Tudom, hogy nekem ezt meg kell tennem. Hogyan kerülhettem ide? Istenem, nagyon szeretlek, ugye tudod? Én mindjárt meghalok. Te azt fogod hinni, hogy csak egy utolsó áruló halálfaló voltam, soha nem tudod meg, hogy ezt csakis kizárólag miattad tettem.
Azt mondod ugyanúgy megfagyott a szívem, mint régen, de tudd meg, tévedsz. Még mindig szeretlek. Örökké.
Már nem érzek semmit, csak a hideget. A színek sem tiszták, összemosódnak, tovaszállnak. Ha itt lennél előttem, már azt sem látnám, s nem is érezném, pedig azt hittem, velem ilyen nem történhet.
Meg kéne állnom, levegőt venni, de nem tudok, pedig mindenképp vége lesz, de még így is futok, az utolsó csepp erőmmel is kitartok, s ezt mind érted teszem. Azért, hogy te egy jobb világban élj.
Szétszaggat ez az érzés, hogy tudom, te ki nem állhatsz majd, mert azt hiszed, átvertelek. Pedig végig, mindent miattad tettem. Remélem egyszer rájössz, hisz olyan okos vagy. A legszebb, és legokosabb boszorkány a földön. Aki egyszer az enyém volt.
Vagy talán nem is volt? Lehet, hogy csak a képzeletem játszott velem? Inkább én voltam az övé, s most is az vagyok. A tulajdona, mert elrabolta a szívem, pedig soha nem szabadott volna beleszeretnem.
Azt hiszed majd, hogy ugyanúgy megfagyott a szívem, mint régen, de tudd meg, tévedsz. Örökké szeretni foglak.
Úgy fáj, hogy nem mondhatom el, miért tettem. Talán így is megérted, ha nem… Akkor én már úgy sem fogom tudni. Feláldozom magamat érted. Érted, egy szebb világért, az emberekért. Talán nem is fognak rám emlékezni, csak te.
Érzem a fájdalmadat, hidd el, nekem is ugyanúgy fáj. Tudom, hogy sohasem fogsz engem elfelejteni, te is szeretsz. Szerettél. Biztos vagyok benne. Mindig emlékezni fogsz rám, még ha házas is leszel. Ha minden rendben is lesz veled, akkor is ott leszek benned, a szívedben, a lelkedben, az emlékeidben.
Szétszaggat ez az érzés, hogy te sosem tudod meg az igazat, de meg kell tennem.
Szembefordulok velük, tegyenek amit akarnak. Már elég messze elcsaltam őket ahhoz, hogy sebezhetőek legyenek. Te csak azt fogod látni, hogy elvezettem őket a búvóhelyetekhez. Sajnálom, én nem ezt tettem.
Csak elhoztam őket oda, ahol ti a végső csatát folytathatjátok velük. Tudom, hogy így erősebbek vagytok. De te csak a holtestemet fogod látni. Azt hiszed majd, hogy a szerelmünket árultam el. Nem így volt. Sajnálom. Szeretlek.
Eltalál egy átok. Még egy. Már több sebből vérzek. Összeesem. Alig van erőm, de avval a csöppnyivel is, egy utolsót felkiáltok:
-SZERETLEK HERMIONE!