Eltelt egy hét, de szüleim még nem értették meg titkomat. Elmentünk megvenni iskolai felszerelésemet majd elbúcsúztam tőlük és felszálltam a Roxfort expresszre.

És itt vagyok a vonaton. Az életem új fordulatot vesz.

Üres fülkét kerestem, de belebotlottam valakibe. Pontosabban egy szőke idegenbe.

- Sajnálom! Kérlek, ne haragudj!

- Nem tudsz vigyázni?!

- Már bocsánatot kértem te bunkó!

- Hogy felvágták a nyelved kislány! Még nem láttalak Cicus új vagy?

- Na ide figyelj - kezdett felidegesíteni - először is nem vagyok Cicus. Másodszor meg igen új vagyok. A nevem Kira Swall.

Kezet nyújtottam neki mire ő eltolta azt és flegmán hozzám szólt.

- Sárvérű!

- A mugli származású boszikat és varázslókat nevezik így. Na és?

- Nem ismerek Swall vezetéknevű varázslócsaládot.

Ezzel felment bennem a pumpa és pofon vágtam. Boszi vagyok csak nem úgy, mint az ő fajtája. Röpítek, teleportálok, és még sok mindent meg tudok csinálni. Hogy nevezhet sárvérűnek? Megölöm!

- Na ide figyelj, nem nevezhetsz sárvérűnek megértetted? Ha ezt még egyszer kiejted a szádon, megöllek!

- Azt még meglátjuk. A nevem Draco Malfoy. Jegyezd meg mert fogunk még találkozni.

- Nem hinném!

Azzal ott hagytam. A vonat megérkezett a kastélyhoz. Csodáltam az épületet. Elképesztően gyönyörű volt. Bementünk a nagyterembe és az igazgató szólt néhány szót. Azt a beosztás követte. Sok gyerek a Griffendélbe és a Mardekárba került. Már mindent tudtam a két ház viszálykodásáról és egyéb harcairól. Már az S- nél tartottunk és a tanárnő kimondta a nevem.

- Swall Kira.

Kimentem felültem a székre, és fejemre rakták a süveget.

- Jó, jó. Melyik házba tegyelek? A Hugrabug és a Hollóhát semmiképp nem. Griffendél? Megvan.

És kikiáltotta.

- Mardekár!

Azt hittem rosszul hallok. Semmiképp nem akartam ebbe a házba kerülni. A süveg biztos tévedett. Gondolkodásomat félbeszakította McGalagony professzor, ki bevezettet minket a nagyterembe.

- Miss Swall kérem, fáradjon az asztalához.

Nem volt mit tenni. Felálltam és helyet foglaltam Malfoy mellett.

- Megmondtam, hogy találkozunk édes!

- Engem valahogy nem jár át a boldogság, hogy egy görény mellett kell eltöltenem egy évet. Tudod a régi sulimból is voltak kiállhatatlan alakok, de te mindegyiken túl teszel Draco.

Utóbbi kijelentésemet a fiú csak egy,,Ezt még nem úszod meg ennyivel!" pillantással válaszolt. Akaratlanul is de rápillantottam a Griffendélesekre, kik közül azonnal észrevettem a híres triót. Hermione Grangert, Harry Pottert, Ronald Weaslyt. Úgy szerettem volna velük ülni lés együtt beszélgetni. De nem lehetett. Mardekáros voltam. Csak ellenségüket tisztelhették bennem. De gondolkodjunk pozitívan. Odamegyek és meglátjuk.

Amikor odaértem a trió meglepve nézett rám.

- Hello, a nevem Kira Swall - feleltem mosolyogva.

- Az enyém Harry Potter.

- Hermione Granger.

- Ron Weasly.

- Értem. - azzal leültem melléjük.

- Már megbocsáss de hogy hogy itt vagy? Tán nem voltál megelégedve Malfoy társaságával -kérdezte Ron gúnyosan.

- Nem. Nem voltam. Semmi kedven sem volt egy görény társaságát élvezni.

- Akkor hasonlóan gondolkodunk. - felelte Harry egykedvűen. De nekem ebből elegem lett és dühösen válaszoltam.

