A levelet betettem egy borítékba és lesétáltam a klubhelyiségbe. James még mindig aludt. Ha valaki így látná, senki sem hinné róla, hogy ő a legnagyobb csínytevő a Roxfortban.

Letettem mellé a levelet és visszamentem átöltözni. Amikor végeztem, eszembe jutott Sirius. Meg kéne látogatni. Elindultam a gyengélkedőre, ahol ott találtam Sarat.

- Aludnod kéne – mondtam neki mire ő nemet intett a fejével. Nem nagyon aludt mióta Siriust behoztuk – felváltalak. Itt maradok, és ha felébred szólok – semmi kedvem sem volt Black mellett gubbasztani, de csak így tudtam pihenésre bírni barátnőmet. Kiderült ugyanis, hogy beleszeretett. Azt nem tudom, hogy Black viszont szereti e, de ha megbántja Sarat akkor velem gyűlik meg a baja.

- Jó Lily, de vigyázz rá!

- Nem lesz semmi baja, ne aggódj – remélem.

Eltelt egy óra kis barátnőm távozása óta.

- Lily… - hallottam egy rekedt hangot.

- Sirius? Látom, felébredtél. Jól vagy?

- Azt hiszem igen. Mi van Sarával? Hol van Remus, James és Peter?

- Sara most ment el aludni. Nagyon aggódott miattad. Potter alszik. Peternek és Remusnak nem tudom a tartózkodási helyét.

- De Jamesnek igen? – kérdezte egy huncut mosollyal az arcán.

- Igen, ugyanis drága barátod ott alszik a klubhelyiségben.

- Biztos fáradt lehet.

- Sirius én megyek szólni Sarának.

- Rendben.

Azzal elmentem. Amikor odaértem James épp a levelet olvasta.

- Komolyan gondolod? – először nem értettem, de rájöttem a levélre célzott.

- Igen.

Arca széles mosolyra húzódott. Vajon mi volt örömében első nagy tette James Potternek? Hát megcsókolt. De nem ellenkeztem. Viszonoztam. Amikor elengedett megmondtam, hogy a barátja felébredt. Azonnal elindult én meg elmentem felkelteni Sarat.

Már min a hárman ott voltunk a gyengélkedőn.

- Hogy vagy Tappancs?

- Remekül Ágas. Amint kiengedtek hozzá, kell látnunk egy nagyszerű csíny elkészítéséhez, amit néhány perccel ezelőtt terveltem ki.

- Benne vagyok!

- Hékás! Még csak néhány perce tértél magadhoz máris bonyodalmat akarsz? – tudakoltam szigorú hangon, ám ez a fiút nem gátolta meg.

- Igen. Szegény Ágas milyen borzalmas napjaid lehettek nélkülem. Hány pontot vontak le?

- Hetvenötöt.

- Ez rekord haver. Eddig a legkevesebb 2 hét alatt százhatvan pont volt.

- Majd bepózoljuk.

- Ha rajtam múlik nem – akkor sem hagyom, hogy megint bajba kerüljenek.

- Á amint látom Mr. Black már jól van. Ezt igya meg és távozhat.

- Én ezt meg nem iszom.

Tolta el az üveget. A színe sárgászöld volt. Én sem innám meg.

- Jaj Tappancs! Tekergő vagy! A Griffendéles bátorság benned él!

- Verseket olvasol Potter?

- Nem miért? – hát igen. Csak tudnám, hogy nem vesztette el még a fejét. De az eredménye meglett. Sirius megitta a löttyöt és távozott, Jamesszel egyetemben.

Kviddicsezni mentek. Mivel két nap múlva Griffendél – Mardekár meccs lesz.

Délután ott várt rám a tónál. Lassan közeledtem felé. Amikor odaértem mellé magához húzott és megcsókolt. Ez egy álom volt melyből soha sem akarok felébredni. De valaki megzavart minket. Perselus Piton.

- James ha támadsz nem kapsz több esélyt!

- De Lily…

- Semmi de Lily - láttam arcán a bizonytalanságot, mely most eltökéltségre változott.

- Rendben.

Azzal elindultunk. Remélem jól döntöttünk.

