Elt�nt minden eml�kem r�la. Tal�n m�r nem is eml�kszik r�m. Sok �v telt el az �ta, mi�ta szerelm�nk egym�sra tal�lt.

M�g a Roxfortban t�rt�nt, amikor Ron annyira megb�ntott, hogy s�rva futottam el. Egyszer�en nem akarja elfogadni, hogy nem szeretem.

Fut�s k�zben bele�tk�ztem abba, aki megv�ltoztatta az eg�sz �letemet. Draco Malfoyba.

• Mi�rt nem tudsz vigy�zni te s�rv�r�? – sziszegte fel�m.

Nem akartam s�rni. Nem akartam, hogy s�rni l�sson, de megt�rt�nt. Keservesen zokogtam mire � �rtetlen�l n�zett r�m. Nem tudta, hogy s�rteget�se miatt borultam ki, vagy valami m�s okom volt r�.

• Granger, ne s�rj m�r!

Nem hagytam abba. M�g jobban elkezdtem s�rni. Nem tudtam abbahagyni.

• Jaj, Hermione – sz�lt kedvesnek t�n� hangon, szerintem �let�ben el�sz�r. – Mi a baj? Eddig azt hittem egy griffend�les sosem s�rhat. Tudod, nem engedhetik meg maguknak, hogy nem �gy tekintsenek r�juk, mint egy h�sre. Mi�rt s�rsz?
• Ron.

Csak ennyit tudtam kiny�gni.

• Mit csin�lt m�r megint az a v�zlipatk�ny? – k�rdezte t�m�ny g�nnyal a hangj�ban.

Nem tudtam megsz�lalni. Nem volt hozz� er�m.

A mardek�ros fi� most olyat tett, amit eddig sose. �t�lelt �s v�gasztalt. Nem tudom, mi k�sztette �t erre. Igaz�b�l akkor nem is nagyon �rdekelt.

Nem telt el olyan sok id� �s elaludtam a karjaiban.

M�snap egy idegen szob�ban �bredtem. Falai ez�st �s z�ld sz�nben pomp�ztak. Amikor k�r�ln�ztem, megl�ttam egy f�nyk�pet. Egy csal�dr�l, amint egy sz�ke 4 �v k�r�li kisfi�t boldogan �leltek �t a sz�lei. Nagyon ismer�s volt nekem ez a fi�. Nagyon hasonl�tott valakire. De kire?

Tejfel sz�ke haj, sz�rke szemek. Ez Draco!

Ilyen oldala is van? Vagy volt?

N�zem a k�pet. Olyan boldog. Nincsen rideg tekintet, szomor�, m�gis higgadt arc.

Csak boldog.

• Mit n�zegetsz? – hallom meg egy fi� hangj�t.

Gondolom, �szrevette �s ez�rt kapta ki a kezemb�l, s rakta be a fi�kba.

• Jobban vagy? – hangj�ban hallottam, hogy t�nyleg �rdekli a v�laszom.
• Igen. Ez a te szob�d? – k�rdezem.
• Igen – hangzott a t�m�r, �m egyszer� fejezet.
• Mi�rt t�r�dsz velem?
• Mi�rt k�rdezed?
• Ez nem �r! �n k�rdezetem el�bb – ripakodtam r�, s�rt�d�tts�get j�tszva.
• Nem tudom. Valami megfogott benned, negyedikben, ami m�ig sem m�lt el – mondta elgondolkozva. – Azt hiszem, bel�d szerettem.

Ezt olyan egyszer�s�ggel mondta, mintha csak azt k�z�lte volna ma milyen nap, van.

Na erre most mit mondhattam volna? Belen�ztem azokba a sz�rke szemekbe, melyekt�l melegs�g t�lt el. Lehet, hogy �n is �rzek ir�nta valamit?

Igen. Ahogy r�n�zek bizserg�s fog el. Szerelem.

Mi nem lehett�nk egy�tt, hiszen egy aranyv�r� �s egy s�rv�r� szerelme tiltott volt, f�leg, ha egy Malfoyr�l volt sz�.

De kimondtam azt, amit �reztem ir�nta:

• �n is szeretlek t�ged Draco Malfoy.

Ezt kimondva megcs�kolt, �s egy�tt t�lt�tt�k az �jszak�t.

M�snap reggel:

• Nem b�ntad meg? – j�tt az elgondolkodtat� k�rd�s.
• Nem – felelletem igaz volt.
• Hermione, mindj�rt v�ge a tan�vnek �s m�r nem biztos, hogy tal�lkozunk.
• Tudom. Hogy fogom kib�rni n�lk�led?
• El fogsz felejteni.
• Nem foglak – ellenkeztem.
• �n ebben nem vagyok olyan biztos. Suli ut�n majd f�rjhez m�sz, �s gyerekeid lesznek. El fogsz felejteni – mondta sz�ke tincseit h�tra rakva.
• Nem foglak, mert szeretlek. Mindig eml�kezni fogok r�d – mondom.
• �g�red?
• �g�rem.

�s akkor voltunk utolj�ra egy�tt. Akkor tal�lkoztunk utolj�ra. Az �v v�g�n, n�m�n egym�sra n�zve b�cs�ztunk el egym�st�l, ugyanis tudtuk: t�bbet nem tal�lkozunk.

�s �n m�g most, h�sz �v ut�n is eml�kszem az �g�retemre. Az �g�retemre, amit akkor tettem, amikor bevallottuk �rz�seinket. Az �g�retre, hogy soha nem feledlek el Draco Malfoy. Nem feledlek.