AJÁNLOM AZ OLDALT
- Draco, te kivel mész? - kérdezte barátját Blaise egy héttel a bál előtt. Aznap tették le az utolsó vizsgát sötét varázslatok kivédéséből és hatalmas bulit rendeztek ennek megünneplésére.
Lábukat az asztalon pihentették, körülöttük lángnyelv wiskys üvegek elszórva a vajsörös üvegek között, kiborult tálak, chips maradványok, sütemény darabkák... akárcsak egy disznóól.
- Hmm? Mi? Ja, még nem t’om...
- Hát ideje lenne kitalálnod, mert még a végén elkapkodják előled a finom falatokat. - vigyorgott barátjára, aki szintén mosolyra húzta száját. - Parkinson már hetek óta várja, hogy elhívd...
- Ez most komoly? Na neee... Azt lesheti... Miért, te kivel mész?
- Clover Bloommal. Tudod, az a hatodikos, mardekáros kreolbőrű szépség. - magyarázta látva Draco kérdő pillantását. - Na, asszem én megyek lefeküdni. Te meg gondolkozz, hogy kit hívsz el, mert sürget az idő, öregem. - azzal felbaktatott a szobájukba.
Azon az éjjelen Draco még gondolkozott egy darabig, végül megtalálta a tökéletes partnert, akit elhívhat.
Másnap reggel fejvesztve rohant a bájitaltanterem felé. Ő volt az első. Mikor kinyílt az ajtó, sietve leült helyére és írni kezdett.
Szia! Hogy sikerültek a vizsgák? Nekem egész jól. Öhm... eljössz velem a bálba? Ha igen, ha nem én várni foglak 8 órakor a Nagyterem bejáratánál! Hogy felismerj, egy vörös rózsa lesz nálam. Üdv.
Hát igen. Draco Malfoy tudta hogyan kell hatni a lányokra. A vörös rózsa tökéletes ismertető jel.
Letette a pennát és igyekezett figyelni Pitonra, de bárhogy is próbálkozott elkalandozott, hogy vajon hogyan is nézhet ki a titokzatos lány. Ha legalább annyira szép, mint amilyen jófej, akkor már régen jól néz ki.
Draco - hogy biztosra menjen - csütörtökön bekopogtatott Pitonhoz, mondván, elhagyta az egyik tankönyvét és meg szeretné nézni a padjában. Persze csak azt akarta ellenőrizni, hogy visszaírt-e a lány.
És igen! A következő állt a padon:
Ott leszek.
A válasz egyszerű volt, de annál boldogítóbb. Így még nagyobb izgalommal készült a pénteki napra.
Bimm. Bamm. Bimm. Bamm. Bimm. Bamm.
A nagyóra lelkesen kattogott pénteken nyolc órakor. Szőke hajú mardekárosunk komótosan lépkedett a folyosón. Cipője kopogása csak úgy visszhangzott. Rakoncátlan tincsei jócskán elütöttek fekete öltönyétől, de még is tökéletesen passzolt ahhoz és zöld nyakkendőjéhez. Bal kezét zsebredugta, jobb kezében egy vérvörös rózsát vitt. A Nagyterem ajtaja előtt megállt és körbejáratta szürke tekintetét a diákok sokaságán. Nem tudta, hogy kit keressen...
Az alsóbb évesek már a teremben voltak. Leoltódtak a villanyok. Hamarosan bevonulnak a hetedévesek és felállnak a keringőhöz. „Jajj, hol vagy már?... Egy perc és elkezdődik a tánc!”
Kiürült a folyosó. Csak két ember álldogált egyedül: Draco Malfoy és Hermione Granger.
- Na mi van Granger, nem jött el a herceged? -szólt oda gúnyosan a lánynak.
- Nagyon vicces vagy Malfoy, de épp várok valakire.
- Micsoda véletlen, én is. - ránézett a lányra aki megkövülten bámulta Draco rózsáját. Ekkor tűnt csak fel neki, hogy Hermionén vörös ruha van és a hajában rózsa alakú csattok vannak...
- Hú basszus... - mondta fátyolos hangon Hermione.
Felcsendült a zene. Draco csuklón ragadta Hermionét, behúzta a Nagyterembe, hogy életük eddigi legfurcsább keringőjét táncolhassák el.
