AJÁNLOM AZ OLDALT
Egy erdő széléhez ér. Azonnal bevágtázik, s közben szitkozódik.
- A hoppanálás-tiltásánál nagyobb baromságot még életemben nem hallottam! Inkább keresnék a szökött rabokat, de komolyan, nem ilyen idióta törvényeken kéne törni az amúgy is nulla IQ-jú miniszterbelieknek a fejüket...
Habár még csak koraest van, így is zavaros az égbolt. Az erdő belsejébe érve még sötétebb van, mágusunk alig lát valamit, de még sem használhatja pálcáját. Rajta kívül mások is vannak az erdőben, akik nem biztos, hogy örömmel veszik látogatását.
Lába gyorsan, automatikusan jár. Látszik rajta, hogy nem egyszer járt már itt. Néhol letér az ösvényről, hiszen tudja, hogy melyik bokor rejt mérgező indákat, melyik fa dühödik be, ha a közelébe megy bárki is. Egy éles kanyart vesz. Útját elállja egy hatalmas, lápos mocsár, de ő meg sem áll, csak megy tovább. Mintha ott sem lenne, úgy megy át rajta. Hát igen, aki ismeri a mocsár titkát, annak nem kell félnie, hogy elveszik a gyilkos szörnyek karmai között.
A mocsáron túl egy megbűvölt faház áll, ami szinte beleolvad a környezetében lévő fákba. Ugyanolyan magas, mint egy átlag fa, hosszúkás, tetején sűrű, zöld lombbal. Alig lehet rajta felfedezni azt az apró kis kilincset, ami bevezet minket egy átlagos otthonba. Valami bár és hotel keverék lehet.
- Ben, hol van Remus? - kérdezi idegesen a fekete taláros alak.
A pultos egy pohár törölgetése közben mögé int, mire a férfi megfordul, és a keresett személlyel találja magát szemben.
- Draco, már vártalak! - mondja Remus kezét tördelve. Haját ezernyi ősz hajszál szövi át, arca kissé megviselt.
- Hogy van? Tonkstól hallottam, hogy mi történt. Azonnal vezess elé, mellette akarok lenni!
- Ne csinálj őrültséget! Még nincsen tisztában a képességeivel, veszélyes mindenkire. Ráadásul mindjárt leszáll az est, akkor kiszámíthatatlanabb.
- Remus, miről beszélsz? Még nincsen telihold!
- Telihold? Draco, ő vámpír lett!
Draco közben levette fekete csuklyáját. Jól látszódik döbbent arca, ami eleve sápadt, de most, a hír hallatán már közelít egy hulláéhoz.
- Mi? - kérdezi remegve. - Ez hogy lehet? Nekem azt mondták, hogy Greyblack kapta el! Most hol van?
- A tisztás melletti barlangban. Az szép is lenne. Greyblack már legalább két hete halott, magam öltem meg.
- Akkor ki és mikor tette ezt vele?
- Ghoulblood, pirkadatkor és a ma éjjelre tervezett támadáskor.
- Előbbre hoztátok a rajtaütést?!
- De csak miattuk. Észrevették a felderítő csapatunkat. Muszáj volt összecsapnunk.
- És nekem miért nem szólt senki sem?!
Lupin már mondaná az ütős választ, de helyette mély levegőt vesz, és higgadtan válaszol.
- Elhiszem, hogy ingerült vagy, megértelek, én is az lennék a te helyedben. De van még valami, amit meg kell tudnod.
- Malazárra, jó vagy rossz hír?
- Mindkettő. Nem mondhatnám el, de a helyzet válságos, jobb ha megtudod. Terhes.
- Hogy mi? - Draco megtántorodik, és leül az éppen alácsúszó székre. - Miért csak most derült ez ki?
- Nem akarta elmondani. Én is csak úgy tudtam meg, hogy épp kezeltem egy súlyos sebét. Már akkor nagyban tiltakozott a gyógyszer ellen, aztán nagy nehezen bevallotta, hogy terhes. Meg akart lepni, gondolom az évfordulótokon.
- Most azonnal beszélnem kell vele!
- Ne tedd, veszélyes lehet! - de Remus már csak az üres székhez beszél.
