AJÁNLOM AZ OLDALT
- Táncolok. Miért, ennyire rossz partner lennék? - kérdezte ironikusan.
- Nem. Vagy is igen. Vagy is nem tudom! - tényleg eléggé megzavarta szerencsétlen lányt Draco...
- Mindig ilyen határozott vagy? - megpörgette, s mikor a lány újból visszatért hozzá, visszacsúsztatta kezét a derekára.
- Ha-ha-ha. - gúnyos vicsort vágott. Aztán elkezdett gondolkozni. (Bár ne tette volna...)
„Simán itt hagyhatnám Malfoyt. Elengedném, és kivágtáznék. Nem, ez nem jó. Túl feltűnő lenne.” Mert az nem az, hogy vele táncolsz? - kérdezte egy hangocska a fejében.
Inkább elfojtotta skizofrén hajlamait, és figyelte táncpartnerét. Draco elnézett a feje fölött - nem volt túl nehéz, mert csupán csak egy fejjel volt magasabb nála -. Valamit, vagy valakit nagyon erősen nézett... Folyamatosan görbült felfelé a szája, végül kinyögte.
- Trelawney épp veszekszik Friccsel. Szerintem mindjárt lehányja Mrs. Norrist, amilyen labilis az állapota. Várj, mindjárt úgy rendezem, hogy lásd te is. - így is tett. Ügyesen megoldotta, egy kis forgás, pár lépés. Meg kell vallani, Draco Malfoy nagyon is jól tud táncolni. Egyszer sem lépett rá Hermione lábára, bezzeg ha Ron hívta volna el...
- Úristen... ez nagyon kész. - nem tudott mást mondani, különben elröhögte volna magát. Nem is akárhogyan... valószínűleg az egész termet betöltötte volna kacagása. Azt meg nem akarta, mert hát nem griffendéleshez, prefektushoz, pláne nem iskolaelsőhöz való viselkedés!
Draco csak annyit látott, hogy Hermione olykor-olykor összegörnyed, majd felegyenesedik vörös, puffadó arccal.
- Granger, minden oké? - furcsán nézett rá összevont szemöldökkel, mintha megőrült volna. (Nem csodálom...) - Kezdek tényleg aggódni érted.
- Te?! Malfoy, beteg vagy? Hűűha, egy aranyvérű mardekáros aggódik egy sárvérű griffendélesért... mik vannak!
- Ajj... - szemforgatás - Inkább maradjunk csöndben, és táncoljunk.
És táncoltak. Csöndben, kecsesen, szenvedélyesen. Igen, jól látjátok, szenvedélyesen. Erre az öt percre félretették egymás iránt érzett ellenszenvüket, és csak a keringőre figyeltek. Nem beszéltek, helyette a testük beszélt. Milyen érdekes, hogy két ellenség egymás karjaiban táncol, nem?
Ez volt az utolsó éjszakájuk a Roxfortban. Holnap várják őket a fiákerek, amik elviszik őket le, Roxmortsba. Ott majd várja őket a nagy, piros Roxfort Expressz. Visszatérnek Londonba, de már nem akárhogy. Felnőttek. Kilépnek, védtelenül, ártatlanul a nagy betűs Életbe.
Ki tudja mikor törhet ki a háború? Ha eljön az az idő, ők ketten két különböző oldalon lesznek. Hiába takargatja Malfoy bal kezét, biztos, hogy ott ékesedik a Sötét Jegy, ehhez nem fér kétség.
„Próbáljuk ki? Na jó, egyszer élünk... bár én már nem sokáig.”
Próbálta kicsit feljebb csúsztatni a fiú öltönyét, nem sok sikerrel. Már majdnem sikerült, de Draco odakapta fejét, hogy mit bénázik a lány a kezével.
„Jajj, Hermione, lehettél volna kicsit ravaszabb is! Elvégre egy mardekárossal vagy, úgy is kéne gondolkoznod...”
Draco sem csak úgy bambult ki a fejéből, őt is elöntötték a gondok...
„Holnap hazamegyek a kúriára, ott vár majd apám. Már megint éjszakába nyúló gyakorlások... miért nem hiszi el, hogy azóta rengeteget fejlődtem?! Félti a nevünket? Ismerhetne már annyira, hogy tudja, nem hozok szégyent a Malfoyokra. Mindig is úgy viselkedtem, ahogyan egy aranyvérű ifjúhoz illik. Ezért táncoltatok most egy sárvérűt... ehh, ha ez kiderül, nekem annyi. Kijártam a sulit, most már a Sötét Nagyúr bármikor magához szólíthat. Jajj, és még anya is azzal fog piszkálni, hogy nősüljek meg... a francba!”
- Áúúú! - jajdult fel hirtelen Hermione.
- Mit csinálsz?
- Begörcsölt a lábam...
- Ekkora magas sarkúban nem csodálom!
- Nem is olyan magas...
- Épp ez az! Lehetne magasabb, legalább nem kéne lenéznem rád... - feltűnésmentesen kivette pálcáját, küldött Granger lábára egy görcsoldó bűbájt, majd pár centiméterrel megnövelte a cipője sarkát. - Jobb?
