak�totta valakinek a kopogtat�sa.
- Luna, nem l�ttad Grangert? – �rdekl�d�tt Malfoy az ajt� m�sik oldal�r�l.
- Nem baj, ha..? – k�rdezte Hermione, az ajt� fel� mutogatva.
- Nem dehogy! Menj csak, �s k�szi.
Azzal a boszorka elhagyta a szob�t.
- Grangert nem l�ttam, Hermione nem j� helyette? – vigyorgott a griffend�les.
- Az igazat megvallva… na j�… - somolygott a sz�kes�g is. – Besz�ltem Weasleyvel…
- Komolyan? �s mit mondott?
- Csupa kedveset… - g�nyol�dott a fi� – De t�l�lem… mindenesetre, adok neki h�rom napot �s a bocs�natod�rt fog k�ny�r�gni.
- K�sz�n�m – mondta gyeng�den a l�ny, akit megint csak egy hajsz�l v�lasztott el az �nk�v�leti �llapotb�l, amelybe Draco mostan�ban folyamatosan kergette �t.
A fi� elmosolyodott �s miut�n mindent kiolvasott Granger ig�z� szemeib�l, megcs�kolta a boszork�t. Ajkai k�vetel�z�en k�nyeztett�k a l�ny�t, aki imm�r meg-megremeg� t�rddel viszonozta a cs�kot. A folyos�r�l a fi� vezet�s�vel jutottak be Hermione szob�j�ba, ahol kellemes f�lhom�ly fogadta �ket.
Drac�n m�r r�ges- r�g eluralkodott a v�gy; err�l uralkodtak szenved�lyes, m�r-m�r fejvesztett mozdulatai is. Egyik kez�vel f�lret�rte a g�nd�r hajzuhatagot – melyet annyiszor haszn�lt m�r g�nyol�d�si fegyverk�nt – �s v�gigcs�kolta a l�ny v�ll�t, kulcscsontj�t �s nyak�t. Ajkai �jra megkerest�k a boszork��t, �s m�g Hermione az ing leh�moz�s�val volt elfoglalva, � felkapta Grangert �s az �gyra tette, ahov� pillanatokon bel�l � is befek�dt; Hermione f�l� ker�lt �s ism�telten megcs�kolta, hihetetlen m�rt�k� szenved�llyel �s odaad�ssal, hogy a l�ny eg�sz test�ben beleremegett. Malfoy kigombolta a feh�r bl�zt, mely eddig az olyan nagy �h�tattal v�rt testet �vta �s v�gig cs�kolta a griffend�les mellkas�t, melleit, nyak�t, v�llait. Hermione lefejtette Dracor�l a fekete nadr�got, �s �jra k�zelebb h�zta mag�hoz, hogy sz�juk egy �jabb cs�kban egyes�lj�n. Mikor m�r minden feleslegess� v�lt ruhadarbt�l megszabadultak a mardek�ros �jra sz�j�val kezdte felfedezni Hermione test�t, mik�zben kezei a form�s cs�p�t �s oldalt simogatt�k. Malfoyt az ismeretlen er� �s a m�rhetetlen v�gy egyre csak fogs�gba ejtette �s eg�sz lassan, a t�le telhet� leg�vatosabb mozdulattal a l�nyba hatolt. Hermion�t v�ratlanul �rte az �l�ben �rzett hirtelen f�jdalom: szeme megrebbent majd lecsuk�dott egy pillanatra, �m Malfoy, aki eg�sz id�ig �gyelt mindenre, most is r�sen volt �s egy szemhuny�snyira meg�llt, majd �jra lejjebb hajolt Grangerhez �s egy forr�cs�kot lehelt ajk�ra. Hermione ha lehets�ges m�g nagyobb elragadtat�ssal cs�kolt vissza, mellyel �szt�nz�leg hatott a fi�ra, aki m�g mindig finoman, mozogni kezdett benne. F�l kez�vel a griffend�les mellett