Draco szélsebesen rohan ki a háztól nem messzi tisztásra, amit egy apró, hegyből feltörő friss forrás szel ketté. A hegy lábában egy barlang van. Egy kisujjnyi lángocska szűrődik ki bentről.
Lelassít, és óvatosabban közeledik a bejárathoz.
- Lumos - suttogja. Kék lángocska jelenik meg pálcája végén. Magasba tartja, így hosszúkás árnyéka a kőfalra vetődik. Szemével szüntelenül keresi kedvesét, mikor a kék fény sejtelmesen megvilágít egy hófehér arcot.
A hófehér archoz kirajzolódik egy barna, lágyan göndör hajkorona. A barna szempár sejtelmesen csillog, szája telt és vörös, mely mosolyra húzódik.
- Hermione?
- Ohh, Draco... - sóhajtja, s közelebb lép a férfihoz. Fekete V-alakú, mély dekoltázsú, hosszú ujjú, földet verdeső ruha van rajta. - Alig vártam, hogy meglátogass. Hiányoztál... - fehér, hosszúkás ujjait végighúzza Draco arcán, majd a száján.
- Te is nekem. Aggódtam érted. Minden rendben?
Hermione végignyalja felsőajkát, így megcsillan a csöppnyi fény két hosszú szemfogán. Draco egy pillanatra hátrahőköl, de meggondolja magát és közelebb lép a nőhöz.
- Szeretlek - suttogja. Ajkával közelít Dracoéhoz, de mintha áramcsapás érte volna, úgy ugrik hátra. - Ne! Ezt nem szabad. Draco, én... féltelek!
- Ugyan, mitől? - kérdi kedvesen, s megfogja a kezét.
- Veszélyes itt lenned! Vámpír vagyok! - sikkantja kétségbeesetten.
- És? Ez nekem miért baj?
- Nem félsz, hogy megtámadlak és esetleg... megöllek?
- Nem. Hermione drágám, hát elfelejtetted, hogy mielőtt megölnéd az áldozatod, az megkérhet arra, hogy tedd őt is vámpírrá?
- Ez ki is ment a fejemből...
- Gondoltam - húzza félmosolyra a száját. - Épp ezért is vagyok itt, hogy emlékeztesselek. - megcsókolja.
Az idő megáll, úgy érzik, már végtelen idők óta így állnak, de Draco megszakítja a csókot.
- Nem akarsz nekem valamit elmondani?
- Szóval Remus elmondta. Sejtettem, hogy nem marad titokban.
- Miért nem szóltál?
- Nem tudom. Az elején még nem is voltam biztos benne, de aztán a bájital megmondta... Kerestem a megfelelő pillanatot, de soha nem találtam alkalmasat.
- Jajj, te buta. - megsimogatja a haját. - Egy Malfoy utódnak természetes, hogy örülök. Bármikor elmondhattad volna. Azzal számoltál, hogy a gyerek biztos hogy vámpír lesz?
- Igen, tudom. Draco, én elfogadom, ha el akarsz hagyni. Kinek kell egy vámpír feleség és gyerek?
- Nekem. - újra megcsókolja, s talán most még forróban, mint az előbb.
Hét hónap múlva megszületett az ifjabb Malfoy, aki - mint ahogyan ezt helyesen megjósolták - vámpír lett. Draco nem hagyta el Hermionét és a kicsit, sőt, még nagyobb szeretettel törődött velük.
Egy óvatlan pillanatban azonban Hermione valóban megtámadta Dracot, akinek még idejében volt ereje kinyögnie, hogy ő is vámpír akar lenni.
A kisfiú aranyosan játszadozott járókájában, és rendszeresen kapta a friss, meleg vért. Egy nap, három hónapos korában egy kósza kismadár berepült az ablakon, és szerencsétlenségére eltévedt a hatalmas kúrián. És hová? Pont a gyermek járókája közelébe... Hermione és Draco meghatódottan nézte, ahogyan a pici becserkészi a kismadarat.
Így lett a híres nevezetes aranyvérű Malfoy családból egyszerű varázslócsalád vámpír utódokkal.
