|
1: Az unalom szüleménye
A hetedikes mardekárosoknak és hollóhátasoknak ismét bájitaltanuk volt. A Griffendél és a Mardekár házbeliek igencsak örültek, hogy végre megszabadulhattak egymástól, a hollóhátasok már kevésbé...
Piton szokása szerint beinvitálta tanítványait a sötét, kissé piszkos, rideg pincehelyiségbe. A diákok elfoglalták helyüket az ültetés szerint kiszabott padokba, miközben Piton suhogó talárjával és pálcájával behúzta az ablakokon a függönyöket és belekezdett mondókájába.
Draco morcosan ült le a megszokott helyére. Természetesen Piton - mint mindig - kivételezett a mardekárosaival, főleg vele, de mégis elszakította őt barátaitól és külön, messze ültette tőlük. A leghátsó sorban ült magányosan, kezével támasztotta állát és maga elé bambult. Nem kellett attól tartania, hogy lemarad, hiszen figyelembe véve a RAVASZ-ok közeledtét, a tanárok belefogtak az ismétlésbe, és különben is, Draco sokkal okosabb volt szinte minden tantárgyból, mint az átlag diákok.
Unalmában - és egy felsőbb erő által vezérelt oknál fogva - firkálni kezdett a padjára:
Tiszta unalom ez az óra... komolyan, mindjárt bealszom!
meg
Hjajj, én ezt már rég tudom, minek kell megint átvenni?!
- Draco, felelj a kérdésemre. - szólt Piton hűvös hangja.
Felkapta fejét, szürke szemeit tanárjára szegezte - Az élet-halál elixír. - válaszolta olyan hangon, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Helyes válasz. Tíz pont a Mardekárnak, de legközelebb figyelj ide!
- De hiszen én figyeltem... - próbált mentegetőzni, de Piton közbevágott hosszas monológjával az igen nehéz elixír elkészítéséről.
~következő bájitaltanon~
Draco megint unatkozott. Magában már teljes terveket szőtt, hogy hogyan tudná feldobni kicsit ezt a rémes órát. Megfordult a fejében, hogy összeönti a sárkánynyál és bubógumógyennyet tartalmazó fiolákat, hogy legyen egy „kis” robbanás, mikor meglátta a pici, gyöngybetű-írást az ő, hosszúkás betűi alatt.
Megértem, én is unatkozom, de attól még nem kéne a padra firkálnod...
Gondolkodás nélkül visszaírta a frappáns választ.
Ohh... bocsánat, de te is firkálsz! Rongálod az iskola tulajdonát! Ejnye-ejnye... rosszkislány! Vagy kisfiú? Részemről kisfiú :P
1 hét múlva jött is a várva várt válasz...
Kislány :) (már amennyire egy majdnem 18 éves lány kislány lehet...) Áhh, megfogtál. Valahogy késztetést éreztem, hogy válaszoljak... Jajj, most biztos hülyének tartasz.
Draco maga sem tudta, hogy miért, de örült ennek a hírnek. Sietve biggyesztette oda a megnyugtató választ ezzel újabb beszélgetést kezdeményezve...
A szőke mardekáros eddig mindig morcosan ült be bájitaltan órára, hogy „Jajj, csak bírjam ki ezt a kilencven percet...” de most már minden egyes kedd harmadik-negyedik órát kibírhatatlanul várta. A titokzatos lánnyal rengeteget levelezett, és kezdte megkedvelni. Nem tudott róla túl sok mindent, de idővel, szép lassan adagolták egymásnak magukról az értékes információkat. Mondjuk olyan alap dolgot, hogy mi a másik neve, azt nem kérdezték, de fújták egymás kedvenc Mézesfalás édességét és tantárgyát...
Egy szép napon azonban Piton professzor megelégelte Draco folyamatos körmölését a padra és bár nem szívesen, de lemosatta pálca nélkül Dracoval az egész levelezést.
A fiú inkább az összes padot lemosta volna a teremben cserébe, ha úgy hagyhatja a saját asztalát.
Malfoy többször kérlelte, hogy találkozzanak, de a titokzatos lány mindig talált valami kifogást. Általában a tanulásra hivatkozott, de sejtette, hogy valami más is állhat a dolog mögött. Mindenesetre a levelezést nem hagyták abba és már negyedpadnyikat írtak egymásnak.
Mikor azonban a vizsgáknak vége lett, a lány nem tudott kibújni a találkozás elől...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