t�maszkodott, m�sikkal pedig igyekezett minden egyes �rinthet� ter�letet felfedezni. Hermione hol a fi� v�llait fogta, hol belet�rt a hajzuhatagba, mely bebor�totta Malfoy eg�sz arc�t; Draco egyre gyorsabb iramot dikt�lt, lass�tani m�r r�gen nem tudott; bel�lr�l sz�tszaggatta a mindent elem�szt� v�gy, mellyel ezt az egykor oly ellens�ges teremt�ssel val� eggy� v�l�st k�v�nta. B�dult elm�j�n �thatolni csak is a beteljes�l�s ut�ni v�gy tudott, mintegy k�nyszer�tve a fi�t a felfoghatatlan temp�ra. Mindketten �rezt�k, hogy egyre k�zelebb ker�lnek az epekedve, s�v�rogva v�rt teljess� v�l�s ut�n. Malfoy nem egyszer csillap�totta a l�ny cs�kjai ut�n val� szomj�s�g�t, minduntalan szenved�lyesen habzsolva Hermione ajkait. A fi� halkan zih�lt, Hermione el-elhal�an s�hajtott, kez�vel gyeng�den cir�gatva a var�zsl� h�t�t �s nyak�t. Az iram szinte sz�tfesz�tette a k�t testet, melyek odaad�an simultak egym�shoz, m�g nem Malfoy izmai megfesz�ltek, jobbj�t �sszekulcsolta Hermione egyik kez�vel, balj�val pedig a l�ny cs�p�j�t markolta; a boszorka gy�ngy�z� homlok�t a fi� nyak�ba f�rta, piheg�se bet�lt�tte a szoba mennyei csendj�t. Nem volt m�s, csak k�t azon l�lek, melyb�l er�t mer�tve �lt testet a v�gy �s megmagyar�zhatatlan m�don hajtja �ket ugyanabba az ir�nyba… egy�tt meg�rkezve. Malfoy leroskadt a griffend�les mell�, l�gz�se egy fokkal lelassult f�radtan hevert Hermione oldal�n; a boszorka sz�j�t elhagyta egy utols�, j�l es� s�haj �s miut�n a sz�vver�se valamelyest megpihent a fi� fel� fordult. Ajk�val megkereste az �v�t �s egy szeretettel teli, �des cs�kot lehelt annak v�r�ses sz�j�ra; egym�st �rezve, minden �rz�k�kkel a m�sik rezd�l�seit, illat�t befogadva nyomta el �ket az �lom.

*

M�snap reggel a decemberi nap k�tyagos sugarai er�tlen�l, ugyan de �tjutottak a bord� v�szonf�gg�ny�n, ezzel �szt�n�zve a szob�ban szunnyad� fiatalokat az �bred�sre. Hermione szemei lassan ny�ltak ki, szinte azonnal oldalra pillantott ahol is a passz�v sz�kes�g foglalt helyet; a l�ny mosolyra h�zta sz�j�t �s �vatosan kim�szott a baldachin k�z�l. Halk, csaknem nesztelen l�ptekkel elindult a f�rd�be, ahonnan negyed�ra m�lva m�r felfriss�lten, enyh�n vizes hajf�rt�kkel, de mindenek el�tt sug�rz� mosollyal t�rt vissza.
Drac�t, - amint Hermione elt�nt karjai k�z�l - szinte azonnal el�rte az �bred�s ez esetben keser� gondolata; felkelt �s az �gyon �lve megv�rta, m�g a boszorka visszat�r a szob�ba.
Granger pillanatokon bel�l megjelent a szob�ban �s m�g ragyog�bb mosollyal �lt le Malfoy mell�.
- J� reggelt!
- Neked is… - felelte Draco �s egy l�gy cs�kot lehelt a griffend�les ajkaira – �tmegyek – mondta t�le szokatlanul kedves hangnemben.