- Kösz... Csak menni nem fogok tudni benne!
A zene halkulni kezdett, míg végleg el nem hallgatott. Dumbledore tapsolva állt fel aranyszékéből. A tanárok és a diákok követték példáját, a hetedévesek meghajoltak, és csatlakoztak a tapsolókhoz. Draco lehajolt, és halkan odasúgta Hermione fülébe:
- Ha nem haragszol, én most lelépnék... Valahogy nem passzol össze a társaságunk. Kössz a táncot, satöbbi satöbbi... - már hátrált, de Dumbledore felemelt, széttárt keze és a hangja megállásra késztette.
- Kedves diákok! Örülök, hogy együtt zárhatjuk le ezt a csodás évet. Köszönjük a hetedéveseknek, hogy megörvendeztettek minket káprázatos keringőjükkel. Arra kérnélek még titeket, hogy maradjatok a táncparketten, és táncoljatok tovább, még egy utolsót! Akkor hát, lássuk. - újra betöltötte a zene dallama a termet.
Draco csalódott képpel visszaoldalgott Hermione mellé, és felvették a kezdőpozíciót.
- Jajj ne vágj már ilyen savanyú képet! Nincs kedvem azt bámulni... nekem sincs ínyemre veled lenni, de ha már így alakult, próbáljuk meg a helyzet előnyös oldalát nézni.
- Ennek van előnyös oldala is? - fintorgott összehúzott szemöldökkel.
- Őőő... van! Nézd McGalagonyt és Dumbledoret. Elégedett fejjel sutyorognak, közben ránk néznek. Gondolom arról folyhat a szó, hogy milyen jó, hogy az iskolájukban van két ilyen példás diák, akik figyelembe veszik a házak közötti összetartás fontosságát!
- Tök jól utánzod McGalagyont. - nevetett Draco.
- Kösz. Ráadásul még Patil és Brown feje is örülhet, új pletyka... Malfoy és Granger együtt mentek a bálba! Beleillene a suli újságba, már ha lenne...
- Jó lenne ha vigyáznál magadra...
- Most komolyan féltesz? Jesszus.
- Ha megvártad volna, hogy befejezzem a mondatot, rájöttél volna, hogy Pansyra céloztam. Eleve ki van borulva, hogy nem őt hívtam el, de ha meglát, hogy veled... Malazár óvjon téged.
- Inkább ne...
A dallam utolsó taktusa kezdődött. Malfoy gondolkozva nézte Hermionét. Megbeszélték még régebben Blaise-zel, hogy csinálnak valami őrültséget a végzősök bálján... Itt az idő, most vagy soha!
Ééés elhalkul a zene... Draco megragadja a távolodni készülő lányt, magához húzza. Hermione érzi a forró leheletet a nyakán, szinte égeti őt a meleg levegő...
- Viszlát Granger! Aztán sok sikert a harctéren... szükségetek lesz rá!
Bamm. Draco megcsókolta Hermionét. De nem is akárhogy... ha a többi roxfortos lány látta volna ezt a csókot, most tűzzel és vasvillával kergetnék őt. Hermione a meglepődöttség sokkja miatt, vagy automatikusan, de visszacsókolt. Majd egyszer csak már nem érezte a fiú égető ajkait...
Draco, a rá nem jellemző sietős léptekkel hagyta el a Nagytermet. Magában még mindig mosolygott, elvégre nem minden nap csókolózik Grangerrel.
„Csak apám meg ne tudja...”
- Draco, várj! - kiáltott utána Zabini.
- Hmm? - fordult hátra. - Mondjad.
- Ez meg mi volt? Granger. Csók. Magyarázatot! - hunyorogva nézett rá, majd mindketten elröhögték magukat, és leültek a tópartra. A Hold fénye megcsillant a sima tó vizén, de nem sokáig élvezhette, mert a fiúk köveket dobáltak bele.
- Ő volt az a csaj.
- Milyen csaj?
- Tudod, akivel a padon leveleztem. Elhívtam a bálba. Persze akkor még nem tudtam, hogy Granger lesz az...
- És az a félreérthetetlen csók? - kérdezte pajkosan.
- Valami őrültséggel kellett lezárni az évet. - vonogatta a vállát, majd ránézett Zabinire, aki még mindig csillogó szemekkel nézte, kitörni készülő röhögéssel.
Harrynek, Ronnak, Hermionénak, Ginnynek és Nevillenek egyetlen olyan vonatútja volt a hét év alatt - oda, vissza különvéve -, hogy Draco Malfoy nem látogatta meg őket...
A többieknek fel is tűnt, hogy vajon hol lehet kedvenc mardekárosuk, és komolyan, már szinte aggódtak annak testi épségében.
Ellenben Hermione csak huncutul elmosolyodott, majd belemélyedt olvasmányába. Szerencsére senki nem látta őket együtt, és azt sem, hogy mi történt a táncparketten...
