Keser� gy�zelem /Szitusz/

Egyed�l �l�k egy sarokban. K�r�l�ttem mindenki �nnepel. H�t igen. Megnyert�k. G�nyosan elmosolyodok. �r�ln�m k�ne. De nem tudok. F�lek, hogy elvesz�tettelek. K�t oldal. K�t ellent�tes f�len harcoltunk. A csatat�ren l�ttalak. Sz�ke hajad kusz�n l�gott a szemedbe, mikor s�t�t, �ben fekete csukly�dat laz�n h�travetetted. Csak �lltam �s n�ztelek, mikor tekintet�nk �sszetal�lkozott. Egy pillanatra mindkett�nknek b�tor�t�an mosolyra h�z�dott a sz�ja. Sz�vemben a boldogs�g t�ze lobbant meg. De hamar kialudt... Fel kellett �brednem, ez itt m�r nem j�t�k, hanem a kegyetlen val�s�g. G�zer�vel k�zd�ttem saj�t �s t�rsaim �let��rt. �s mint k�s�bb kider�lt, nem hi�ba. Csak r�pk�dtek ide-oda az �tkok. Azt sem tudtam kire k�ld�k ront�st, csak tettem a dolgom. De egyszer csak minden els�t�t�lt. K�s�bb egy hom�lyos szob�ban �bredtem. Felismertem azt az illatot... a k�zelben volt�l... megnyugodtam. L�ttam egy fel�m k�zeled� csukly�s alakot. H�feh�r b�r�d csak �gy vak�tott a s�t�ts�gben, mikor v�gig sim�tott�l az arcomon. Minden egyes �rint�sedbe beleremegtem...
- F�ltelek. - suttogtam.
Csak egy forr�, apr� cs�k volt a v�laszod. Er�sen �t�lelt�l �s cir�gattad az oldalam. Lehunytam a szemem �s �lveztem a pillanatot. Ki tudja, mikor �lelhetlek megint... ki tudja, mikor fog v�get �rni ez a pillanat, gondoltam magamban. Elb�biskoltam a karjaidban, mikor valami becsap�dott a h�zba. Hirtelen ugrottunk fel mindketten.
- Menj! Fuss! Menek�lj! - ki�ltottad.
- De mi lesz veled?
- Ne agg�dj, ha Potty�k azok, nincs vesz�ly. M�rpedig szerintem �k azok...
- �s ha... ha m�s az?
- A Nagy �r? Akkor te is vesz�lyben lehetsz.
- Nem hagyhatlak itt! Egyed�l?!
- Ugyan Granger! Ne h�sk�dj! Mentsd az �leted!
Ahogy kimondta az utols� sz�t a Rend tagjai rontottak be. Egy g�nyos mosoly k�s�ret�ben hoppan�lt�l. Zokogva estem �ssze. Csak egy-k�t eml�kfoszv�ny cik�zik a fejemben. Hatalmas robban�sok, f�nyek. Ord�t�sok, sikolyok, ki�lt�sok. Az a f�jdalom, amit hallottam a boszork�nyok �s var�zsl�k hangj�ban... Egyetlen v�gs� ord�t�s �s v�ge. V�ge a harcnak.
�jabb villan�s. Ott voltam a f�hadi sz�ll�son. A bar�taim k�rbe �llt�k az �gyam �s mosolyogtak r�m. Ron sz�lalt meg el�sz�r:
- Gy�zt�nk, Hermione, gy�zt�nk!!!
Nem tudtam mit mondani, de ha megsz�laltam volna, elb�gtem volna magam. Egyik r�szem �r�lt a m�sik s�rt. Szerencs�re nem kellett semmit sem tennem, mert Harry vette az ad�st �s mindenkit elhessegetett azzal az indokkal, hogy pihennem kell. H�l�san pillantottam r�. Le�lt az �gyam sz�l�re �s komoran, m�lyen belen�zett a szemembe.
- Tudok r�latok. - mondta egyhang�an.
- Hogy... mi? Mir�l...?
- H�t... r�latok. Kett�t�kr�l.
- De hogyan? Hiszen �gy vigy�ztunk.
- Amikor megsebes�lt�l, l�ttuk p�ran, hogy �sszeesel, �s valaki elvisz. �gy h�t ut�nad ment�nk �s hamar meg is tal�ltunk. Ben�ztem az ablakon, hogy mi folyik odabenn �s l�ttalak titeket... Az�rt k�ldtem be egy robban� �tkot, mert ha csak �gy berontunk, akkor leleplez�nk.
Sz�hoz se tudtam jutni.