- Gyere mutatok valamit – azzal megfogta a karom.

Egy folyosóhoz érkeztünk mely előtt elhaladtunk háromszor. Egy ajtó jelent meg.

- Drága Lilym, ez itt a Szükség Szobája.

- A mi?

- A Szükség Szobája. Bármit, amire szükséged van itt megtalálod.

- Értem.

- Lily figyelj! Szerelek! Veled akarom leélni az életem! - mondta határozottan.

- James én.

- Semmi én Lily. Két éve harcolok érted és te még most se veszel komolyan. Nem érted meg, hogy szeretlek?

- De értem. Csak én félek a csalódástól James. Félek, hogy elhagysz.

- De sohasem hagynálak magadra Lily. Szeretlek!

- Én is szeretlek.

Azzal hozzá bújtam. Szeretem. Szeretem őt, és nem akarom elveszíteni.

Amikor megnyugodott kéz a kézben sétáltunk vissza a Griffendél toronyba. Sokan értetlenül néztek ránk, mások meg mosolyogtak. Összetalálkoztunk Remusszal.

- Hát ti? – látszott rajta a megdöbbenés – Mióta?

- Néhány perc – feleli James édes hangon.

- Örülök, hogy végre boldogok vagytok.

- Mi is – feleltük egyszerre.

- James Sirius keres téged. Ha jól tudom összeveszett Sarával.

- Értem – felelte kedvesem – Lily te menj és keresd meg Sarat.

- Igenis főnök.

Ezt egy puszival jutalmazta

Elindultam megkeresni Sarat. Megtaláltam a WC- ben. Festéke teljesen tönkrement a sírástól. Nagyon kiborult szegény.

- Ó Sara mi történt?

- Láttam Lily. Láttam Siriust egy másik lánnyal csókolózni.

- Jaj te szegény.

Észrevettem egy borítékot a kezében.

- Az mi? – kérdeztem a borítékra mutatva. Add ezt oda neki. Én nem beszélek vele többet. Soha többet.

Odaadta a levelet és megkért, hogy hagyjam magára.

Természetesen első utam Blackhez vezetett.

Amikor megtaláltam odaadtam neki a levelet. Előbb had olvassa el majd utána megátkozom.

De nem ez történt. Elolvasta a levelet és kiment a szobából. Odanyúltam a leválhez és James társaságában elkezdtem olvasni.

Szeretlek... Könnyű kimondani,
Kár, hogy nem tudtad végig gondolni,
Mit is mondtál ezzel nekem,
S most miattad könnyes mind két szemem...
Szeretlek... Azt hittem tényleg így gondoltad,
Hogy őszintén, tiszta szívvel mondtad,
De becsaptál rútul, aljas módon,
S várom, hogy a holnap enyhülést hozzon...
Szeretlek… Neked ez semmit nem jelent,
Hisz könnyen elengedtél egy szerelmes kezet,
Nem fogtad örökké, ahogy szavaid ígérték,
Mik egy naiv lány szívét, darabokra törték...
Szeretlek... Miért mondtad ezt nekem?
Hisz tudtad, hogy nem leszel sokáig velem,
Tudtad jól, hogy hazugság az, mit suttog ajkad,
S cseppnyi megbánást sem látok rajtad...
Szeretlek... Ezzel a szóval boldoggá tettél,
De nem tudtam, hogy immár hazug ember lettél,
Hittem, hogy életem majd szép lesz veled,
De csak keserűségem köszönhetem neked...
Szeretlek... Bíztam benne, hogy így is marad,
De szemed máson gyorsan megakadt,
S engem, mint egyszerű játékot, eldobtál,
Hogy mit okozol ezzel? Bele se gondoltál..."

Amikor elolvastam hírtelen könnyek, lepték el a szemem. Nme tudom miért, csak megtörtént. Annyira sajnálom Sarat.

Meglátva bánatomat James magához ölelt.

- Ugye te soha sem hagysz el? – kérdeztem könnyezve.

- Lily én soha, de soha nem hagylak el. Ígérem.

Megnyugodtam. Megígérte, hogy mindig velem lesz. És így is lesz.