Mindenkit elvesztek
Paige 2007.06.06. 18:06
Miért kell egyszer mindenkit elvesztenünk? Miért? Miért nem élhetünk boldogan, kínok nélkül? Senk nem tudja. Még senki...
Harry Potteres story.
Sötét időszak. Dúl a háború… Nem lehet hallani mást, csak az emberek sikolyát. Vesztettünk, már belátom, nem nyerhetünk.
Az emberek életükért küzdenek. Én mégis eldobnám azt. Túl sok csalódás ért. Túl sok veszteség, amik tönkre tettek. Az életnek nincs semmi értelme. Egyszer úgyis mindenki meghal. A kérdés az, hogy mikor.
Bár az én időm most jönne el. Már nincs miért élnem. Régen volt, most nincs. Mindenkitt elvettek tőlem. Mindenkit, akit fontosnak tartottam. Minden barátomat, és a szüleimet. A szerelmemet.
És miért? Csak egy jóslat miatt. Csak néhány elhangzott mondat miatt kell szenvednem. Csak azért, mert én vagyok a Kiválasztott. Semmi többért.
Régen még könnyű volt. Ha valami bántott, ha már nem bírtam tovább, barátaim mellettem álltak, így folytattam. Mindig segítettek, bíztattak, védtek. És én harcoltam.
De már nem tudom… Már vége van. Feladom…
Senki nem áll mellettem. Szavaival senki nem bíztat. Egyedül vagyok. Teljesen egyedül. És akkor meglátlak. Meglátlak téged, aki minden baj okozója. Meglátlak téged, Voldemort.
Még vársz. Még nem szegezted rám pálcádat. Csak tudnám, mire vársz. Tán arra, hogy halálfalóid lássák tettedet? Hogy mindenki tudja, legyőzted a Kiválasztottat? Rendben várjunk. Nekem mindegy. Még van időm. Nagyon is sok.
Én már csak meg akarok halni, hiszen mindent megtettem annak érdekében, hogy legyőzzelek. Hét évig versengtem veled. Hét éven át megaláztalak. Hét éven át azt kellett hallgatnod, hogy Harry James Potter ismét legyőzött. Most meg akarod adni a büntetésemet? Rajta, csináld!
Elsőben megakadályoztam, hogy megszerezd a Bölcsek kövét. Másodikban megöltem a Baziliszkuszt. Harmadikban megmentettem a keresztapámat. Negyedikben meg újjáéledtél, az én véremből. Ötödikben elvesztettem csatlósod miatt Siriust. Beatrix megölte őt. Utána Dumbledore-t. Végül a barátaimat. Egyedül nem érdemes élni. De te ezt nem tudod felfogni. Te mindig egyedül voltál, vagy s leszel. Soha nem fogod érezni a szeretetet. Te alávaló gyilkos. Soha!
Még mindig készülök a halálomra. Várok. Már kezdem unni a helyzetet. Igen, nagyon is unom. Rád nézek. Most sem teszed? Hát legyen. Kihívom magam ellen a sorsot.
- Stupor!
És végre rám szegezed a pálcádat, és kimondod a gyilkos átkot.
- Avada kedavra!
|