- K�sz�n�m - hebegtem elhal�an �s szem�veges bar�tom nyak�ba vetettem magam.
- Ugyan. Am�gy Dumbledoret�l hallottuk, hogy felfedtek egy �rul�t a hal�lfal�k k�z�tt. Persze mindenki egyb�l Pitonra gondolt, hogy � ker�lt bajba, de lent �nnepel.
- Csak nem...? - ny�gtem k�nnyekkel k�szk�dve.
- Sajn�lom. Voldemortnak nagy volt a hatalma. De csak volt! - kacsintott r�m. - K�rlek, pr�b�lj meg megnyugodni. Felt�n� lenne, ha nem j�nn�l le a gy�zelem meg�nnepl�s�re. Fel a fejjel. �s k�l�nben is, nem is biztos, hogy � volt az. B�rki lehetett.
M�g egy ideig pityeregtem, �s azzal csit�tottam magam, hogy �ps�gben vagy. �s most itt vagyok. A k�n, amit �rzek, lassan felem�szt. Nem b�rom azt tettetni, hogy boldog vagyok. Musz�j szabadulnom innen...
A kertben s�t�lok, �s moh�n kapkodok a friss leveg��rt. Le�l�k egy fa al� �s felid�zem a sz�p eml�keinket. A lopott cs�kok, a titkos v�gyakat rejt� pillant�sok, a g�nyos megjegyz�sek annak �rdek�ben, hogy ne bukjunk le...
Hangos s�hajt�s mellett halkan szipogok. K�nnyek milli�i v�gnak v�gtelen utat az arcomon. L�pteket hallok. Felkapom a fejem, �s �jra �rzem a m�r j�l ismert illatod. H�t itt vagy. Elj�tt�l �rtem! Nincs egyetlen szabad ter�let sem a b�r�d�n, ami s�rtetlen lenne. Friss �s sz�radt v�r van mindegyik sebedben. R�borulok v�lladra, mire te halkan felszisszensz. B�nb�n�an tekintek r�d. Megk�noztak. Miattam... de m�gis visszaj�tt�l hozz�m. Hossz� percekig csak simogatjuk egym�st, mikor a sz�d megtal�lja az eny�m �s nyelveink forr� t�ncot lejtenek.
Halk puffan�s z�kkent ki minket.
- Teh�t nem hi�ba k�noztunk meg. Igazak a h�rek! Az �n fiam egy s�rv�r�vel enyeleg?!
- Ap�m, azt... azt hittem...
- Hogy meghaltam?! H�t t�vedt�l, �des fiam, mert m�g �lek �s virulok. De ellenben veled �n ezt nem sok�ig mondhatom el r�lad...
Az utols� sz�, amit m�g �p elm�vel hallok: Adava Kadevra.
M�g egy villan�s. M�g a kertben vagyok. Azt hiszem, �lmodtam. De nem... hisz ez val�s�g volt. Felt�rdelek. K�t, sz�ke, fekete ruh�s alak fekszik k�r�l�ttem. M�r eml�kszem. Lucius idej�tt �s meg�tkozott t�ged. De �n sem voltam t�tlen... Te j� �g! Odafutok hozz�d. Tested ki van h�lve. Szorosan �lellek magamhoz, de hi�ba. Ez m�r nem seg�t... Megvet�ssel n�zek a gyilkosodra, aki m�r nem �l. �n �ltem meg... M�r nem is tudom mi�rt s�rok. Az�rt, mert meghalt az egyetlen f�rfi az �letemben, akit szerettem, vagy az�rt, mert �n is gyilkos lettem? Odakuporgok mell�d, �s m�g egyszer �t�lellek. Utolj�ra...
Sejthettem volna, hogy ez lesz. Mit is v�rhattam ett�l a szerelemt�l? De h�t a tiltott gy�m�lcs mindig �desebb... Megcs�kollak, utolj�ra, �s a f�ledbe suttogom: Nyugodj b�k�ben, Draco Malfoy. �r�kk� szeretlek...
Var�zsolok magamnak egy t�rt, �s hagyom, hogy a peng�t �tj�rja t�z piros v�rem.

F�ny�radatban �sz� helyen �bredek. Madarak csiripelnek, a vir�gok csod�s sz�nekben pomp�znak, f�ld�nt�li illatot �rasztva magukb�l. Nem tudok betelni a l�tv�nnyal, kapkodom a fejem, hogy mindent l�ssak, mikor... megl�tlak t�ged is. Egy �ri�si f�zfa �rny�k�ban h�s�lsz. Te is �szre veszel engem. V�gre �r�kre egym�s�i lehet�nk, az id�k v�gezet�ig...