- J�l van – somolygott Hermione is.
Mikor a sz�kes�g elhagyta a szob�j�t, Granger elgondolkod�an ter�lt sz�t az �gy�n.
Zavarban voltak mindketten…
Hermione nem tudhatta, de a fi�t legal�bb annyira meglepte a saj�tmag�n tapasztalt k�l�n�s �rz�s, mint �t. Malfoy nem egyszer bolond�tott m�r mag�ba but�bbn�l but�bb, szebbn�l szebb l�nyokat, akiknek – miut�n megkapta �ket - tal�n a nev�re sem eml�kezett k�s�bb. De most, teljesen elvar�zsol�dott. Suta mosollyal az arc�n s�t�lt �t a saj�t birodalm�ban, a legcsek�lyebb jel�t sem mutatva annak, hogy �rdekeln� �t, egy esetleges lebuk�s. Ugyanazzal az �tszellem�lt arccal mozgott szob�j�ban is.
K�l�n�sen �rezte mag�t, mennyire m�moros is ez… Ut�lja mag�t, mikor n�hanapj�n elkapja �t a szenvelg� �nje, �s addig nem ereszti, m�g be nem vallja saj�t mag�nak a tiszta �s �szinte gondolatait, �rz�seit.
Most is ez t�rt�nt, �v eleje �ta vonzotta �t a boszorka, �s soha egy percre sem gondolta, hogy majd egyszer megkaphatja. De megt�rt�nt, �s mostm�r csakis az �v�, �s nem ereszti; hiszen bolondul �rte, kitudja mi�ta.

Hermione sz�tlanul ballagott le a l�pcs�n, ahonnan tiszt�n l�tta, hogy a kanap�n Luna �s Blaise tart�zkodik, val�sz�n�leg m�r egy p�rk�nt.
- Sziasztok!
- J� reggelt – hallatszott a felelet egyszerre.
Granger boldogan, �m sz�tlanul �ld�g�lt az egyik fotelben; m�gnem tekintete els�t�t�lt �s arc�r�l lelohadt a mosoly; gondolataiba belef�rk�z�tt valami. Pontosabban valaki: Ron.
Hirtelen esz�be jutott bar�tja tekintete, amikor megl�tta �ket.
Egyszer�en elsz�llt a j� kedve, csak szomor�s�got �rzett; haragudott mag�ra is, Ronra is, meg persze arra is, aki tegnap beengedte a fi�t a versenyz�k lakoszt�ly�ba. Azt�n egy �jabb dolog vet�d�tt fel benne, mire is c�lzott � tegnap, miel�tt felrohant a klubhelyis�gb�l, mag�ra hagyva Malfoyt. Mi�rt van az, hogy azt, amit m�g mag�nak sem vallott be, tegnap egy v�letlen sor�n �pp az �rintett arc�ba ki�ltotta? M�l�z�s�b�l Jake �s Draco meg�rkez�se z�kkentette ki; az ut�bbi szob�j�ban felejtette ideiglenes �tszellem�lt arc�t, helyette egy vigyorg� Draco Malfoyt csod�lhatott a nagyk�z�ns�g.

Luna �s Zambini k�zen fogva s�t�ltak be a nagyterembe, p�r h�ledez� l�nytekintet k�s�ret�ben; az �gynevezett „fanclub” tagjai k�z�l az egyik f�l�jultan rogyott vissza a sz�kre.
Jake mosolygott, mint �ltal�ban csak most egyed�l volt, hisz Liana m�r kiesett �s �gy d�nt�tt hogy visszak�lt�zik a Holl�h�tasok k�z�. Hermione is mag�nyosan ballagott, pedig egy�tal�n nem volt egyed�l… T�le alig egy m�terre ment az a fi�, aki mindenn�l jobban fel tudja �t h�zni, s akit jelenpillanatban csak gy�l�lni nem k�pes…