|
8. fejezet
- Hahó! – végül is összeszedte magát és a fiú mellé állt.
- Szia Granger! – mondta, de még mindig a tavat kémlelte – Mi járatban?
- Keresek egy varázslót. Szőke, passzív és néha még jó fej is tud lenni… Nem ismered véletlenül?
- Lássuk csak… ezek nagyon ismerős vonások, de… nem hagytál ki valamit? Szívdöglesztő, például?
- Azt biztosan, nem. Bár a beképzeltet nem biztos, hogy megemlítettem.
- Hát ha az is jellemzi, akkor biztos nem ismerem.
Erre Hermione elnevette magát és hamarosan Draco is csatlakozott hozzá. A kacagás lassacskán elhalkult, végül hirtelen elhallgattak és a fiút egy láthatatlan erő egyre inkább egy bizonyos cselekvés felé kezdte lökni, mígnem Draco megragadta Granger derekát magához húzta és megcsókolta. A mogyoróbarna szempár egy pillanatra, hatalmasra nyílt, majd a lány viszonozta a csókot. Igazából a legcsekélyebb mértékben sem volt tisztában a válasszal, melyre egyértelműen az a kérdés, hogy: miért? . Mikor elváltak Draco még egy gyors puszit lehelt a lány felduzzadt meggyvörös ajkára. Orruk összeért és milliméterekről fürkészték a másik arcát, mikor Hermione megszólalt.
- Bocsáss meg – mondta Hermione, mire a fiú értetlenül nézett rá.
- Mi…? – kezdte a fiú, ám Granger – meg nem szakítva a közeli szemkontaktust – belecsípett egyet Draco hasába, majd ösztönözve a fiút a kergetésre, nevetve elszaladt.
Draco szintén vigyorogva megrázta a fejét, majd a lány után indult, bár ő nem futott, mindössze felszegett fejjel, zsebretett kézzel mentálisan üldözte a boszorkát.
*
Kedves Versenyzők!
Holnap sort kerítünk a második próbára Az egyszerűség kedvéért, ugyanaz az ember lesz a párotok, aki az első feladatban. Kivéve Miss. Abottot és Mr. Longbottomot, akik párjaik kiesése miatt együtt versenyeznek tovább. Kérlek titeket, hogy 9-kor legyetek a bájitalterem előtt. Pálcát hozzatok magatokkal!
Üdvözlettel: Albus Dumbledore
- Hát ennyi – mondta Jake és összehajtotta a levelet.
- Nagyszerű maradhatok Lovegooddal!- súgta Zambini Draco fülébe.
- Jaj Blaise, tudom, hogy minden porcikáddal azért epekedsz, hogy velem lehess… de tudod, hogy ez lehetetlen… – mondta színpadiasan Malfoy, mire mindkettőjükből kitört a röhögés.
- Igen Dracocica! – nyüszített nevetve Blaise, majd odaszólt Hermionénak – Granger ugye nem haragszol, ha lenyúlom a párod? – kérdezte, mire az említett lányban megállt az ütő, Malfoy pedig még hangosabban röhögött.
- Na jó megyek, mielőtt még tettlegességig fajul a dolog – mosolygott a szőkeség.
- Ne szerelmem, maradj itt! – üvöltött utána Zambini és kezeit lányosan behajlítva Draco után szaladt, aki hangosan kacagva csukta be szerelme előtt az ajtót.
*
- Á! 9: 00 pontosan, mint mindig! - mosolygott Dumbledore miközben megpillantotta az előtte felsorakozó diákokat - A mai napon egy elég összetett feladatot kell végrehajtanotok! Ezért is lesztek párban. Ha bementek a terembe látni fogtok négy borítékot. A koperták mindegyikében kulcsszavak lesznek megadva. Este hét óráig dolgozhattok a feladaton. Amelyik páros nem tudja teljesíteni a feladatot attól sajnos meg kell válnunk. Hát sok szerencsét! – fejezte be a professzor és egy derűs mosoly kíséretében magára hagyta őket.
Hermione és Draco az egyik elhagyatott falszakasznak dőlve álltak, mikor kinyitották a borítékot.
Kevin Bones, kapján, faggatás, fúriafűz, fekete kristály
- Rendben Malfoy szerintem menjünk a könyvtárba és keressük ki Kevin Bones életrajzát!
- Oké… Granger – motyogta, mire a lány csak hátravigyorgott.
A könyvtárba érve Malfoy szinte egyből levette az első könyvet ami az útjába került, így nem is tűnt fel neki, hogy a „Szépség tippek, tini boszorkányoknak”-ban nem biztos, hogy meglelik Kevin Bones életrajzát.
Hermione somolyogva figyelte a fiút, aki lázasan kutatott a tárgymutatóban.