- Na idefigyelj Potter! Én csak arra gondoltam, hogy lehetnénk barátok! Érted? Nem értem miért kell megbélyegezned csak azért mert Mardekáros vagyok? Normálisnak hittelek, de nem vagy az! Azt hittem férre tehetjük a házak közötti gyűlöletet, de látom tévedtem. Na viszlát.

Azzal faképnél hagytam. Még hallottam Hermione szigorú leszidását.

- Ezt most miért kellett Harry?

- Jó majd bocsánatot kérek!

Felmentem a klubhelyiségbe.

- Adava Kedava - mondtam a jelszót.

- Helyes!

Azzal a portré beengedett. Leültem az egyik székre és sírtam. Keservesen sírtam. Nem így képzeltem el az első napon. Először szembeszáll velem Malfoy, majd beraknak a Mardekárba, végezetül Potter és Weasly lekicsinyítő beszédjét is meghallgattam. Én nem bírok ki még egy napot. Haza akarok menni.

- Jól érzed magad? - kérdezte egy hang, mely egy lányhoz tartozott.

- Igen - felelem, bár szerintem észre vette, hogy nem így van.

- Karen Perty - és felém nyújtja a kezét. Hosszú fekete haja volt és barna szeme. Vékony testalakatú.

- Kira Swall - és kezet rázok vele.

- Mi bánt? Csak nem Potter elutasítása rázott így meg?

- Honnan tudod?

- Ugyan- és legyint - szerintem mindenki hallotta, mert szinte kiabáltál vele.

- Jaj ne! Már csak ez kellett.

- Ne is törődj vele. Edig melyik suliba jártál?

- Egy mugli iskolába. Augusztusban kaptam felvételt ide.

- Sárvérű vagy?

- Hát, nem egészen. Tudod, nem vagyok hétköznapi boszorkány. Tudok pálca nélkül varázsolni. Pontosabban röpíteni, teleportálni, tűzgömböt és energia gömböt varázsolok. Továbbá gondolatolvasó vagyok.

- Nem semmi.

- Hát nem.

- Figyelj holnap, megkapjuk az órarendeket. Szerintem elég rázós lesz.

- Biztos. Én lefekszem jó?

- Rendben jó éjt.

Felmentem a hálókörletembe és lefeküdtem az ágyra. Azonnal elaludtam.

A másnap nem indult valami nyugodt hangulatban, ugyanis drága barátnőm leöntött egy vödör hideg vízzel. Minek eredménye az volt, hogy vacogva felültem az ágyamon és tekintetemet "kedves" barátnőmre szegeztem.

- Ez mire volt jó?

- Nem tudtalak felkelteni! Gyorsan öltözz fel, mert kajálni szeretnék!

- Jól van.

Felöltöztem és elindultunk a nagyterembe. A folyosón megállított minket egy fekete, kócos hajú, zöld szemű fiú.

- Nézd Kira én - kezdte mondanivalóját, de durván félbeszakítottam.

- Nem kell a bocsánatod Potter.

- De igen. Sajnálom, hogy csak azért mert Mardekáros vagy olyan...

- Nem érdekel a mondanivalód Potter.

- Azzal Karennel otthagytuk.

- Nem voltál túl kemény?

- Nem- hangzott el a szűkszavú válaszom.

- Te tudod.

Igen én tudom gondoltam magamban. A gond itt az, hogy már nem tudom mit gondoljak. Leültünk és azonnal szembesültem azzal a ténnyel, hogy Malfoy hajt rám.

- Hello Kira!

- Nem vall rád e kedvesség Malfoy.

- Lehet. De nem gondolod hogy félretehetnéd a gorombaságodat és eljössz velem egy randira édes?

- Nem gondolom.

- Ugyan drágám!

- Nem vagyok a drágád te bunkó!

Azt hiszem felment benne a pumpa, mert durván megszorította a karomat és magához húzott. Már csak pár centi volt köztünk.

- Na ide figyelj édes. Amit akarok azt meg is szerzem magamnak.

- Ebben nem lennék olyan biztos.

- Dehogy nem!

Azzal megcsókolt. Olyan szenvedélyesen. De nem. Én nem szeretem. Lekevertem neki egy pofont.

- Jól gondold meg mit teszel legközelebb Malfoy. Ne dühíts fel, mert ilyenkor az életeddel játszol.

Helyet foglaltam és nekiálltam a reggelinek.