A lányok már hazamentek kivéve Reneet. Ő vállalta, hogy ott marad, a még mindig eszméletlen Maccsal. Sajnálta a lányt, de ugyanakkor nem értette mi is történt. Nem értette, hogy Dren miért nem figyelmeztette a lányt. Nem merte elképzelni mi lett volna, ha Zoey Elliotnak adja a medálját a távozása napján. Vajon akkor még itt lenne? Túlélte volna ezt a csatát, mint ember? Nem tudta, de most csak egy valamit akart, mégpedig azt, hogy a sérült társa felépüljön. Eszébe jutott az, amit a lány a távozása utáni találkozásnál mesélt neki. Vajon azért tőrnek egyre gyakrabban Zoey életére, mert tudnak arról, ami közte és Dren között történt? Lehetséges, de akkor mi legyen? Hagyja a döntést rá, és csak tanácsokat adjon, vagy avatkozzon közbe és védje meg a lányt?

Nem! Ezt ő nem teheti hisz ez Zoey élete. Igaz itt többről van szó, mint a lány magánéletéről, de majd, ha minden kötél szakad, akkor segítségére siet.

De Renee gondolkodását félbeszakította egy szomorú hang.

- Hogy van?

- Nem tartozik rád!

- Renee tudnom kell, hogy van! –mondta Dren, akinek a szemében már nem csak szomorúság, de düh is tükröződött.

- Nem valami jól. Ez a harc teljesen kifárasztotta. Miért nem figyelmeztetted? Akkor talán nem feküdne itt még mindig eszméletlenül!

- Nem tudtam róla! Se Shardon, se Tarb nem mondott nekem semmit!

- Értem. Vagyis nem érezted meg azt, hogy az, akit szeretsz veszélyben, van?

- Nem. –mondta szégyenkezőn tekintettel a fiú.

- És nem tudod ki lehetett az űrmanó?

- Nem tudok róla semmit. A Kékség meg van elégedve vele, pedig vesztett.

- De kimerítette az ellenfelet, úgy ahogy még senki.

- Ez igaz. Amikor megérkezett alig állt a lábán. A mikor meglátta, hogy figyelem, a szemében olyan örömöt mutatott, hogy az már visszataszító volt.

- Változtál. Zoey megváltoztatott.

- Talán vele lehetnék, ha Rómeó nem lenne láb alatt.

- Nehogy megpróbáld! Zoey sosem bocsátaná meg neked, ha bármi baja esne általad Marknak!

- Persze mindenki azt a tökfilkót védi!

- Meg van rá az okunk.

- És mi van velem? H a Kékség rájön, hogy veletek vagyok baj, van.

- Mióta vagy velünk? – kérdezte meglepetten a vadmacs.

- Azóta, hogy Zoey meg én együtt vagyunk.

- Tényleg? Hát nekem…

Renee nem tudta befejezni mondatát, mert a beteg Macs félbeszakította.

- Ne! Nem akarom! Ne tedd! Könyörgök ne!

- Zoey!

És Dren már indult volna felébreszteni a lányt.

- Nyugalom! Csak álmában beszél.

- De mégis mit álmodik?

- Nem tudom! Lehet, hogy megtámadták. Hallgasd végig.

- Kérlek! Ne bántsd! Szeretem! Szeretem! Nem akarom, hogy megöld! Neeeeeee!

Ezzel a mondat befejeztével Zoey felébredt. Arcán a veríték, mint a könny csurgott.

- Mi történt velem? Hol vagyok? Hol van?

- Ki? – kérdezte higgadtan Renee.

- Hát az az űrmanó. Láttam! Láttam őt, ahogy… Dren?

- Szia Cicus.

- Hogy- hogy itt vagy? Ne gyere közelebb!

- Zoey! Én nem akarlak bántani. Szeretlek!

- Ezt most komolyan mondod?

- Igen Drenike! Komolyan mondod? A főnök nem lesz, elragadtatta attól, hogy a Vadmacsok mellé álltál!

- Te meg ki az ördög vagy?

- Rá tapintottál a lényegre, mivel nektek én leszek maga az ördög!

 Folytatom!