- Szerintem valahol a karamell-pakolás és a körömápolás között keresd – nevetett Granger.
- Nagyon vicces vagy – morogta, bár ő is vigyorgott.
- Mond csak, jártál már könyvtárban?
- Néha benézek…
Hermione elmormolt egy varázsigét, melynek segítségével az asztalra került könyvek kinyíltak annál az oldalnál, ahol Kevin Bones neve volt feltüntetve.
Kevin Bonest a világ egyik legnagyobb fehér mágusaként tartják számon. Ő volt az első varázsló, aki természetes alapanyagokból el tudta készíteni a Veritaserumot. A Sötét Nagyúr-féle terroridőszakban gyakran hallgattak ki elfogott halálfalókat a Veritaserum(lásd. Veritaserum) segítségével. Egy legenda szerint, Mr. Bones azért keresztelte találmányát Veritaserumra, mert az utolsó hozzávalót, nevezetesen a kapjánfüvet egy a Londonhoz közeleső völgyben, Veritaville-ben találta meg. Kevin Bones nem régiben hunyt el. Egy ismeretlen kórban szenvedett.
- Na akkor megvan a név és a faggatás közti összefüggés – kezdett bele a töprengésbe a griffendéles.
- Igen és én azt hiszem, tudom hogy, hogy kerül a kapján a képbe! - mondta Draco, majd a már jól ismert varázsige elmondása után a könyvek a Veritasérumnál nyíltak ki.
- Meg is van!
Kapjánfű: Az érett növény általában lila színű, de esetenként egy-két helyen előfordul a halvány kék is. Állaga félig nyúlós, ám semmiképpen nem szilárd. Legfontosabb tulajdonsága:
A Veritaserum legfőbb alapanyagai közé tartozik. Ez egy nagyon ritka fűféle, ami csak bizonyos helyeken nő. Angliában számos termőföld volt Veritaville-ben, ám a 19. században ezeket a helyeket megdézsmálták és nem maradt szinte semmi. Az egyetlen hely, amiről biztosan tudunk a Roxfort Varázsló –és Boszorkányképző Szakiskola mellett található Tiltott Rengetegben van.- Fejezte be Draco majd a könyvből felpillantva Hermionéra vigyotgott.
Rendet raktak maguk után a könyvtárban és lesiettek a tiltott rengeteghez. Először óvatosan lépkedetek majd mikor már valamennyire az erdő belsejébe értek megálltak.
- Hogy fogjuk megtalálni?
- Gőzöm sincs - zihálta Hermione, majd mint akit megcsíptek felkiáltott - Várj, próbáljuk ki így: Invito Kapjánfű!
Mivel elég bugyuta ötletnek tartotta, kezét leeresztve sután mosolygott a fiúra, aki megfogta a kezét, és tenyérrel felfelé magukhoz fordította. Hermione apró kezeiben megjelent egy jellegzetes illatú, lila fényes növényszerűség.
- Hm… ez könnyen ment – somolygott Hermione és újra szólásra nyitotta volna a száját, mikor Draco az övét ismét Hermionééra tapasztotta.
- Ez meg mi volt? – kérdezte mosolyogva, miután ajkaik elválltak.
- Ha te nem adsz nekem búcsúpuszit, akkor majd én adok neked elismeréspuszit.
- Malfoy, ha hallottad volna magadat kívülről… - nevetett megjátszott fintorral Hermione és a fiú előtt elindult kifelé a nem éppen biztonságos bozótból.
Egy húszperces séta után, fáradtan rontottak be a bájitaltan terembe.
Draco kiválasztotta a megfelelő üstöt, mely alá Hermione begyújtott és elkezdte beleszeletelni a szükséges alapanyagokat.
- És végül a kapjánfüvet – miután leőröltük – félperces eltéréssel kell, negyeddekánként beleadagolni, egészen addig, amíg a főzet fel nem veszi a kívánt türkiz színt – olvasta fel Hermione az utolsó utasítást.
Miután a félkész bájital ráérősen fortyogott a tűzön, Hermione kifújta magát és beszélgetést kezdeményezett.
- Akár csak Piton óráján - fintorgott mosolyogva.
- Piton professzor!- javította ki Draco.
- Jaj ne haragudj, nem akartam a kedvencedet bántani – gügyögött gúnyosan a lány.
- Tökéletesen igazad van, Piton a kedvenc tanárom. De nem azért, mert olyan jól oktat, hanem mert már nagyon régóta ismerem, és mert ott szívatja Potteréket, ahol csak tudja.
- Micsoda erény! – mondta és színpadiasan az égre emelte mogyoróbarna tekintetét.
- Inkább beszéljünk a feladatról.
- Rendben. Kevin Bones megvan, Kapjánfű megvan, rájöttünk hogy, Veritaserum kell a faggatáshoz, hamarosan kész. És most?
- Valakit ki kellene faggatnunk?
- Igen de kit?
- Nem tudom! Biztos Pottert – mondta természetesen Draco.
- Hé! – csattant fel Hermione és hasba vágta a fiút.
- Rá vagy kattanva a hasamra? – kérdezte nevetve a fiú, majd ő is belecsípett egy kicsit a lányéba.
A „csipkelődés” hamarosan vérremenő csiklandozó csatába csapott át, melynek az lett a vége, hogy Draco a lány mindkét kezét lefogva, alig pár centire állt tőle.
- Most mi lesz? – kérdezte félénken, ám mosolyogva a lány.
- Megcsókollak.
- Igen? – hökkent meg a lány.
Draco egy pillanatig még fogta Hermione karjait, majd még közelebb lépve hozzá, megcsókolta őt. Hosszasan kóstolgatta a lány ajkait, míg végül elengedte a kezét és érezte, hogy Hermione is - ha bátortalanul ugyan, de - viszonozza. Aztán a lány hirtelen elvált tőle, megszakítva a varázst, ami ebben a pár percben körülöttük lebegett.
- Susan! – kiáltotta a lány és magyarázása jeléül a jobb kezét Draco felé vetette.
- Draco Malfoy – mondta halál komolyan a fiú, majd kezet rázott Grangerrel
- Nem te ütődött – nevetett – Susan Bones! Ide jár a Roxfortba. Biztos, hogy őt kell kifaggatnunk, miután valahogy megitattuk vele a szérumot.
- Kérlek mond, hogy ez nem rólam jutott eszedbe… - kezdte vigyorogva, majd töprengve hozzátette - Azt sem tudtam, hogy jár a Roxfortba Susan nevű csaj – mondta, miközben a kész bájitalt átöntötte egy cseppentős kis üvegbe.
Lerohantak a nagyterembe, ahol meglátták az ebédnél üldögélő Susant
- Figyelj te, lefoglalod én meg valahogy belecseppentem a poharába.
- Oké – morogta Granger és elindult a lány felé. ” Add, hogy emlékezzen a másodikos könyvtár szakkörre”
- Susan szia! Hogy vagy?
- Hermione, szia megvagyok kösz! És te?
- Öhm én is. Tulajdonképpen azért jöttem, ide hogy megkérdezzem, mit gondolsz Malfoyról? – kérdezte Susantól a leginkább sajátmagát foglalkoztató dolgot.
- Draco Malfoyról? Szerintem nagyon helyes, de alapvetően egy bunkó! De miért?
- Csak érdekel, mert úgy hírlik megváltozott. Gyere, mutatok valamit. Nagyon röhejes.
Azzal karon ragadta Susant és elvezette a „vip” asztalhoz és megmutatta neki a saját virágos szalvétáját.
- Nézd csak! A mi kemény Draco Malfoyunk virágos szalvétába törli úri pofikáját! Hát nem vicces.
- De – kuncogott Susan.
- Gyere, menjünk vissza az asztalotokhoz – ajánlotta fel Hermione és iménti hatalmas poénja következtében erősen fintorogva visszaindult.
- Oké – mondta Bones, majd egy utolsó pillantást vetett a szalvétára.
Leültek és Granger öntött magának töklevet, majd felbuzdította Susant hogy, igyon ő is. Mikor Susan is belekortyolt Hermione rákezdte:
- Susan mondd csak mit tudsz a fekete kristályról?
Kevin Bones ükunokája először nem szólt semmit majd a kellemetlen maró ízhatás után kibökte:
- A fekete kristály egy ősrégi nemes varázskő, amit jelenleg a fúriafűzön tartanak elrejtve Dumbledore azt mondta hogy ne szóljak de elmondom hogy tudta hogy ti lesztek az elsők, mert szerinte tökéletes párt alkottok – közölte a lány, miközben mosolygott.
- Köszi Susan, sokat segítettél, további jó átvágyat – mondta, Hermione majd az ajtóban várakozó Draco felé, vette az irányt.
- A fekete kristály a Fúriafűzön van elrejtve. Meg kell keresni!
- Akkor indulás!
Lépéseiket megszaporázták és hamarosan odaértek az iskola legszebb, legkedvesebb és mindenek előtt legbiztonságosabb növényéhez.
- Imobilus! – kiáltotta futtában Hermione.
A fa egészen megnyugodott, hátborzongató ágait szelíden fújta a novemberi szél.
- Invito Fekete Kristály - üvöltötte Draco.
Tíz perc múlva Dumbledore irodája előtt megnyílt az ajtó és a két diák, mostmár a fekete kristállyal a kezében lépett fel a mozgó körlépcsőre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
